Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

gazdagság, fény elfogadása iránt. És im ezen ördön­gös zsidó tanoknak szomorú maradványaul nemcsak a közéletben, p. o. Szőnyi Nagy István tornai lelkésznél „Martyrok Koronája* előszavában, mint történelmi tény, történelmi hűséggel mondatik el, hogy egy pápista pap hatalmasan prédikálta, hogy ha a katholika religió nem igaz, öt az ördög azonnal vigye el, s alig mondá ki e szavakat, már kezdett a templom sötétedni és valami nagy fekete ember-alak a levegőből a papot megkapván, elvitte; — hanem az ujtesta­mentomban is gyakran emlegettetik, sőt az mondatik, hogy Pál apostolt is megcsapdosta a sátán angyala; hogy ez mint tisztátalan lélek szerepelt a daemoniacu­sekban és hogy légióként járt. Mindezen szomorú jegyzetek komolyan intenek bennünket, hogy valamikép azokkal ne tartsunk, kik a csodákat a ker. vallás megalapítására hasznosaknak és szükségeseknek tanítják. Mint már előbb megrom­lott közvélemény, mint zsidó babonák csúsztak azok be a keresztyén vallás okmányába; az író saját századának és egyéniségének bal véleményét ültette át. Némely csodát két külömböző író, külömbözőképen adván elő, vagy egyik, vagy másik bizonyos valótlan­ságot állit, melylyel az irat hitelességét teszi kérdé­sessé. Ha a Jézusi tan az emberek életébejj meg nem dicsőitette volna magát, a csodák régen elpusztították volna azt. De annak, a mi örök és isteni, az ily salakok nem ártanak, legfeljebb is fényét rövid időre homályosíthatják. Szólanunk kell még a csodahivők achillesi erő­ségéről: „meg vagyon irva". — Meg bizony! sok minden meg vagyon írva, csak hogy ez a bibliára alkalmazva, két élíí fegyver, a ki forgatja, vigyázzon, magát ne sértse meg vele. A reformátió leghatalma­sabb érve volt pedig ez; ott van-e, vagy nincs vala­mely tan a bibliában, Akkor elnyughattak háborit­hatlanul a csodák is, az ördögök is, senki őket nem feszegette, hanem feszegette mindenki a pápát, az excommunicatiót, az iuterdictumot, az indulgentiát, vagyis a papi hatalmat, melyet nagyon megsokalt a világ. Mikor Pazonyi Péter, Jáuos egri vicarius elé „sub poena excommunicationis et interdicti" idézte­tett, fogát csikorgatta, de nem merészelt meg nem jelenni; a várnai csata elvesztésekor minden magyar úr dühös volt a papságra, de szólni nem inert; mikor Dózsa a magyar nemesség ellen irtó háborút kezdett, az a magyar nemes, ki az épen akkor elkészült „Hármas könyv "-ben büszkén olvashatta az első rész 9. fejezetét, melyben a nemesi jog ki volt szélesítve, nehezen várakozott oly őrangyalra, mely őt a papság igazságtalan hatalmaskodása alól felmentse. És midőn kiragasztatott a 95 tétel Luther által, mint biblia­ellenes tan, s ott szerepelt a papi hatalom megdöntésére a nagy szó, hogy az nincs megírva; csakhogy ez nincs feljegyezve, hogy mi nincs még megírva, az másodrendű kérdésnek vétetett. Érmek folytán egy­egy wittembergi akadémikus egyes főuraink házánál, mint a család nemtője, nagy becsben tartatott, a papi tized jótékonyságában ő részesittetett. És míg az általános reformáció folyt, a mise, oltár, gyónás, papi rend, stb. ostromoltatott ugyan, mint a mi nincs megírva a bibliában, de a íőkérdést a papi hatalom j lerontása képezte. Majd egymás közt is szót váltának reformátoraink, és az, a mi megvagyon irva: ez az én testem, ez az én vérem — szakadást csinált kö­zöttük. És a mi meg volt irva, a katholikusoknak , kedvezett; így a kétélű fegyver nemcsak előre, hanem hátra is sebesített. Jézus példája tanítson minket, hogy mint kell vennünk mindazt, a mi meg van irva. Az o idejében is voltak hagyományos iratok, azokat ő összemérte nagy küldetésével, össze az uj idő szellemével ós a mit elavultnak, az idő által túlszárnyaltnak látott, arra ő kimondotta a tarthatatlanságot: „megmondta néktek Mózes . . én pedig azt mondom néktek ; — megvagyon irva: szeressed felebarátodat, gyűlöljed ellenségedet, én pedig azt mondom néktek, szeressétek még ellenségeiteket is" stb. stb. Meghányta vetette és megkülömböztette az istenit az emberitől, hogy az örökbecsüre építsen, a múlékonyt feledésnek adja. Ezen Jézusi kritériumok nyomán, csodásan avagy j csoda nélkül, de mindenesetre ihletett szavaknak ve­hetjük a szent könyvben azokat, melyek szívünket megihletik, melyek Isten ós emberek iránti szeretetre ! hevítenek; de isteni igék azok is, melyek tanítanak ismerni Istent, az emberiség közös édes atyját; melyek vezetnek a testvériség zászlói alá, eltörölvén minden nem, rang, nemzetiségi és felekezeti külömbségeket, melyek Krisztus vallását világvallásá magasztositják, | az embert a tökély felé biztos léptekkel vezetik. Mig Jézus fönséges személye ilyen tan mellett dicsőíttetik, ki félthetné a ker. tudományt a racionálismustól, deismustól, nihilizmustól ? ! Midőn pedig összekever­tetik a salak a gyémánttal, az, a mi emberinek is gyarló: a csoda az igazsággal; — midőn valaki azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom