Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

nativának rájuk való alkalmazásáról; ne kívánjunk tőlük - jóllehet az ügy érdekében kivánhatnók, — hogy a különben is absolutistikus illatú parancsszóval éljenek; hanem legyünk azon, hogy eloszlassak aggodalmaikat s hogy meggyőzzük őket az üdvös eszme kivitelének lehetőségéről. Az áthelyezés állítólagos legfőbb akadálya jogi természetű. Ezen fordul meg az egész ügy, ennek leküzdésétől függ az egész vállalat sikere. Az emiitett legfőbb akadály, mely az áthelyezést némelyek szerint megnehezíti, a dologhoz nem értők szerint pedig absolute lehetetlenné teszi, abban áll, hogy az alapítványok Sárospatakra szólnak. Bevallom őszintén, hogy nincs szerencsém ugyan ismerni a pataki alapítványokat; de a jelen esetben nincs is szükségünk rá, hogy azokat egyenkint és ! összesen áttanulmányozzuk. Most csak arról van szó, í hogy ezen alapítványokra nézve általánosságban miféle jog- és észszerdségi elvek az irányadók ? Eszem ágában sincs kétségbevonni, hogy a sá- ^ rospataki iskolára vonatkozó egyik legbecsesebb ala- ' pi tó-levél ben, — melyre már az áthelyezés feletti vita közben, ha jól emlékszem, hivatkozott is egy alkalommal a tulbuzgóság, — a Vay-Mocsáry-f'élében világosan ki van fejezve, hogy az alapítvány csak a sárospataki íőiskolát illeti, sőt még azt is elismerem egész készséggel, hogy a többi alapítványok is mind, kivétel nélkül a pataki iskolára szólnak. De ne zavarjuk össze Patak városát (liicus a non lucendo) a pataki isk ólával. Mi lehetett észszerüleg a céljuk azon kegyes híveknek, a kik pataki iskolára alapítványt tettek: az-e, hogy a hazai protestantisinus culturális céljait előmozdítsák, vagy az, hogy Patakot a várost emeljék 2 Azt hiszem a protestáns egyházjog elveinek egye- j dili azon felfogás felel meg, mely szerint az alapítványok az egyház egyetemét illetik meg, amint ezt 1 némely iskolák hivatalos elnevezésük által is elismerik, midőn például a debreceni iskolát nem debreceni helv. h. főiskolának, hanem a helv. hitvallásuak debreceni főiskolájának nevezik. Mindamellett azonban a világért sem akarnám én a pataki főiskola javait kótyavetyére bocsájtani; sőt még azt sem akarnám, hogy azon alapítványok kamatait, melyek Pataknak szólnak, egyetemes közművelődési célokra fordítsuk ; én csak azon felfogás ellen tiltakozom, mely olyan intentiót tulajdonit az alapítóknak, ami bizonyára nem volt intentiójuk. De hogy el ne térjek tárgyamtól, — mert hisz jelenleg nem szándékom egyházjogi díssertatiót tartani a protestáns alapítványod jogi természete fölött, — lássuk csak, jogilag sérelem követtetnék-e el az alapítványokon, ha Patak a Miskolcra áthelyezett jogakadémiáját évenkint néhány ezer forinttal dotálná? A felelet nagyon egyszerű. A jogakadémia Miskolcon is Pataké maradna, nem ugy mint az állam tulajdonába átment, de azért helvét hitvallásuak iskolájának alapjából dotált pataki tanítóképezde. Patak tulajdonjoga tehát az áthelyezés által teljességgel nem sértetnék meg. Ha az alapítványokat meg akarnók osztani; ha azoknak egy részét le akarnók vinni magunkkal; vagy ha külön kormányzatot kívánnánk a Miskolcra áthelyezett jogakadémia szániára: akkor igen is megtámadnók Patak tulajdonjogát az alapítványokra nézve s akkor jogtalanságot követnénk el. De ez — azt hiszem — az áthelyezés legvérmesebb barátjának sincs szándékában. No már ha a dolog így áll, azt kérdeni én, melyik a nagyobb sérelem az alapítók intentiói ellen: az-e, ha a kamatokat, melyeknek rendeltetésök az általános és a speciális jogi műveltség előmozdítása, elfecséreljük csak azért, mert szigorúan ragaszkodunk az alapítólevelek holt betűihez; vagy azon eljárás, mely midőn megegyezik az alapítók intentioival, jogilag is teljesen igazolható ? De azokuak a kedveért, akiket a kegyelet e tisztán praktikus kérdésben megvakított, vigyük csak a kérdést ad absurdum. Tegyük fel, ami különben egyhamar nem fog bekövetkezni, hogy Patakon a tanulók létszáma anynyíra megcsökken, hogy az iskola, közművelődé i rendeltetésének teljességgel nem felelhet többé meg. Ha tanuló nincs, akkor nincs szükség intézetre sem. Úgyde az intézetnek vagyona van, ezzel a vagyonnal tehát az egyháznak valamit kell tennie. S mit tehetne egyebet, mint hogy azon vagyont, mely egy közművelődési intézet vagyona, egy más hasoncélú intézet föntartására fordítaná. Ugyanezen, habár — elismerem — absurd föltevéssel találkozunk egy, az áthelyezés ellen irt cikkben is, melynek irója azonban még a helyet is kijelöli, a hová az emiitett esetben el kellene költöztetni a pataki iskolát. Szerinte Magyarország éjszaki részében kellene az áttelepítésnek történnie. S ezzel elis-21*