Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-24 / 52. szám

Szomorú érzések fognak el bennünket legtöbbször, ha innen kapunk tudós tást. Ujabb ismertetőjéül az itteni szomorú viszonyoknak, álljon itt a következő levéltöredék TomkaKároly pitesti lelkésztől. Mely is így hangzik : A román fejedelemnek egy kedves szolgáját — Pintér János 23 éves református ifjút, ki erdélyi születés volt — a pitesti indóháznál nagy szerencsétlenség érte. A csengetéskor elkésve, midőn a vonat már indult, akkor akart felugrani, de szerencsétlenül ugorván kezét-lábát összetörte. A nemes lelkíí fejedelem 200 frankot küldött ezen szerencsétlenül járt szolgája temetésére, a rendőrbiztos pedig hozzám jött, s felszólított a kiszenvedettnek mint református ifjúnak eltemetésére. De a pitesti egyháznak jól ismert omnipotense, felbérelt emberével Németh Gábor tanítóval együtt, kijátszák a rendőr biztost; azt állítva hogy én nem vagyok pap, engemet a „felsőbbség kicsapott" s jónak látták előbb a gyásznépet szétoszlatni azon hazugsággal, hogy „holnap lesz a temetés, mert a megholt családját kell várni" — miután pedig a nép szétoszlott és beesteledett, a holtat egy szekérre vetették, és minden szertartás nélkül a református tanitó, címerül az olasz barátot magához véve, hat katona kíséretében kivitték a temetőbe. Midőn maga a fejedelem is tisztességesen kívánta eltemettetni szolgáját, szekérre vetni azt mint valami dögöt s a pap és nép elől kilopni a temetőbe, késő estve mintha nem is keresztyént vinnének : minő eljárás s minő szenvedély ez ? És a kik még a fejedelem rendeletével szemben is ily csúfos játékot mernek űzni, mit nem mernek azok az erdélyi consistoriummal ? ! A tényt mint az előzmények egész sorozatát, a tisztelt consistorium már eléggé ismerheti. A hírhedett tavaszi bizottság „hát hogy kellett volna?" — féle hőseit már megponderálhatta. S nem tudhatom mi tartja még vissza, hogy a Krisztus virágvasárnapi munkájával éljen ? Részemről a nyilvánosság fényes szemei előtt is, hű akarván maradni magamhoz: vagy higyjen az én általam mindenkor jó indulatból irott; felterjesztéseknek, vagy magas testületének kebelbeli tagjaival constatáltassa a valót. Pitest, 1876. novemb. 24. RÉGISÉGEK. Töredék adatok a barsi református esperesség múltjából. (Vége.) XXV. EccL Fűzesgyarmat, filiája Szántó. Ezen egyházra vonatkozólag — írja jelenlegi lelkésze — a fegyverneki anyakönyvben ez áll: „Anno 1G47. april 28. Emődy György, és Soós István, mint országos kiküldöttek a füzesgyarmati templomot, a hozzátartozó Szántó leányegyházzal s minden azokhoz tartozókkal egyetemben, u. m. Fűzesgyarmaton a templomot haranggal együtt, 30 hold szántófölddel, egy réttel, erdővel, két darab szőlővel, 4 szőlőből járó dézsmával; Szántó leányegyházban | pedig egy haranggal, urasztali pohárral, 15 hold szántófölddel, egy réttel, mint a füzesgyarmati anyaegyházhoz rég idők óta tartozókkal, elmozdítván mindazoktól a r. kath. plébánost, visszaállítottuk, visszaadtuk, visszakebleztük." Ezen jogaiba visszahelyezésnek nem örvendhetett sokáig; mert 1712-ben az esztergomi érsek, kinek javaihoz tartozik Füzesgyarmat ma is, a honti főispán közbenjöttével, megyei hajdúk által elfoglaltatá templomát. A szót emelő lelkészt ez alkalommal a legembertelenebbül megtámadták, megveszszőzték, feleségét a padlásról letaszították, a jámbor iskolamestert megkötözték,, a védelemre kelt népből többet agyonszúrtak, azután a templomot mind itt, mind Szántón, minden hozzá tartozó javakkal elvették (a hajdani ref. templom mind a két helyen máig is fennáll, de kath. kézen). 1784. Gyarmat újra épül, de Szántón az idő óta tót ajkú, katholikus nép lakik. 1784 óta a jelenlegi 5-dik papja. Az első Német Ferenc, jó ideig esperes. XXVI Eccl. Alsófegyvernek. A legrégibb egyházak egyike. 1655-től idáig 18 lelkésze volt. A jelenlegi következőket írja ezen egyházról: „Hogy mely időben alakult s ki által reformáltatott, arról semmi okirat nincs. Annyi bizonyos, hogy itt az ev. hirdetése s a vallás szabad gyakorlása megszakadás né lkül foly• v á s t használatban volt, mint ez Lainpe egyháztörténetéből is világos. 1655-ben lelkésze Sárói János, ez időtől valamennyi lelkészének neve tudva vagyon. Az 1681 -ki sopronyi országgyűlés által articuláltatott." 1706-ban Cigáuy András 2 hold földet és rétet testál az egyháznak. 1804-ben tűz hamvasztotta el templomát, az utánna következő évben ujat épít helyébe, melyhez 1840-ben emel tornyot. Régi, több százados parochiája helyett 1869— 70-ben épít szép és díszes paplakot, hozzá tartozó gazdasági épületekkel, önerején. Anyakönyvei 1726 óta folytonosan vezetvék. XXVII. Eccl. Nemes-Oroszi. 1655-diki lelkésze S t ef a n u s Váci, ki csendes, békés életű s türelmes természetű férfiú vala, soha nem panaszkodtak ellene ő kegyelmeik, valamint ő sem az elöljárókra ; noha bizonyosan lehetett oka, mert a „nomina presbyterorum"-ból látszik, hogy már akkor ott volt a presbiterek közt Bende és Szúnyog uram, kiknek utódai mindig caipték a papot s a buza akkor is rostaallja vala, miként ma. Mindaz által holtig paposkodott köztük a szelid lelkű férfiú. 1743-ban megszünt-e, vagy — miként a többi honti egyházak — fenállott? nem bizonyos. A szájhagyományok azt látszanak bizonyítani, hogy fennállt szakadatlanul ; mert midőn 1743—4-ben Bars, Hont s Esztergom megyékben letiltatott a ref. vallás: nagy vidékről tódultak e tájra a hívek buzgólkodni. Jelenlegi lelkésze a 11-dik 1790 óta, s közli a következő adatokat : „1805-ben Tolvay István volt a prédikátora, ki innen Lévára vitetett át, hol pince ásatás alkalmával