Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-24 / 52. szám

a part agyonütötte. Sírirata máig is olvasható a lévai temetőben: Qui deisma texta légit, Illum jani nunc terra tegit: Tolvaj íuit, non furatos, Hie jacet exanimatus. Intrat cellám sed non bibit Subito vitám finivit. 1817-ben Sebők Sámuel, ki hajdan losonci hittanár volt, s onnan, mivel az iskola jövedelmeiről szoros számadás kívántatott, az ebből eredhető kellemetlenségek miatt, az akkori barsi egyházmegye gondnoka Péli Nagy András úr ajánlatára elébb bajkai, utóbb oroszi lelkésznek elfogadtatott. Nyáron át az akkori földes úr, Kazy asztalánál nyert ellátást, s midőn az uraság téli szállásra Lévára költözött, búcsuzóúl ezen szavakat szokta használni : Lenese, borsó, bab ; Egye meg a pap. Pedig Losoncon hires theol. professor volt. Ide irom az 1655-diki proventusát a ministernek : „Pénz fizetés fl. 10. Búza szapu fali. 22. Vetnek búzát 2 holdat, botit 1 holdat. Három darab rét is vagyon, 5 szekér szénát termő." Ebből élt meg D. R. Thomas Szászváralli. Es ez a dí jlevél máig is változatlanul áll, kivévén, hogy a dénárok helyett krajcárokat adnak, melyből summa szerint 7 forint verődik össze — váltóban. Nevezetes, hogy az 1 tyúk, meg az 1 kenyér az introdiktiotul és keresztelőtől itt már akkor nem dukált, és a predikációs halottúl is csak 25 dénárt kapott a lelkész. Vigasztalásúl szolgálhat a jelenben ! XXVIII. Eccl. N a g y-P e s z e k, füiálissa Terg en y e. Az anya megszakítás nélkül fenáll. A filia (Tergenye) elvál tőle 1730-ban. Legelső papja Búzás Tamás. 1743. látogatja az esperes, ekkori papja Tolnai Péter, ki innen Kamocsára vitetik. Jelenlegi lelkésze, ki 1730 óta a 16-dik, következő s az alábbi szomorúan érdekes adatokat közli az anyakönyv lapjain látható bejegyzésből : „En Miskolcy Filip Mihály jöttem a ter genyei helv. ecclba 1747. april 11-dikén." Miskolcy itt is halt meg. Utánua Losonci Serfőző János jött a debreceni collegiomból 1764-ben. Ez időtől vezettetnek anyakönyvei. Ez adatokból és a fegyverneki jegyzökönyvekből világos, hogy 1743 on túl is álltak a honti részen lévő egyházak, sőt, hogy a következő helyeken : Peszek, Fegyvernek, Tergenye, K.-Salló, K.-Olved, Bori, Varsány s valószínűleg Orosziban, soha meg sem szűnt a vallás gyakorlat. 1795-bol van egy megyei végzés, melyszerint T. N. Honthvármegyének Kemencén tartott gyűléséből válaszol tátik, hogy a kis-sallai, tergenyei és peszeki ref. ecclák földjeit éri szőlőit, melyeket emberi emlékezeten félülbirnak, az uraság által dézsma alá vonni nem lehet." Szomorúan nevezetes ezen kisded egyház történetéből az 1815—16-diki év, melynek eseményeit akkori lelkésze Balog Sándor — mint azt a jelenlegi lelkész Bogyó Lajos úr közli — ekként hagyta az anyakönyv kötetének utolsó lapján emlékezetben : „Anno 1815. Tekintetes Már János úr inspectorságában (uradalmi felügyelő) a régi reform, magyarok házait, földjeit máshonnan jött idegen svábok szántották meg — már ezekkel, valamint az elébbről kihajtottakkal igen megfogyott a tergenyei eccla. Anno 1816 die 6-a Jan. conscriptio volt, a mikor az urak még némely lakosokon ki nem adtak Tergenyén; hanem csak próbálgatták. Második conscriptio is volt 5. febr. a mikor aztán 6 régi ref. lakosokat kihajtottak házukból. A kihajtott reformátusok helyeikre tiz sváb lakosok illocáltattak. Ettől fogva prédikátori és rectori conveuttó megromolván, mind a buza, mind a fabéli fizetésből csak mintegy fél convencio adatik. Anno 1822. die 29. Juni A feljebb feljegyzett Inspektor úr Már János, aki ezeket cselekedte a tergenyei ekklézsiával, sot ő nagyságaiknak (az Eszterházi grófok) is és az egész dominiumban majd mindennek sirathatatlan károkat tett (kinyilatkoztatván sok rosz tettyei) ő is (elkótyavetyéltetvén javai) zselizi lakóhelyéből csúfosan kihajtatott Per quod quis peccat, per idem punitur !" Ezen idő óta — folytatja a jelenlegi lelkész — mind az egyház, mind hivatalnokai a nyomorral küzdenek. A népesség felére (218) olvadt, az egyház anyagilag tönkre tétetett, nem képes még a kegy adományok segélyével is becsületes lakást és fizetést adni hivatalnokainak. Segélyért kiáltunk örökösen. Melynélfogva erősen hiszszük, hogy az e. k. legközelebb azon határozatát, miszerint az ily csekély erejű egyházakba nem ad lelkészt, a nt. egyházmegye itt is érvényesiti, ez egyháznak üresedésbe jötte esetére a különben is tőle alig száz meternyi távolságra eso N.-Peszek egyházhoz leendő adfiliáltatása által segitend a bajon." A betelepített handlovai svábok — most is svábok. SzENTKUTHY KÁROLY. [Vég-e következik ] IRODALOM. A mythologia kézikönyve Cox György után ford. Dr. Simonyi Zsigmond. Bp. 1877. Franklin-Társulat. Ára 1 frt. 50 kr. Abban különbözik eddigi mythologiai kézikönyveinktől, hogy az ujabb összehasonlító mythologusok nyomozásainak eredményeit közli. A mythologia eredete és fejlődése tárgyalása után sorra veszi a görög-római, egyptomi, assiriai, indiai, perzsa és északi ínythologiát, melyhez a fordító hozzácsatolta a finnekét, s különösen a Kalevala, a szép finn hősköltemény tartalmas elbeszélését és magyarázatát. Igán helyesen tett volna Simonyi úr, ha ezzel kapcsolatban, Cox érdekes műve mellé fölveszi a magyar mythologiát is ; Ipolyi vaskos