Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

Szóval, ne játszunk komoly dolgokban tollúnkkal, s ne mossuk szennyesünket a nagy közönség előtt s legyen ön meggyőződve, hogy a „hivatalból kinevezett" védők veszett ügy mellé szoktak állíttatni s jajveszékléseikre keveset ad a nem hivatalos közönség! KÖRMENDI SÁNDOR. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Renan Spinozáról. Hollandia fővárosa február 21-dikén ülte meg nagy ünnepélyességgel Spinoza halálának kétszázadik évfordulóját. A tudományok és művészetek palotájában tartatott meg az ünnepély, melyen az európai tudományosság számos hírneves képviselője, mint Helmholtz, Sybel, Spencer, Tyndall, Müller, Bernárd, d. Simon, Frank, Littré, Renan stb. vett részt. Renan ez alkalommal igen érdekes felolvasást tartott Spinozáról, melyben e nagy nevű bölcsész egész életét és tudományos jelentőségét rajzolta. Ezen értekezésből kiemeljük a következő fejezetet. „Marc Aurél kora óta nem volt ember — igy szól Renan — kinek egész életét ugy áthatotta volna az istenség érzete, mint ezt Spinozánál tapasztaljuk. A tizenkettedik, tizenharmadik és tizenhatodik században a rationalista bölcsészeinek voltak nagy emberei; de nem voltak szentjei. Az olasz „szabadgondolkozás" legjelentékenyebb képviselőinek irataiban gyakran találunk olyasmit, a mi viszatetszik lelkünknek. A vallás teljesen kiköltözött ezen férfiak kebléből, kik ép ugy fellázadtak az emberi, mint az isteni törvények ellen. Spinozánál a vallás teremtette meg a szabad gondolkozást, mely nála az áhítat kiegészítő részeként jelentkezik. A vallás az 6 bölcsészetében nem csak egyik részét képezi az életnek, hanem maga az élet. Nem elégszik meg néhány többé kevésbbé helyes metaphisikai szólammal ; hanem egész életét egy felséges célnak szenteli s e cél : az ideál. Spinoza felemelte a zászlót, mely köré csoportosulni fog mindaz, ki nemesen tud érezni s igy gondolkozik. Igen, a vallás örök : mert ép ugy megfelel a primitív, mint a művelt ember legelső és legvégső szükségének. Csak az emberiséggel együtt fog elveszni; vagy inkább a vallás eltűnte annak bizonyságát fogná képezni, hogy az elkorcsosult emberiség vissza készül oda, honnan kiindult: az állatiságba. Nincs dogma, nincs vallás, nincs formula, mely kimeríthetné s magába foglalhatná a vallásos érzelmeket. Jaj annak, ki azt állítja, hogy napjainkban fel lehet ruházni a régi symbolumokat amaz erővel, melylyel birtak akkor, midőn a hajdankor rendithetlen dogmatismusára támaszkodhattak. Meg kell szabadulnunk e dogmatismustól; el kell vetnünk ama megállapított formulákat, melyek annyi viszálynak és keserűségnek voltak forrásai. Le kell mondanunk azon reményről, hogy sikerül másokban fentartanunk azon hitet, melyben mi már nem hiszünk. Spinoza joggal félt a képmutatástól. A képmutatás gyávaság és ellenkezik a becsülettel: de főleg haszontalan. Es ugyan kit akarunk félrevezetni ? A műveltebb osztályok azon törekvése, hogy a műveletlen néppel megkedveltessék a régi vallásokat, le fogja rontani tekintély őket, melylyel nem fognak birni a válság napjaiban, midőn szükség lesz arra, hogy a nép higyjen némelyek becsületében, eszében és erényeiben. Tisztelet és hála ezért Spinozának, kinek volt bátorsága kimondani: „az ész mindenekelőtt". Az ész, az értelem nem lehet ellentétben az emberiség jól felfogott érdekeivel. De azokat, kiket meg nem gondolt türelmetlenség szokott elragadni, figyelmeztetjük arra, hogy Spinoza a vallási forradalmat sohasem a régi formulák átalakításában kereste. A lényeg volt előtte a fődolog s ezt egészen máshol találta. Ha egyrészről erélyesen küzdött a polgári társadalomtól elváltán felfogott és értelmezett papság theocra ticus hatalma s az állam metaphysikai hivatása ellen, másrészről sohasem tagadta meg sem az államot, sem a vallást. Türelmes államot és szabad vallást akart. Es mi sem akarunk egyebet. Nem lehet másokkal elhitetni azt, mit magunk nem hiszünk. Szabadság! E szó Spinoza vallási politikájának leghűbb kifejezője. Ez legyen a mi jelszavunk is. Erre törekedjünk, mert ez a legbecsületesebb, de egyszersmind a leghatályosabb és legbiztosabb törekvés, ha az emberiség haladását tartjuk szem előtt. És valóban, az emberiség a haladás utján bámulatosan egyenlőtlenül halad. A műveletlen és erőszakos Ezsau türelmetlenkedik a fölött, hogy oly lassan járdalnak Jákob nyájai. Engedjünk időt mindenkinek. Ne engedjük, hogy az együgyüség és tudatlanság akadályozza a szellem szabad fejlődését; de ne is zavarjuk a lanyhább lelkiismeretek lassúbb fejlődését. A képtelenség szabadsága némelyeknél, az ész szabadságának feltétele másoknál. Az erőszak soha sem használt még az embei'i szellemnek. Ám használják az erőszakot azok, kik nem becsülik s nem veszik komolyan az igazságot. El fogják érni a külső hódolatot. Legyen tetszésök szerint. De mi, kik azt hiszszük, hogy az igazság a legtiszteletreméltóbb eszmény, mint akarhatnánk kierőszakolni hódolatot ezen eszmény iránt, mely hódolatnak csak akkor van értéke és becse, ha szabad meggyőződésből származik ? Mi nem hiszünk vallási formákban, melyek saját erejökből, az értelemtől függetlenül osztanak áldást. Előttünk a hit csak akkor bir értékkel, ha az egyén gon-