Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-18 / 11. szám
kerület az állam-segély tárgyában! határozata által magára vett, válaszolni kötelességemnek tartom. j Es nem riaszt vissza e kötelességemtől sem fegyvereimnek gyarlósága, sem a félreértések, zavar és ügyösineretlenség chaosa, a félremagyarázás és denuntiatio kárhoztatandó cselekménye melyek főjegyző úr véleménye szerint fellépésemben szerepelnek. Azonban nem szándékom személyeskedni, higgadt, komoly és tárgyilagos leszek, hát ha a közönség tőlem argumentumokul fogadja. Főjegyző úr tévedésnek nevezi, hogy a hozott határozatnál én a debreceni egyházat és főiskolát az egyh. ker helyére állitám. Ez nem tévedés, szándékosan tevém. Az egyház ker. tanácsa átlagosan 40—50 tag között váltakozik, s e számban a debreceni egyház és főiskola mintegy 20 taggal van képviselve ; pedig a debr. egyh. is csak egy egyház, ha bár öt lelkésze vau is, de ha öt egyházközségnek vétetnék is, képviselőinek száma akkor sem felelne meg a népesség arányának. Ezen 20 központi tagnak (kiknek kezeiben az egyházi és világi hatalom) befolyása nem csak azért döntő az egyh. ker. ügyeiben, mert 20 jól képzett tekintélyes központi tagnak összműködő fellépése döntő a szétforgácsolt és együttes érdekeik felett meg nem állapodható messze vidéki tagok felett, de döntő volt a fent forgó s az állam-segély kérdésében, mert ha hozzájuk számítjuk a főiskolai tanügyi bizottság ezen kérdésben érdekelt tagjainak számát, egyúttal absolut többség is. Hogy pedig a debreceni érdekek máskor is mindig döntők voltak, azt igazolja az egyh. kerület történelme. Ám mutasson egy példát főjegyző úr, egy határozatot, a mely a debreceni érdekek és az azt védők határozott fellépése ellenére hozatott, (pedig az érdek ellentétessége központ és vidék között nem tartozhat a ritkaságok közé) akkor be fogom ösmerni, hogy a debr. egyh. és főiskola a püspökkel, lelkészeivel, főiskolai tekintélyeivel, • tekintélyes képviselőivel nem maga az egyház ker. döntő hatalma. Addig maradok állitásom mellett és főjegyző urnák sem ékes tolla, ügyes replikái, jog- bölcsészeti idézetei nem tántorítanak el azon meggyőződéstől, hogy a debreceni érdekeknek absolutismusa már az egyh.-kerületi tanács szervezésénél fogva biztositva van. De lássuk tovább tévedéseimet, vagy ha ugy tetszik félremagyarázásomat. Megbízott négy tekintélyes debreceni tagot, sőt talán éppen főiskolai tanárt, mondám felszólalásomban, mely tételnél valóban tévedtem, mert nem 4 de 6 tag lőn megbízva s a G közül csak 3 lakik Debrecenben. Igaz hogy e három között van a deputatió feje t. i. elnöke a püspök, jegyzője, vagy mint mondani szokás, az esze, a főiskola tekintélyes tanára, maga T. S. úr. Miért kelle e küldöttséget ily központi tekintélyekkel látni el ? s miért kelle ezen ügynek egyáltalán küldöttség elébe kerülni ? miért kelle a küldöttség véleménye által az irányt a debreceni érdekek szerint megadni ? s miért nem adatott ki egyenesen az egyházmegyéknek menten minden erkölcsi nyomástól, midőn tájékozásul már ott volt az 1870-iki határozat? mind e kérdésekre egyszerű s rövid a válasz : mert a sikert előre biztosítani csak igy lehetett. Ha az egyh.-megyék önmaguktól hozzák e határozatot, ugy az kifogás alá alig jöhet. A mi főjegyző úr azon állítását illeti, hogy az államsegély 1 /i -da, már a 70-ik évi 200 sz. határozattal mindaddigra biztositva lett, mig azt a főiskola épitkezési pénztára szükségeli: erre nézve ki kell jelentenem, hogy e határozatot nem egyformán értelmezzük, szerintem úgy a hivatolt, valamint a 187! -ilc évi 29. sz. határozat csak egy évről szólanak, s ha annak hosszabb életet adtak, azt épen nem az önkormányzat javára jegyezheti. S hogy nem is kívánták, hogy az tovább is éljen, eeclatansul igazolja a f. évi e tárgyban hozott és reánk nézve sérelmes határozat, melynek ily maneuverekkeli létre hozására akkor semmi szükség nincs. Midőn főjegyző úr a többi egyházkerületek hason határozataira hivatkozott, akkor igazolnia kellett volna azt is, hogy azokban is hasonló tényezők és körülmények szerepeltek, mert a többség által önkéntesen hozott határozat még ha igazságtalan volna is, mindig jogos. De nem vette figyelembe azt sem, hogy az anyagi viszonyok sehol sem oly eltérők, mint a tiszántúli egyh.kerületben, hol a legnépesebb és leggazdagabb egyházak a legnéptelenebb és legszegényebb egyházakkal vannak egyesítve, s igy az államsegélynek más közös , célra fordítása sehol sem oly igaztalan, mint ez egyházkerületben, hol a vagyonos egyházak a főiskola gyámolitására a szegény és magukkal jótehetetlen egyházak zsebeiből gyakorolják áldozatkézségüket. Végül igazolnia kellett volna, hogy a többi egyházkerületek is az államsegélyből a papnöveldék tökélyesbbitése címe alatt a kerület székhelyén elemi iskolát, gymnasiumot, reáliskolát, jogi cathedrákat és tanitóképezdét építettek, mert azt nem fogja talán vitatni főjegyző úr, hogy a debr. főiskolában az építkezések csak a theologiai facultás tökélyesbbitésére történtek volna kizárólag. Elemi iskolákra pedig nekünk szegény egyházaknak is szükségünk van, a jelenleg létezők közül több mint fele meg nem állhat, lerontják azt positiv törvényeink mellett a kor igényei. Láttam egy iskolát, melynek egyetlen szobájában az iskolás gyermekekkel versenyt sir atanitóné csecsemője, szól a tojáson ülő kotlójastb. — lehet-e itt jó iskola? az egyház tovább épitni képtelen, az egész falu összes lakossága 164 lélek. Ezen képről alkosson magának fogalmat főjegyző úr az egyház-, iskola-, pap- és tanítóról, majd nem minden ezen megyebeli egyházról, ilyen Tarna 83 lélekkel, Nevetlen falu 104. Csepe 109. Bökény 200. Fancsika, Mátyfalva, Ujhely stb. ezeket, fenntartotta eddig az államsegély mellett a buzgó áldozatkézség, a melyet most már megölt az anyagi viszonyok súlya, s ha ki nem pótolja az államsegély, összeroskadnak, hogy ne legyen belőlük soha többé egyház s ne legyen soha többé magyar. Meg kell I említenem, hogy ezen egyházakban az egyes tagokra
