Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-11 / 10. szám
Pár szó a fötiszteletü tiszáninneni egyházkerület 1876-ik évi Sajó-szent-péteren tartott öszi közgyűlése jegyzökönyvének 64-ik számú határozatához. A főt. tiszáninneni egyház-kerület, szivén hordozván elgyengült, szegény lelkészeinek, azok özvegyei s árváinak sorsát: egy nyűg- és gyámintézet felállítása által óhajt szegény sorsú lelkészein segíteni. Erre vonatkozólag, Szent-péteren tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 64-ik számú határozata — egész terjedelmében — következő: „64. Egyházkerületünk, folyó évi tavaszi közgyűlésében, 48- és 99-ik szám alatt hozott határozatával, megbízta a pénzügyi választmányt, hogy az egyházkerület lelkészei részére javaslatba hozott nyugdíj-intézet alakítására vonatkozó s egyházkerületünkre beadott tervezeteket bírálja meg." „A pénzügyi választmány ezen megbízásnak eleget téve, beterjesztett jelentésében mind két indítványt beható vizsgálat alá vette, s melegen felkarolta a javaslatokban megpendített azon eszmét, hogy egyházkerületünk lelkészei részére egy nyűg- és gyámintézet alakíttassék s annak alakitása iránt következő indítványt tesz : „1. Hogy egyházkerületünk, az államtól nyert segély felét, 10 évig tőkésítvén (ha addig az államsegély egyházkerületünknek kiadatik,) ebből vesse meg alapját a lelkészi nyűg- és gyámintézetnek. 2. Hivassanak fel egyházmegyei úton lelkészeink arra, hogy szabad elhatározásuk folytán, ezen humánus és nagy fontosságú s rég óhajtott intézet megalakithatása céljából, 10 évig fizessék a reájok esendő s egyház-kerületileg megállapítandó összeget. Ezen két forrásból előálló jövedelem 10 év múlva hatalmasan megvetendi a tervezett uj intézet alapját." „Egyházkerületünk melegen érzi egy ily, elgyengült, szegény lelkészeinken, azok özvegyein, árváin segitő gyám- és nyugdíjintézet szükségét, de mielőtt ezen kérdésben határozatot hozna, szükségesnek látja, hogy ez iránt maguk az illető lelkészek hallgattassanak meg; azért ezen tervezetet illetőleg, a véleményes javaslatot az egyes egyházmegyéknek kiadatni határozza, oly célból, hogy ezek a lelkészek véleményét ez irányban kipuhatolván, jövő tavaszi gyülésünkre tegyenek jelentést e tárgyban." Ez a főt. egyház-kerületnek e tárgyra vonatkozó határozata; melyet, egészen ki irni, azok kedvéért láttam szükségesnek, kik nincsenek oly helyzetben e lapok t. olvasói közül, hogy az idézett határozatot, az eredeti jegyzőkönyvből olvashassák. Tagadhatlan, hogy az egyház-kerületnek fent idézett határozata, mint a szolgálatképtelenné lett lelkészek, vagy az özvegyek és árvák segélyezését célzó intézmény, elvben igen szép, a mellett jó és hasznos, minden lelkész részvétére méltó, de a kivitelben, pontos és félre magyarázhatlan alapszabályok készítését szükségeli előbb; s csak azután lehet a lelkészeket „szabad elhatározásuk folytán" részvételre hívni. Mert az egyházkerület által meghatározandó fizetés lehet oly nagy, melyet szegényebb sorsú lelkész nem fizethet, vagy más úton tőkésítve, családját jobban biztosithatja. De e mellett, bár elismerem ugyan hogy az egyház-kerület által megállapítandó, minden részvényesre, egyenlő jogok mellett, egyenlő terhet rovó fizetési kötelezettség igazságos, mind a mellett azt méltánytalannak, keresztyéni szeretetet, testvériséget nélkülöző intézkedésnek tekintem és tartom. Az e g y h á z-k e r ü 1 e t által megállapítandó, egyenlő részvény mellett, adhat az a szerencsétlennek nyugalmat; de sohasem lesz, a tehetetlen szegénynek gyámola. Azt mondja az irás: „a kinek sok adatott, sok is kívántatik attól," vagy más szavakkal s épen a tervbe vett gyám-és nyűg- intézetre vonatkozólag: egy a lelkészek jövőjét biztositó nemes intézményhez, a több fizetéssel bíró lelkészek, nagyobb összeggel járuljanak! Ez lenne a keresztyéni szeretetnek, a testvéries érzelemnek hű kifejezése; hol az erős kezét nyújtaná a gyengének; a gazdag segedelmet adna a tehetetlennek. Így látnám némileg áthidalva azon rettenetes űrt, mely a gyakorlati életben a csekély jövedelemmel biró, de e mellett nem ritkán alapos készültségű lelkészek , s a nagy jövedelmű papok között tátong. Ezek után én, magam részéről, a tervbe vett nyug-és gyámintézetet, nem az egyházkerület által megállapítandó egyenlő fizetés alapján, hanem: a lelkészek fizetési arányához mérten óhajtanára megállapítani. Minden lelkész fizetné például, jövedelmének 2 — 3°/0 .-ját. Ez képezné aztán a gyám- és nyugintézet 2 ik alapját; melyhez jöhetne még egyes gazdagabb papok, nemes szivű világiak önkéntes adakozása, mert azt hiszem a cél szentségét tekintve, ilyenre is számithatunk. Adja Isten, hogy a tervbe vett intézmény áldását rövid időn élvezhessék azok, kiknek arra szükségök van ! F.-Cécén, 1877. márc. 2. HERNÁDI