Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-11 / 10. szám

egyetértés szellemének erősbitésén. Es még ha mi theolologusok s lelkészek, kik a sűrű határsértegetéseknek közelből szemlélői vagyunk, s kiket az időnkint előforduló törvényellenes tettei egy némelyik túl buzgó plebánusnak legélénkebben bántanak, nem volnánk is egészen mentek a rabies theologorumtól, de világi férfiaink keble, bizonnyal mondhatom, hogy egészen üres a katholikusok iránti gyűlölet érzetétől avagy az azok ellen irányzandó bántalmak viszketegétől. Miért is azon határozatában a conventi bizottságnak ne méltóztassék oly epés szív sugallatait, s oly mérges nyilakat keresni. Egyszerű értelmük azon szavaknak ez : Számunkra magyar protestánsok számára e magyar hazán kivül egyebütt a nagy világon hely nincs, azért a magyar kormánynak nem szükséges a mi iskoláink felett abból a célból valami szigorúbb felügyeletet gyakorolni, hogy vajon iskoláinkban nem fogunk-é állam- és nemzetellenes szellemet ápolni. Biztosíték e tekintetben negyedfélszáz éves multunk. Ellenben más felekezetű honpolgárokat részint a nemzetiségi érdekek, részint a vallási kötelékek honfiú hűségükben megszédíthetik, ezért az államhatalomnak éber figyelemmel kell kisérni azok iskolai nevelését. S nem igy van-e? Majd minden héten olvasnunk kell, hogy a kormány egyegy isk. kézikönyvet, mint államellenes eszméket tartalmazókat kénytelen eltiltani. Igaz, hogy ezek nem kath. férfiaktól s nem kath. iskolák számára iratnak, s igaz, hogy hazánk katholikusait, sem világi sem egyházi férfiait, még legfőbb papjait is távolról sem lehet a hazafiatlanság bűnével vádolni; de ne feledje t. laptársunk, hogy ezelőtt csak félszázaddal is minő szellemben vezettettek a hazai kathol. iskolák, hogy p. o. hazánk történelme a vallásos fanatismus által mennyire eltaszítva tanittatott, hogy hazánk alkotmányának, szabadságának, a magyar nemzetiségnek legérdemesebb bajnokait mily piszkos színekkel rajzolták az ifjú nemzedék előtt a papi kezek. Ne feledjük ezeket és akkor azon határozat nem fog oly keserűnek feltűnni. * A Sáros-Patakon megkezdett s mult számunkban az „Egyetértés" után már jelzett felolvasásokról közelebb részletes tudósítást kaptunk, melyből megemlítjük, hogy a főiskola egyik nagyobb termében f. hó 4-én dr. B a 1-lagi Géza jogtanár értekezett az „újkori köztársaságról." A szorosan tudományos, de a mellett érdekes epizódokkal, gyakorlati példákkal tarkított értekezés, elejétől végéig lekötötte a tanárok, városi és akadémiai polgárokból álló nagyszámú közönség figyelmét. Az érdekes fölolvasást kisérő lelkesült éljenzés, buzditóul szolgálhatot nemcsak az értekezőnek, hanem a fölolvasásokra fölszólított többi tanároknak is, kiktől függ egyesegyedül, hogy e szellemi mozgáloin nagy hullámokat verjen-e, vagy megszűnjék. * A sáros-patak-miskolci jogakadémia, az illető körök élénk érdeklődésének tárgyát képezi. Legközelebb e cim alatt irt rövid cikket olvastunk a „Közvélemény"-ben Sajóvölgyitől. Szerinte, nem az képezi e kérdésben a punktum salienst, hogy Patakon maradjon e a jogakademia, vagy Miskolcra tétessék át ? Ez iránt az elfogulatlan szakértők véleménye, ha döntő körökben fog megkérdeztetni, ugy is Miskolc mellett fog nyilatkozni. Sokkal fontosabb az ügyre nézve, hogy fölismeri-e Miskolc saját érdekét. Belátja-e a mostani kedvező alkalmat arra nézve hogy jól fölszerelt jogakadémiára tegyen szert ? Most, midőn a királyi kisebb haszonvételek ügye a város és kincstár között megoldatik, s a város tetemes jövedelem birtokába jut, e viszonyok közt föladata Miskolc városának hogy a tiszáninneni egyházkerület májusi közgyűlése elé oly áldozatkész ajánlatokkal járuljon, melyek komolyságához kétség nem férhet, s melyek lehetővé tennék az áthelyezést. Cikkíró szerint, ez áldozatkészséget sejteni engedi az a mozgalom, mely e tárgyban, Miskolcon valláskülönbség nélkül megindult. Különben is az áttétel nem párt vagy felekezeti kérdés, hanem culturai szükség, s épen ezért — igy végzi Sajó völgyi — „hisszük, hogy az intell'gentia, a lelkes polgárság, fogja tudni méltányolni saját érdekeit." * Iskolai takarékpénztárak. A budapesti kereskedelmi akadémiában, f. é. január hóban 327 tanuló közül 102 takaritott 230 frtot 40 krt, mely összeg az előbbi e tanév kezdetétől hozott betétekkel együtt, 1039 frt s 10 krt tesz. A helybeli polgári kereskedő testület vasárnapi iskolájában 487 növendék közül 73 tett be 79 frtot 50 krt mely az ezelőtti betétek összegéve1

, 291 frtra s 50 krra megy. A vidékről nem igen pontosan jönnek ugyan a tudósítások, de érdekes az is a mi jön. Igy p. o. bámulatos látni, mit mivelhet a jó akarat. Szabadkán a hol dr. Guln György úr — takarék pénztári igazgató buzgólkodik az iskolai takarék-pénztárak ügyében, mult év végén 647 iskola gyermek takaritott 8803 frtot 77 krt, f. é. január hóban hoztak 724 frtot 95 krt, és igy február 1-én 9528 frtot 72 krt tett a gyermekek megtakarított vagyona ; vagy is majd annyit, mint az egész országban ez intézmény folytán egybegyűlt. Szombathelyről pedig Lábos Imre igazgató-tanitó úr az ottani községi népiskoláról következőt ír : 1875. oktober 17-től 1877. január 28-ig 499 fi, és 153 leány növendék közül takaritott 128 fiu 110 frtot 11 krt, s 66 leány 64 frtot 89 krt, összesen 194 növendék — 175 forintot. Hét községi tanitó vesz részt e műveletben. Köszönettel vettem e becses tudósításokat, és jövőben is minden érdekes hirt nagy örömmel fogadok. Budapesten 1877. február 21. WEISZ B. F. * Tisztázzuk a keresztszülök többsége kérdését. Ez alatt a cim alatt egy ujabb választ kaptunk „Zakariásnak" lapunk f. é 5-ik számában megjelent cikkére, melyből ide igtatunk egy pár érdekes pontot, mely pontok a felvetett kérdést ugyan nem tisztázzák véglegesen, hanem érdekes tanúságot szolgáltatnak arra nézve, hogy hazánk némely vidékein mást értenek a keresztszülők, és mást a komák alatt. A csak töredékesen közlött pontok igy szólnak: Zakariás úr azon állitásom megdöntésére, miszerint a keresztszülők, a komáktól megkülönböztetendők, hivatkozik a szokásra is. . . Csodálatos, hogy én, a ki szintén megfordultam már igen sok vidéken, egészen más szo