Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

Huszadik évfolyam. II* 82. Budapest, 1877. március 18. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előaazetési dlj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes sza.mii példány okkal mindég- szolgálhatunk. MT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Fölösleges aggodalmak. — Első cikk. — Midőn bárom évvel ez előtt a vallás- és közoktatásügyi ministerium ismeretes szabályrendeletét a jog-tanodák újjászervezése tárgyában kiadta: a protestáns egyháznak a tanügy iránti buzgó áldozatkézsége erősen próbára tétetett. Az alternatíva állt előttünk: vagy meghajolni a szabályrendelet követelményei előtt s átalakitani a régi slendrián jogtanulmányi rendszert, vagy feloszlatni azon tanintézeteket, melyeknek fentartása ha nem is az egyház, de minden esetre a hazai culturának érdekében áll. S egyházunk, mint annyiszor, ugy ez alkalommal is bebizonyitá hagyományos áldozatkészségét és odaadó lelkesedését a tanügy iránt. A superintendentiák egymásután elhatározták a jogakadémiák óriási költséggel járó újjászervezését. A debreceni, kecskeméti, pápai, m.-szigeti és sárospataki helv. hitv. uj jog- és államtudományi karok, mindmegannyi élő monumentumai a protestánsok határt nem ismerő áldozatkészségének, és — tegyük méghozzá — önzetlenségének. Önzetlenségének mondom, mert valyon nem a legtiszteletreméltóbb önzetlenség-e az, midőn az egyház, melynek a dolog természeténél fogva első sorban a népiskolák ós theologiai intézetek szervezése ós jókarba helyezése áll érdekében : a hazai általános miveltsógre is kiterjeszti ügyelmét, önmegerőltetéssel merjük állítani: az alsóbb oktatás és a lelkészeket képző tanodák rovására oly intézetek fentartására határozván el magát, melyből közvetlen haszna az államnak van ? Mert ne áltassuk magunkat: a jogakadémiák első sorban az államnak képeznek hivatalnokot s az egyháznak csak annyiban válnak ez intézetek hasznára, amennyiben az azokból kikerült juristák — hálából — az egyházi ügyek iránt érdeklődő világiaknak, ma már valóban ijesztő mérvben csökkenő számát szaporítják. Ily önzetlen áldozatkészség után kétszeresen megvárhatja az egyház, hogy legalább azok a drága intézetek megfeleljenek teljesen feladatuknak. Es e tekintetben nem is lehetne semmi oka az egyháznak aggodalomra, ha a jogakadémiák virágzása egyesegyedül a tanerők jóságán, képzettségén, igyekezetén fordulna meg. Meglehetősen van szerencsém ismerni részint munkáikból, részint személyesen azon tanférfiakat, a kikre protestáns iskoláinkban a jog- ós államtudományi szakoktatás bizva van, s így tapasztalásból mondhatom, hogy ezen tanerők nemcsak hogy minden tekintetben kiállják az összehasonlítást az állami jog-és államtudományi karok tanerőivel, de egyik másik — akár tanári működésének fényes sikereinél, akár irodalmi munkásságánál fogva — kimagaslik a hazai összes jogtanárok soraiból. A jó tanerőkön kivül van azonban egyéb kelléke is a jogakadémiák fölvirágzásának s ahol e kellékek nincsenek meg, a hol bizonyos tényezők nem segítik a professort működésében: ott a legkitűnőbb tanitás is meddő lesz, szükségképen azzá kell annak lennie. A jog- ós államtudományok kiválóan gyakorlati élettudományok s mint ilyenek természetesen nem 21