Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-18 / 11. szám
sajátíthatók el az iskola szűk falai közt; más szóval: a jog-hallgató tanulásának s a jogtanár tanításának csak akkor lesz sikere, ha a theoriát a praxissal, a tudományt az élettel összeköthetik. A jogtanuló — irja dr. Wenzel Gusztáv, liazai jogéletünk egyik legkitűnőbb alakja — mindjárt pályájának kezdetén komolyan vegye szivére, mily fontos élethivatást választott magának ugy tudományos, mint társadalmi tekintetben, s hogy ezen fontos élethivatásának csak ugy fog megfelelhetni, ha alapos tudományos jogismeretekkel gyakorlati ügyességet is párositand személyében. Ez olyan igazság, melyet senki sem fog kétségbe vonni, aki a jog- és államtudományok természetét csak valamennyire is ismeri s a ki különbséget tud és akar is tenni az élet ós a „kávéházi élet" között. A fenebbi igazságból, mint conclusiót minden józan ember azon másik igazságot fogja levonni, hogy e szerint tehát azon tanintézeteknek, melyek praktikus élettudományokra készítik elő a fiatalságot, ott és csakis ott lesz helyök, a hol élet van s ahol a lehetőség nincs kizárva a praxis ós a theoria közti kapcsolat fentartására. A protestáns jogakadémiák közüí' az egy sárospataki az, melyben a fatalis helyi viszonyoknál fogva a jogtanulmányok ama sine-qua-nonja meg nem valósítható; s igy — sajnálattal bár, — de szigorú logikai következtetés utján constatálnom kell ama határozott meggyőződésemet, mely szerint azon intézet, melynek fölvirágoztatásán csekély erőmhöz képest magam is becsülettel közreműködöm s melyhez engem a legközvetlenebb és legmelegebb érdeklődés füz, a tanerők megfeszített munkája és igyekezete dacára sem fogja soha sem a hazai közművelődési intézetek sorában azon helyet elfoglalni, melyre a reá fordított óriási anyagi ós szellemi áldozatok után méltán ós j ogosan aspirálhat na. Nem akarok azoknak hibájába esni, akik vita tárgyává teszik Pataknak mint városnak és a pataki társadalomnak alkalmas vagy alkalmatlan voltát a jogakadémia befogadására. Tisztelettel meghajlok másrészt azok előtt, a kik kegyelettel viseltetvén az alma mater iránt, a pataki társadalmat kegyelet sugallta elnézéssel Ítélik meg; sőt még azokra sem volnék hajlandó követ dobni, akik mert azt hiszik, hogy valaki ellenséges indulattal viseltetik az intézet iránt, melyhez őket kedves emlékek fűzik, állásukhoz nem illő szitkozódásokra fakadnak; mondom: még ezeket a coutemplatiójukból felzavart férfiakat sem szeretném csak egy árva szóval is megbántani, mert hát a forrás, melyből szitkaik erednek, tiszta. De ha azt nem teszem is, azon nézetemet még sem hallgathattam el, hogy jogakadémia Patakra nem való. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az egyébből nem merítheti argumentumát, mint kegyeletes érzelmeiből, melyek azonban bármily tiszteletre méltók is különben, tisztán gyakorlati kérdések megoldásánál számba nem jöhetnek. Szalóczi úr, — aki a „Miskolc" cimű vidéki lapban annyira elragadtatja magát érzelmeitől, hogy még a Patakon illo tempore elfogyasztott bab ós kása fölött is képes hangulatteljes költészeti kifejezésekkel áradozni, maga is elismeri, hogy az ő legfőbb érvük a szívok, s hogy „döntő, nagy és fontos okokat nem tudnak felhozni* álláspontjuk védelmére. A kérdés tehát, hogy Patakon a jogakadémia megfelelhet-e feladatának vagy sem, szerintem tulajdonképen nem is kérdés. Ha valaki mégis annak venné, ugy utalom Kun Pál barátom ós tiszttársam cikkeire, melyekben alaposan megfelel e kérdésre, midőn kifejti az indokokat, melyek a jognak Patakról való elköltöztetését szükségessé teszik. Én a magam részéről teljesen osztom e lapok szerkesztőségének nézetét, mely szerint a kérdés csak az, hogy miképen lehetne az elköltöztetést gyakorlatilag foganatosítani ? Midőn az áthelyezés eszméjét Kun Pál barátom megpendité, általános viszhangot keltett az ép azon körökben, melyek a legilletékesebbek ós első sorban hivatvák az eszmét megtestesíteni. De ugyanezen körökben — mint közvetlen tapasztalásból tudom — nyomban fölmerült az aggodalom is, hogy valyon a tervezett áthelyezés jogi és egyéb akadályoknál fogva megtörténhetik-e ? Nem keresem mennyiben van helye az aggodalomnak a jelen esetben, habár annyi bizonyos, hogy erős akarattal az aggályoskodás nem fór össze. Yagy meg vagyok róla győződve, hogy a jogakadémia Patakra nem való, mert itt nem hozza be a reá fordított áldozatoknak tisztességes kamatait, s ez esetben minden áron meg kell történnie az áthelyezésnek ; vagy az ellenkezőt hiszem, s akkor nem is gondolván a kivitelre, fölösleges aggodalmakat nem szerzek magamnak. De mi után tény, hogy az eszmét különben helyeslő oszlop-embereink töprenkednek a kivitel nehézségei fölött: mondjunk le az élesen felállított altér-