Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

szerint az apostolok lelkét valami valódi erő, a Krisztus magicus-magnetieus hatálya, az mivel a csudákat is vég­hez vitte, hatott a tanítványok lelkére. A christophaniák ezen túlvilági ráhatásoknak tartandók, melyek a modern spiritista szellem-idézésektől a magok fenséges világtörté­nelmi jelentőségük által lényegesen külömböznek. E nézet­hez menekült Schenkel is, midőn „Characterbild Jesu"­ját a német igazhivőség a feltámadás megtagadásával gyanusitá. S maga Keim is e nézetet vallja, midőn ama tüneményt a tanítványok lelkére gyakorolt roppant benyomások megtestesülésének tartja, mely benyomások a túlvilági Krisztustól eredve finom, szellemszerű Jézus­alakokat állítottak a tanítványok szemei elé. De épen ezen szellemszeríí, jól magyarul, kisértet­szerű ellen toborzékol teljes erejéből korunk józan ér­telme ; sokkal hamarább egy valódi újraéledés, mire némi analógiát a történelem is nyújt, mint akár a viziósok iclegbeteges, muló s a nagy esethez szörnyen kicsinyes kísérlete, akár ennek a túlvilágba, a supernaturalishoz menekülő objectivizálása, ama Schenkel-Keim-féle égi te­legraíirozás, melyről semmi biztos tudomásunk. Az apos tolok és az apostolkorbeli egyház megdönthetlen hitét az Ur feltámadásában, melyet semminemű okoskodás és kétely el nem disputálhat, s mely tántorithatlan tényre mindig s el az idők végéig, biztosan alapíthatjuk a mi húsvéti igehirdetésünket, — sem a vizio-hypothesis, sem ennek Keim-féle váriált kiadása kimagyarázni nem képes. Ellenkezőleg, mondja Hase, végre is be kell ismernünk Baurra), hogy : „Jézus halála és feltámadása között mély és áthatolhatatlan homály terül el." E homályon áthatolni meg lehet s meg kell kísérleni a tudománynak, de be kell vallanunk, hogy ez az eddigi kísérleteknek nem sikerült. „Nekem a Jézus eltemetett testének újra éledése a kéz alatti források után történeti lehetőségként szilárdul áll." „Hogyan, mily erők és eszközök közvetítésével, mert absolut csudát el nem ismerhetek, ez a nagy kérdés, mely feleletre vár. Es a felelet, melyet rá Hase ad: Jézus elte­metett testének ama rendkívüli erő által, melylyel gyógyító csudáit is véghez vitte, s Isten providentiális segedelme által az élettelen állapotból való újra éledése. „Amaz állapotot, melyből Jézus életre támadt, nevezhetni halálnak vagy tetsz-halálnak s a belőle újraéledést természetesnek vagy természet felettinek, annyi bizonyos, hogy Jézus nem közönséges emberi ötlet vagy emberi akarat által ragadtatott ki a halál torkából s az ő csudatevő ereje is nem valami „Gemeinnatiirliches," habár teljesen tör­téneti. A hivők megbotránkoznak a tetszhalál elnevezésen, ha ez alatt az élet functioinak csak szünetelése értetik, melyből a legbenső magvába visszavonult élet, önerő vagy szerencsés véletlen által ismét megindittatik. De létezik ám egy komoly tetsz-halál is, mely átmenetet képez az örök halálhoz, egy valódi meghalálozás, mely csak annyi­ban visel tetszhalál nevet, a mennyiben ilyen vagy olyan rendkívüli körülmények közbejöttével a kialudt élet is­mét életre keltetett. *) Ilyen értelemben fogom fel én Schleiermacher- ésBunsennel, eme két nagy ker. gondolko­zóval a Jézus halálát és feltámadását." És ezzel Hase végéhez ér annak mi Jézus életében történeti tartalmú. Hogy mig Jézus a kereszten függött a nap elsötétült, a föld megindult, hogy a halottak ki­keltek sírjaikból stb. stb. mindezek mythikus utóhangok a nagy történeti drámához. S ugyanaz a menybemenetel is, mely a történeti okmányokból sem igazolható, mint­hogy egyetlen egy evangelista sem nyújt kellő közleményt, kettő még szót sem tesz róla. * * * \ Végig futottam Hase derék könyvén, melyet csekély nézetem Jézus története legsikerültebb megírásának tart az összes thol. irodalomban. Hasonlithatlanul igazságosabb, történethűbb és vallásosabb mint a Strauss é ; sokkal ki­merítőbb, sok oldalúbb és jelemzetesebb, mint a Schenkel, Ewald vagy Buasené; tömörebb, elevenebb és színesebb mint Keim eddig legjobbnak tartott classicus műve, nem is említve a következetlenségben és forrás-kritikátlan­ságban sínylődő Neander, Pressenseé,Oosterzee-féle színtelen orthodoxoskodó munkákat, vagy a Renan fantasztikus fran­cia regényét. Ki szeret mesterileg írott történetet olvasni s gyönyörködik a szent történelem szineleven örök szép alak­jaiban • kit érdekel minden életmozzanatai festői ecsetelése annak, ki hitünknek egyetlen és örök fundamentuma ; ki kedvet talál egy magas röptű lélek gyönyörű rajzában, melyet az előtte legszentebb tárgyról készített; ki vágyik megismerkedni azzal a nagy érdekű eszmemozgalommal, mit Strauss elevenig ható kritikája a század theologiájában felkavart: az vegye meg, olvassa el, tanulmányozza át Hase classicus könyvét, melyet itt vázlatosan s nem tudom, eléggé méltóan-e, bemutaték. JEDDI FARKAS. *) Itt felemlíti Hase az ujabb physiologia jellemző külömbség­tételét a 1 á t s z a t o s halál (vulgo tetsz-halál) közt, melyben még élet van s az élettelenség között, mely már csak életké-PES (anakiotikus). E megkiilömböztetés szerint Jézus nem tetszha­lottként, hanem élettelenül tétetett sirba. BELFÖL IX Viszonválasz Tóth Sámuel egyh.-ker. főjegyző és debreceni főiskolai tanár urnák. Sokáig haboztam, ne hagyjam-e meg T. S. urnák a gyönyört, melyet a képzelt győzelemnek boldog érzete szerezhet; nem azért mintha véleményem megválatoztat­nia sikerült volna, (hiszem, hogy célja sem az volt) a felett sem aggódom, hogy a közönséget saját álláspont­jának megnyerte. Megvallom nem is szándékom versenyezni a babérért; de mert egyházi ügyeink szomorú állapotáról szerzett személyes tapasztalataim kényszerítenek, hogy ismételve hangsúlyozzam a felelősséget, melyet az egyház-

Next

/
Oldalképek
Tartalom