Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

félti, a mi már az életben megdicsőítette magát, — azt tartja lényegnek, a mi a tudomány napja előtt szétfoszlott, ós mégis azt hiszi, hogy csalhatatlanul jó nton jár: ha helyzete tarthatatlanná válik, egyedül magát okolhatja. Külömben sok van olyan, a mi megvagyoti írva, és még sem tartja senki igaznak, mert a mi nem isteni, az nem örök, az önmagában elenyészik. Dante az ő „Divina comoedia'-jában azt teszi az elkárhozottak nagy büntetéseiül, hogy ők szüntelen hátra, előre pedig egy lépést sem tehetnek. E sors jutott azoknak, kik Krisztus vallásának betűin rágódnak, de annak szellemét fel nem fogták. Mióta az emberiség az ő közös kincsét, a tudományt szabadon használhatja, a vallásra nézve is megkerülte a papságot. Mi nézünk hátra a pátriárkhákr a, az ó testamentomi atyákra, csodákra, az onnan átcsúszott salakokra, ezeknek parányi képzelt sérelmökért haragra lobbanunk, magunknak csalhatatlanságot követelve, nagy szavakban tüntetünk, hátunk megett pedig uj eszmék születnek, uj tudományok kelnek; a hit újított alakban munkálkodik, a Krisztusi vallás testet nyer a szegény-, betegápoló egyletekben, lelenc-, szülész-házakban, még a börtön és háború vihartiban is, míg mi az idő által eltemetett ódonságokat támasztgatjuk halottaikból, a csodák mellett perorálunk, az ó te>tamentomot dicsőítjük. Elmegy mellettünk a világ s minket ott hagy a faképnél, a hol talált. Mit ér, hogy mi a megirtakat olvasgattuk, ha az olvasottakat nem teljesítettük ! Fájdalom, a va'Iás felséges iniveleteiben semmi részvéttel nem dicsekedhetünk !!... És most kérdem: azok, kik közelebbi, vagy épen jelen cikkemre gonosz buzgósággal felforranak, azok közül, melyeket irtam, melyikért köveznek meg? Melyikért mérgesedik ki az inquisitori lélek? Melyikért száll arcukra az égetési düh ? Az élő igaz Istent én tagadtam meg, nem ők ? midőn mondák: az anyagnak is vannak külön saját törvényei s a mit az anyagi világ, a természet elhibáz, azt az Isten helyreigazítja! ... Az örök szeretetet, az emberek testvériségét, a Krisztusi lelket, mely az ellenségnek is megbocsátásban dicsőitette meg magát, éu vetkeztem le és nem ők ? A tudományt, mely nem tűri a •setétséget, ón csúfoltam meg a csodákban, nem ők? Ezekben a í.-szabolcsi e.-megye szakadt el a Krisztustól, nem ők? ... És ilyenek mondják nekem: tegyem le hivatalomat 1 — Hivatalomhoz szólási jogotok sincs, és ti disponáltok ?! - Igeu, ilyen az elfeledett és csodákba fojtott lélek, élet nélküli álkrisztusi vallás ! Ezt taníttassa a f.-szabolcsi egyházmegye iskoláiban? hogy a vakságig sülyedt nép még babonásabb legyen! Az igazságot okok helyett botokkal visszaverni egyszer, kétszer sikerül; de azt a Krisztusi lelket, mely már a esoda-hivők, a betűt-imádók háta megett diadala felé siet, semmi setétséggel sem lehet az ódonság sírjába temetni. Ha nem csak a csodákban hinnénk, hanem a csodatétel hatalmával bírnánk is; ha orthodoxiánkkal a hegyeket helyökből kimozdítanánk is, ha szeretet nincsen bennünk . . . semmik vagyunk. „Uram bocsáss meg nekiek, mert nem tudják, mit cselekesznek KOZMA JÓZSEF, felső-szabolcsi esperes. • Miért nem állított fel eddig a protestánsegylet uj hitvallást a ker. egyház számára ? Felolvasta a hamburgi prot.-egy letben Dr. Krause lelkész. (Vége.) Igy a vallás természete és egy hitvallás tartalma felett csak egy biró lehet, az ismeret, melyet a sziv nyújt. Létezik azonban mostanság ilyen ismeret ? a szívnek ily ismerete az anthi*opologiába., a psychologiába és a philosophiába tartoznék. Ennek folytán tehát a philosophia mondhatná meg nekünk ha a régi ker. hitvallás felett kell ítélnünk, mi igaz és mi hamis a szivre vonatkozólag. Szükséges volna, hogy feltárva legyen előttünk az emberi sziv természete, hiányai, ismeretei, hogy megmutattassak mi a szívből származott természeti vallás, hogy meghatároztassék még a kegyes érzület természete is, s a korlátok, a melyek között az emberi kedély mozog. Ezen feladat felé azonban a tudomány még nem tett egyetlen egy lépést sem. Majd nem hihetetlen a mit önöknek mondok, hogy ugyanis a Spinoza ethikájának 3. könyvében található formális meghatározásokon s Des Cartesnak a szenvedélyről irt munkáján kívül, a psychologiában csak szórványosan fordulnak elő fejezetek a sziv természetéről. Schleiermacher vizsgálatai azon gyöngeségben szenvednek, hogy Schelling korának hatása alatt mozognak. Éu ugyan legújabban elkezdettem a munkát ezen tér megvilágítására, mind ez azonban csak az első előtanulmáuy, mely nem eredményez mást, mint azon alaki törvényeket, a melyek szerint a sziv érez. Ezen törvények alkalmazása azooban az emberi kedélyre, a buzgóság állapotára, azon tanok, melyek ezen alkalmazásból folynak, a