Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

sággal Ha pedig valaki azt állítaná, hogy vallási nézeteiben nem az egyházat, hanem az igazságot tekinti irányadóul, annak figyelembe kell venni, miszerint philosophiai s vallástani kérdésekben a mit egyes ember igaznak tart, az még nem mindig absolut igazság, s az a mit nem vél igaznak, még nem eo ipso feltétlenül hamis. S az egyház végül is nem maradhat ki a számításból, mert a vallási igazságoknak is, hogy az életben gyümölcsöket hozhassanak, szükségük van egyházra. A hitvallás tételeinek elemzésénél nem kell a népet belevonni a vitába, nem kell izgatni a hittanok félrevetésére. A vita maradjon az avatottak körében, ezek törekedjenek értetni a kérdést, s előkészi'ni a tért, hogy annak idején az egyház hivatott közege a zsinat által létesíthesse a kellő reformokat a hitvallás tartalmára s alakjára nézve. Lehetnek az egyházban külömböző theologiai irányok, sőt szükséges is, hogy legyenek, csak hogy ne az egyház alaptanainak szétdulását tűzzék ki célul. Teljesen helyes és igazolt ezen állításra vonatkozólag a németországi főegyháztanács nyilatkozata, melyet a prot. egyletek tagjai is aláírhatnak, s mely szerint méltányos „a lelkész individualitásának elismerése, a mennyiben az evangyeliumi hitnek talaján áll; elismerése, sőt követelése a uézetek és irányok különféleségének, feltevén, hogy nem alaprombolók! *) GYUKÁTZ FERENC. *) „Prot. Éirchenz.* 1877. 1. Könyvismertetés. »Keresztyén DogmatikaIrta Lang Henrik zürichi pap. Kiadja a magyarországi prot. egylet. XVI. —236. A mult alkalommal tett ígéretünknek teszünk eleget, midőn Lang dogmatikáját ismertetjük. A fennjelzett munka szerzője a theol, tudományok mezején nagy szerepetjátszott, a modern theologiának úttörője és legbuzgóbb munkása volt; kiről halála alkalmával egy külföldi nagy hirü orthodox theologus tanítványai előtt ugy nyilatkozott, hogy ő (t. i. Lang) minden tekintetben megérdemli a figyelmet és tanulmányozást; de a ki egy hazai egyházi lap szerint csak „tudományos (!) ebionita" volt. Azon támadás után, melyet a debreceni prot. lap Lang halála alkalmával első sorban ellene és közvetve a modern theologia ellen intézett, sokan talán némi tartózkodással fogadták e munkát s inkább szerették volna, ha a theol. könyvtár nem vállalkozik e kárhoztatott munka kiadására. A theol. könyvtár azonban vállalkozott erre, és helyesen. Az ellenfél lamentatióira semmivel sem felelhetett volna méltóbban, mint épen ezen elitélt könyv kiadásával. Az ujabb időben ugyanis hazai egyházi irodalmunk terén kezd meghonosodni azon kárhoztatandó szokás, hogy az emberek nem annyira az igazság keresésére, mint inkább az ellenfél ledorongolására törekesznek. Szeretnek nagy port felverni, hogy olvasóik a por miatt ne lássák a valóságot. — A helyett, hogy egy Írónak valamely munkáját alapos bírálat tárgyává tennék, s tudományos fegyverekkel harcolva, elfogadható okok alapján mutatnák ki egyik vagy másik nézet helytelenségét vagy az egyházra vonatkozólag annak káros voltát, megelégesznek az általános, semmit nem mondó frázisokkal, s hogy a dolog annál csattanósabb véget érjen, hozzáteszik még, hogy Ők nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát. — Engedjen meg a debreceni prot. lap nt. szerkesztője, hogy e megjegyzésünket az ő lapjára is alkalmazzuk. Van reá elég okunk. Hiszen csak egy pár héttel ezelőtt is nagy hangon hirdette, hogy a hazai modernek közt a S t r a u s z-kultust a Lang-cultus váltotta fel; holott a modernek közül eddigelé tudtommal csak két ember szólott érdemlegesen Strauszról : — Dr. Ballagi és Dr. Kovács Ödön — s mindkettő élesen megtámadta Strauszt. Semmi oka nem lehetett tehát az ev. prot. lapnak a Strausz-kultus ellen panaszkodni. Épen ezért nagyon helyesen járt el a theol. könyvtár, hogy Lang dogmatikáját adta ki magyar nyelven s igy alkalmat adott előfizetőinek, hogy közvetlenül a Lang munkájából győződjenek meg az ellene felhozott vádak alaptalanságáról. De térjünk a dologra. Lang dogmatikája azon időre esik, midőn a mult századnak a supranaturalismus és rationalismus közt folyt heves vitája — bár más alakban és más eszmék körül, újra felelevenült; midőn az eretnekitő orthodoxismus és a hitetlen materializmus egy forma szenvedélyességgel támadta meg azokat, kik a vallást szivökben hordozták, s bár lelkök a holt betűkben kielégülést nem talált, de a tiszta vallásosságnak boldogító hatását tudták és érezték, s épen azért azt megtisztítva fenn akarták tartani. Ezen irányt képviseli ezen munka, melynek minden egyes sorából a józan, elfogulatlan vallásosság tiszta fénye sugárzik elő. E dogmatika mindjárt megjelenése után nagy tekintélyre emelkedett, jótékony befolyást gyakorolt az eszmék tisztázására s nagyban elősegítette az általa képviselt irány gyors terjedését. Ezen szempontból is gratulálunk a theol. könyvtárnak e választásért. Lang dogmatikája a következő 3 főrészre oszlik: I. A ker. elv alapja és lényege. II. Az egyház, mint a ker. elv megvalósulásának történeti közege. III. A ker. elv célja. Ezen 3 főrészben fejtegeti Lang azon vallásos