Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-07 / 1. szám

bennem, kisebb, mint egy buzaszem, nagyobb mint a föld, nagyobb mint minden világok; az az én lelkem; az a Brahma." „Az a világosság, mely fénylik a legmagasabb világokban és a mely fénylik az emberek belsejében is", t. i. ez a világosság a Brahma, a melynek az egész látható világosság kifolyása és a melynek az emberi lélek is, melynek lényege világosság, egy részét teszi. „Ez azon szellem, a mely ugy ezen, mint ama világot és minden teremtményeket kormányoz, a mely a földben, vizben, tűzben, levegőben, szélben, napban, holdban lakik, és mégis valami egyéb, mint emezek, melyet ezek nem ismernek, melynek ezek testei, mely ezeket bensőleg kormányozza ; az a halhatatlan szeMm, mely lát, de nem láttatik, hall, de őt nem hallják, észrevesz és ismer, de maga észre nem vétetik és nem ismertetik, az a szellem, mely titeket is bensőleg kormányoz ; nincs más mely látna, hallana stb." „Az a világító, halhatatlan lélek az emberben, az a világító, halhatatlan lélek a földben, az a szellem." „Az, a mely előtt és a mely után semmi sincs, a mely nem benn és nem künn van, az a lélek, a mindent átfogó Brahma." „Alany és tárgy és az alany kormányzója (= lélek, világ és fő lény) ezek mind a Brahma." „A Brahma ismerete által minden ismerve van". „Tanuld meg ezt: mindez halhatatlan szellem. Minden a Brahma." En vagyok az egész világegyetem eredete, valamint megsemmisülése is, rajtam csüng e mindenség egyesülve mint sinóron a gyöngyszemek. En vagyok a nedv a vizben, a hang a levegőben, a szellem a férfiban, a szent ratokban az áhítat, a napnak és holdnak világa, ... a bűnbánat a vezeklőben, a bölcseség a bölcsben, az erő az erősben, a szeretet az élőben, törvény által nem korlátolva." „A kezdetnélküli legfőbb Brahma ő, a ki sem lét, sem nem lét, a ki mindenütt kézzel, lábbal, szemmel, fővel és szájjal van ellátva és mindenütt fülel; e világban lakik e világot átfogja; a ki minden érzékektől menten az érzékek erejétől sugárzik, ... a ki a lényekben van, és azokon kivül ; mozgó, mozdulatlan: finomsága miatt nem látható ; közeli és távoli; oszthatatlan és mégis mint megoszolva létező a lényekben, minden lények megtartója, elnyelője és szülője; az ismeretre méltó ismeret, ez által megközelíthető, minden szívben benne lakó. O ugy az e n s, mint a n o n-ens. Ő — ezen ens és non-ens — volt kezdetben, egy és egyedül." „Akkor nem volt sem lét, sem nem-lét; sem világ sem levegő sem valami e felett . . . Nem volt halál, nem halhatatlanság, sem nappalnak és éjnek szétválasztása. Hanem az (Tad) lélegzett, a nélkül, hogy lélegzetet vegyen, elmerülve önmagában. Rajta kivül nem volt semmi. Setétség volt akkor, setétségbe burkolva a viz, és minden kiilönválasztatlanul összekeverődve benne. A lét az űrben nyugodt, mely azt magában hordá, és e világ az ő áhítata ereje által hozatott létre. Először felkelt Kama (a vágy) az ő lelkében, s ez lett az első mag. így magyarázták ki a bölcsek, sziveikben utángondolva (elmélkedve), a lét bilincsét a ner létben." — Hogy miként lett, ágazott szét e Brahma világgá, azt részint mythologiai alakban fejezik ki, pl. felébredt benne a kívánság egy szép nő (M aj a) alakjában, ez csalta őt meg, ezzel nemzé a világot ; részint pedig bölcsészeti és költői hasonlatokban és képekben. „Miként a háló a pókból, a fa a magból, a tűz a szénből, a folyó a forrásból, a hullám a tenger tükréből: ugy állott elő a világ a Brahmából", vagy, miként a tej megalszik, a viz megfagy, a tojás szétfoly, ugy aludt, fagyott, folyt szét a Brahma világgá. „Miként az oceanba egyesülnek minden vizek, a bőrbe minden érzések, a nyelvbe minden íz, az orrba minden szag, a szembe miuden alak, a fülbe minden hang, a kedélybe minden elhatározás, a szívbe minden tudomány, . . . ugy van ő is (ő benne egyesülnek mindenek). Majd előadatik ezen fejezetben a lélek újjászületéséről szóló tan, és ezután így folytattatik : Ezen felfogáson alapszik már a brahmanok vallásos erkölcstana, a szabályok és törvények azon hosszú sorozata, mely az indusok életét le a mindennapi munkásság legapróbb részletéig, sőt a testi élet szokott természetes nyilatkozatáig szigorúan megszabta, és a szellemi és testi élet minden mozzanatát, az utolsó leheletvételig bilincsekbe verte. Es e szabályok oly aprólékosak voltak, minden mozdulatot oly szorosan meghatároztak, hogy a legéberebb őrködés és figyelem sem volt képes az embert azok megsértésétől, s így a megtisztátalanulástól megmenteni, pedig a legkisebb megtisztátalanulás is, ha az előirt vezeklés elmaradt, elég volt arra, hogy a pokol kínjait, és a legalsó állati testben való újjászületést vonja maga után. Tisztátalanitó volt pl. egy holt testnek, vagy egy Tsandalának érintése, oly helyre lépés, hol emberek állatok maradványai — csont, haj, köröm stb. — voltak, nem egészen tiszta, habár tisztának tartott edények és evőeszközök használata, oly ember lehelete, a ki pálinkát ivott vagy hagymát evett, a saját test mindféle ürülése stb. Mindezen és ilynemű megtisztátalanulásra a Manu törvénykönyvében a tisztulási és vezeklési gyakorlatoknak hosszas és részletes rendszere van előírva. Kissebb tisztátalanságoknál elég volt a bőjtölés, imák elmondása, tehénürülékkel mosakodás, tehénvizelet ivása; a nagyobb bűnök, mint a pálinkaital, kinos és gyakran az öngyilkosságig fokozódó vezeklést kívántak, pl. forró vaj, vagy forró tehénvizelet ivását. A ki véletlenül egy tehenet megölt, negyed évig lépésről lépésre kell egy másik tehenet kisérnie és rabszolgaként szolgálnia. Az, a ki egy brahmant megölt, csak az önkéntes tűzbe rohanás által moshatja le bűnét. Azonban e tisztulási törvények bármily szigorú megtartása, az előirt vezeklések teljesítése, más előirt kötelességeknek, pl. békességes indulat az emberek Jránt, az állatok és növények kímélése, a szentiratok o -vasása, bármily lelkiismeretes gyakorlása : csak a pokoltól és az alsóbb fokú újjászületéstől mentesítenek, a tisz tulást siettetik, de magát az ujjászületési processust meg nem szüntetik. E tisztulási törvények követése csak a legdurvább tisztálalanságot tartja távol, de nem magát a természeti életet, mely a Brahma végkifolyása, a Brahma és lények közt áthághatlan válaszfal Pedig a legmgasbb