Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

fogadtatásban részesülvén, az iskoláknak maradandó nélkülözhetlen kincseivé válnának, s azok később a szülék által, ujabbakkal pótoltatnának. Csak ezen az úton reménylem népünknél a tudnivágyat mély dermedt álmából felserkentve, a népet az ismeretek iránt lelkesülésre bírhatni. A nyári iskolamulasztásnak érzékeny oka mindenütt kiválóan a közös libalegelő hiány. Ha a községek ily legelővel rendelkezhetnének, a közös libapásztor felválthatná a gyermekeket ezen foglalkozástól, s megválthatná őket lelki üdvöknek.Ily közlegelőket szorgalmazni, még pedig követelőleg is szorgalmazni kiválóan a tanitó urak érdekében fekszik, a mennyiben a pontos vagy hanyag iskoláztatástól függ az iskolának virágzása vagy hanyatlása, s ezek kedvező vagy kedvezőtlen viszfényének közvetlenül a tanítókra visszahatása. Dióhéjba foglalva ezek volnának tapasztalataim a múltra. Most áttérek népneveléstani elvi nézeteimre. Minden véges műveltség, erény, erkölcs, lelki tökélyesbülés a végetlenség érzetéből származik. E nél. kül az élet fatummá s az ember fatalistává korcsosul. Istennek, mint legfőbb lelki valóságnak félelme minden bölcsességnek kezdete, minden mi ismereteinknek az alapja. Az élő Istenben s lelki halhatlanságban vetett hitünk, de ez utóbbiban nem csak mint lehetőségben, de mint kétséget nem szenvedő mulhatlan valóságban, vetett hitünk, minden értelmünknek, érzelmünknek, tetteinknek, szóval életünknek a megszentelője. Ily hit felrázza az értelmet, szivet és akaratot, és mint ilyen minden emberi tökélynek a rugójává leszen. De bir-e a jelenkor nemzedéke ily élő hittel ? Megüti-e a jelen emberiség e hitnek mértékét ? Észlelhető-e ily értelmi, erkölcsi s vallásos ébredés? Fájdalom nem! A vallás iskoláinkban taníttatik, de az életben számkivetve van. Legtöbbje az embereknek sötét babona éjében tapogatódzik ; más része megvetve a szellemi létet, egyedül földi ábrándjainak él. Az igazság Brennus kardjával méretik. A jog, nesze semmi fogd meg jól álcza alá záratik. A törvény mint irott malaszt a véka alá letéteményeztetik. A baráti kéz, nem készpénz gyanánt, de készpénzért nyujtatik. A munka lelki nyugalom helyett, földi jutalomért, sőt jóval azon aló végeztetik . S mi ennek oka ? a hithiány • a hitnek, mint a szellem éltető elemének a számkivetése. A hit párhuzamba hozható a levegővel. Mint a levegőnek, hogy a földön életet ébreszszen, be kell hatolni a föld minden rétegébe, s nélküle kihal a fény, kihal az élet, úgy az élőhitnek követnie kell az embert az élet minden mozzanataiban. E nélkül az ember, ha nem is nyilvános gonosztevő, de az emberi társadalomnak botránykövévé válik bizonyosan. Hit nélkül az ember erkölcsileg élő halott. Szellemi életfánknak hit a gyökere; ismeret a törzse, a helyes élet pedig a iának gyümölcse. —• E három irányban kell e fának egyszerre növekednie. De ha már a nevelést e három irány közül egygyel kellene megkezdenünk; a gyökérrel s ne a gyümölcscsel kezdjük. A gyökér vagyis a hit idvezit. A jó cselekedet még nem teremt jó embert, de ajó embertől elmaradhatlan a jó cselekedet. Ugy szintén a rosz tett még nem teszi az embert roszszá, de a rosz ember eszközöl rosszat. Nem a víz teszi a forrást édessé vagy keserűvé, de a forrás ád a viznek édes vagy keserű izt. Nem a gyümölcs teszi a fát jóvá vagy roszszá, de a fa hoz jó vagy rosz gyümölcsöt. A mű nem teszi a mestert mesterré, de jó mester végez jó müvet. , És igy a gyökér, vagyis az élő hit az, mely idvezithet, amely kóros társas és egyéni életünknek egyedüli ttdvös orvosa lehet, melyre különösen nekünk a népneveléssel foglalkozóknak éber figylemmel kell lennünk. Mert a hitetlenség s az ezzel karöltve járó gonoszság oroszlányként kerülget, lesve közülünk a kit elnyelhetne, ergo vigilent consules, ne quid respublica detrimenti capiat. A hitnek tehát az iskolában is az őszes tanulmányok rétegeibe be kell hatnia. A közvetlen hittanitásról most nem szólok. De mi történjék a többi tantárgyakkal. Bizony alapszinezettiket tekintve, ezeket is az isteni tervszerűségre kellene visszavinnünk. És pedig korán, a fogékony gyermeki keblekbe ideje korán be kellene azokat gondos kezekkel oltogatnunk, mert az ily vallási nemes oltványok alig fogamzhatnának meg már korosb vagy épen korhadásnak indúlt törzsekben. A légtan és csillagászat körébe vágó tárgyak, az égi testeknek kimért pályafutása, s azoknak a nehézkedés törvényére fektetett, egymást a nagy világűrben egyensúlyozása megannyi feltűnő bizonyitványai a világot vezérlő isteni tervszerűségnek. Az eddigi iskolai természetrajz-tanítás, valóságos siralomház. A gyermeknek feje e téren összehalmozott természeti tárgyak tömött muzeuma, emlékezete pedig infinitum lajstrom tábla. De valamint a betűk, nevek, szavak külön ki nem fejezhetik az eszmék szellemét, igy a természeti tágyaknak ily elvont abc-je sem adhatja Istennek a világ tervszerű intézőjének a fogalmát. Az állatoknak és növényeknek életkörülményekhez mértszine, szerve, alkotása, életmódja, káros vagy hasznos minőségéhez mért arányos mennyisége alig ha közelebb nem vezetne Istenhez, mint a világnak háztartását eszközlő kútforráshoz. Történelmünk ?! száraz események s h arci villongások foszlányainak a lomtára. Mily jelentékeny lendületet nyerne történelmi oktatásunk, s menyire nemesb zománcot, ha Istent jártatnék az események mezején, a mint jutalmat vagy bütetést osztogat, s száraz történelmi tények helyett kiválló jellemeket állitanánk tükörül, lélektani lekövetkeztetéssel, utánzásul a jövő nemzedéknek. Ez úton s irányban véges életünk, mivelődésünk, haladásunk egy végetlen tökélyben lelné majd meg ösztönző erejét s támaszát.