Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-25 / 12. szám

szik, alapja más nem lehet, mint maga a sz. irás, mely a vallás forrása. Minélfogva a tantárgy általán ; Isten országa e földön. E tantárgyat az I. és II. algymnasiumi osztályok számára felosztva, leszen : I. Tantárgy az l-sö osztályban : a) Az Isten mint országának ura, nevezetesen az az Isten léte, mivolta, tulajdonsága, és munkássága. b) Az ember mint az Isten országának polgára, nevezetesen az ember méltósága vagy belbecse, természete, rendeltetése, elesése vagy a bűn. II. Tantárgy a ll-dik osztályban: c) Az Isten országának megalapítója Krisztus, ezt megelőzőleg a népek, különösen Izrael népének előkészítése az Isten országára, ennek eljövetele, mi mellett főleg Krisztus személyére fektetendő a fősuly. d) Az Isten országának valósulása a sz. lélek által az anyaegyházban, mely utóbbi rész a kellő és szükséges átmenetet képezendi a III-dik osztályban előadandó egyháztörténetre. Az egyházias élet előmozdítása tekintetéből • eddig is célszerűnek bizonyodott, jövőre pedig még szükségesebbnek tartjuk a szebb ós tartalmasabb egyházi énekek emlékelését. III. Módszer. Ily tantárgy mellett a vallástanitónak kötelessége törekedni oly cél felé, mely mind a sziv eredeti romlatlanságának megőrizésében, mind s főleg az öntudatos szeretet vallásos érzelmeinek felköltésében nyilvánul. Hogy azonban e nagy feladat lehetőleg megoldathassék, a mennyiben a kedvező siker mindenkor a jó és szilárd alap megvetésétől függ, s miután a két algymnasiális osztályokbau a vallástanítás rendesen — a mi külömben kivánatos is — egy kézben van, következő tan mód leszen ez osztályokban követendő A keresztyénség élet, még pedig a munkás szeretet áldásos cselekedeteiben nyilvánuló élet lévén, a tanár nem fogja a vallást mint tant, hanem inkább mint életet kezelni. E korban ugyan is sokkal fejletlenebb még az értelem, sem hogy a vallásnak mint merő tannak elvont hitelvei és cikke', s azok magyarázata vonz- és épitő erővel bírnának, illetőleg hatnának ez irányban a gyermeki kedélyre. Különben is a vallás inkább a sziv mint az érlelem dolga, s a szívnek e korban való erkölcsi idomítása és nemesítése, a vallástanítás legfőbb sőt egyedüli felada a. Annálfogva ha nevendékei előtt az ó szövetségi történetekről beszél, vagy az uj szövetségi parabolákat fejtegeti, ezeket mindenkor erkölcsi oldalukról ragadja meg, kiemelvén belőlök azt, mi mint erkölcsi igazság meg agadja a gyermeki kebelt, abban élénk viszhangra talál, s hathatósan építi és idomítja a kebelt. Igyekezzék ezeket oly melegen és élénken ecsetelni, hogy általuk egy részről az isteni gondviselés iránti rendithetlen hitet és bizodalmat beoltani, másrészről az istenszerű élet követésére buzdítani sikerüljön növendékeit. Ha Istenről, lelkiországáról, létéről és munkásságáról szól a nélkül, hogy szükségtelen bizonyitgatásokba bocsátkoznék, igyekezzék őt mint szerető édes atyát föltüntetni a gyermekek előtt, miáltal ők a iiuság lelkében részeltetvén, inkább az irántai szeretetből kerülendik a roszat, mint félelemből, mely rettegi őt a nélkül, hogy egyúttal rettegne a gonosztól is. Ha az embernek mint Isten országának polgáráról, ennek természete és rendeltetéséről szól, törekedjék növendékeiben felkölteni az ember magas méltóságát, hogy a'gyermek érezze és felette nagyra becsülje Isten ama kegyelmét, mely őt emberré lenni engedé, mi által igyekezni fog megőrizni magán az Isten képét s kerülni a bűnesetet, melyet mint minden embernél ismétlődő küzdelmét az erkölcsi jó- és rosznak, ismét magán a gyermeken fogja kimutatni. S ha végre az Isten országának megalapítójáról, a Krisztusról, mint vallásunk szerzőjéről, s az erkölcsi élet s befejezett tökély magasztos példányáról, a szent lélekről, mint minden jóra vezérlő égi erőről, és egyházáról, mint hívőinek külsőleg is látható közösségéről beszél nevendékei előtt, igyekezzék az idve zitőt, mint az emberiségnek erkölcsi tekintetben legfőbb jóltevőjét tüntetni föl a gyermekek előtt, ki szelíden hívogatja hivőit s köztök a gyermekvilágot is, hogy az igazság buzgó keresesében, s az egymás iránti munkás szeretet gyakorlásában az ő nyomdokait kövessék. Az ily vonzó tanitás anélkül, hogy istenszerűségéből legkevesebbet vonna le, ugy állítja a gyermek elé az üdvözítőt, mint leghűbb barátját, az élet küzdelmeiben legbiztosabb gyámolát, s az erkölcsi élet legmagasztosabb pédányát, kihez az életben és halálban szeretetből ragaszkodni fog. A kézi könyvben foglalt tételek és paragraphusok emlékelésével, melyek, miként ez idő szerint alakilag még léteznek, a valódi vallásos élet megalapítása- és kifejtésére nem alkalmasak — a gyermek értelmét hasztalanul nem fogja terhelni. Hanem megforditva a sz. írási helyekből fogja kellő és világos magyarázat által azon igazságokat és tételeket leszármaztatni, melyek a tankönyvben foglalvák. Igy kezelve a vallástanítás mindenesetre gyümölcsöző és kiható, eredményeiben a növendék egész életére nézve áldásos leend, kivált ha tanárában egyszersmind az erény követésére buzdító előpéldát szemlél. Az egyházias élet fejlesztése szempontjából célszerűen jár el a tanár, ha tartalmasabb sz. irási helyek könyvnélkülözésével, melyeket megelőző útbaigazítás következtében magok a növendékek egész biztonsággal fölkeresnek, alkalmas egyházi énekek emlékelését köti össze. Ill-d i k osztály. Egyháztörténei hetenként két órán. I. Cél. A mennyiben az egyháztörténet ugy is mint merő történelem, tehát tan, ugy is mint vallás, tehát élet kezelendő,