Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

gazdagság, fény elfogadása iránt. És im ezen ördöngös zsidó tanoknak szomorú maradványaul nemcsak a közéletben, p. o. Szőnyi Nagy István tornai lelkésznél „Martyrok Koronája* előszavában, mint történelmi tény, történelmi hűséggel mondatik el, hogy egy pápista pap hatalmasan prédikálta, hogy ha a katholika religió nem igaz, öt az ördög azonnal vigye el, s alig mondá ki e szavakat, már kezdett a templom sötétedni és valami nagy fekete ember-alak a levegőből a papot megkapván, elvitte; — hanem az ujtestamentomban is gyakran emlegettetik, sőt az mondatik, hogy Pál apostolt is megcsapdosta a sátán angyala; hogy ez mint tisztátalan lélek szerepelt a daemoniacusekban és hogy légióként járt. Mindezen szomorú jegyzetek komolyan intenek bennünket, hogy valamikép azokkal ne tartsunk, kik a csodákat a ker. vallás megalapítására hasznosaknak és szükségeseknek tanítják. Mint már előbb megromlott közvélemény, mint zsidó babonák csúsztak azok be a keresztyén vallás okmányába; az író saját századának és egyéniségének bal véleményét ültette át. Némely csodát két külömböző író, külömbözőképen adván elő, vagy egyik, vagy másik bizonyos valótlanságot állit, melylyel az irat hitelességét teszi kérdésessé. Ha a Jézusi tan az emberek életébejj meg nem dicsőitette volna magát, a csodák régen elpusztították volna azt. De annak, a mi örök és isteni, az ily salakok nem ártanak, legfeljebb is fényét rövid időre homályosíthatják. Szólanunk kell még a csodahivők achillesi erőségéről: „meg vagyon irva". — Meg bizony! sok minden meg vagyon írva, csak hogy ez a bibliára alkalmazva, két élíí fegyver, a ki forgatja, vigyázzon, magát ne sértse meg vele. A reformátió leghatalmasabb érve volt pedig ez; ott van-e, vagy nincs valamely tan a bibliában, Akkor elnyughattak háborithatlanul a csodák is, az ördögök is, senki őket nem feszegette, hanem feszegette mindenki a pápát, az excommunicatiót, az iuterdictumot, az indulgentiát, vagyis a papi hatalmat, melyet nagyon megsokalt a világ. Mikor Pazonyi Péter, Jáuos egri vicarius elé „sub poena excommunicationis et interdicti" idéztetett, fogát csikorgatta, de nem merészelt meg nem jelenni; a várnai csata elvesztésekor minden magyar úr dühös volt a papságra, de szólni nem inert; mikor Dózsa a magyar nemesség ellen irtó háborút kezdett, az a magyar nemes, ki az épen akkor elkészült „Hármas könyv "-ben büszkén olvashatta az első rész 9. fejezetét, melyben a nemesi jog ki volt szélesítve, nehezen várakozott oly őrangyalra, mely őt a papság igazságtalan hatalmaskodása alól felmentse. És midőn kiragasztatott a 95 tétel Luther által, mint bibliaellenes tan, s ott szerepelt a papi hatalom megdöntésére a nagy szó, hogy az nincs megírva; csakhogy ez nincs feljegyezve, hogy mi nincs még megírva, az másodrendű kérdésnek vétetett. Érmek folytán egyegy wittembergi akadémikus egyes főuraink házánál, mint a család nemtője, nagy becsben tartatott, a papi tized jótékonyságában ő részesittetett. És míg az általános reformáció folyt, a mise, oltár, gyónás, papi rend, stb. ostromoltatott ugyan, mint a mi nincs megírva a bibliában, de a íőkérdést a papi hatalom j lerontása képezte. Majd egymás közt is szót váltának reformátoraink, és az, a mi megvagyon irva: ez az én testem, ez az én vérem — szakadást csinált közöttük. És a mi meg volt irva, a katholikusoknak , kedvezett; így a kétélű fegyver nemcsak előre, hanem hátra is sebesített. Jézus példája tanítson minket, hogy mint kell vennünk mindazt, a mi meg van irva. Az o idejében is voltak hagyományos iratok, azokat ő összemérte nagy küldetésével, össze az uj idő szellemével ós a mit elavultnak, az idő által túlszárnyaltnak látott, arra ő kimondotta a tarthatatlanságot: „megmondta néktek Mózes . . én pedig azt mondom néktek ; — megvagyon irva: szeressed felebarátodat, gyűlöljed ellenségedet, én pedig azt mondom néktek, szeressétek még ellenségeiteket is" stb. stb. Meghányta vetette és megkülömböztette az istenit az emberitől, hogy az örökbecsüre építsen, a múlékonyt feledésnek adja. Ezen Jézusi kritériumok nyomán, csodásan avagy j csoda nélkül, de mindenesetre ihletett szavaknak vehetjük a szent könyvben azokat, melyek szívünket megihletik, melyek Isten ós emberek iránti szeretetre ! hevítenek; de isteni igék azok is, melyek tanítanak ismerni Istent, az emberiség közös édes atyját; melyek vezetnek a testvériség zászlói alá, eltörölvén minden nem, rang, nemzetiségi és felekezeti külömbségeket, melyek Krisztus vallását világvallásá magasztositják, | az embert a tökély felé biztos léptekkel vezetik. Mig Jézus fönséges személye ilyen tan mellett dicsőíttetik, ki félthetné a ker. tudományt a racionálismustól, deismustól, nihilizmustól ? ! Midőn pedig összekevertetik a salak a gyémánttal, az, a mi emberinek is gyarló: a csoda az igazsággal; — midőn valaki azt