Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-31 / 53. szám

evangeliom prédikálásában." Gonoszúl visszaélne vele, ha az igazság rovására igyekeznék másoknak kedvében járni; az őszinteség himezetlen szavai, az igazság, lelkiismeretesség legbiztosabban, ha nem is leggyorsabban vezetnek a közkedvességhez; s hol ez a szeretet megvan, ott a gyülekezet legjobb munkatársa, segédje lelkészének. Ámde nem az a lelkész végső célja, hogy szeressék, hanem hogy a Krisztus evangeliomát hirdesse. Csak ekkor lehet a gyülekezet egy élő test, melyben minden tag megteszi a maga tennivalója', minden tag megérzi a másik baját vagy gyönyörét, melyben minden ér a szivben fut össze. Bár tenné a gyülekezet szivévé a lelkész hajlékát a bizalom, szeretet; hadd menjen hozzá minden szenvedő bizalommal, tartózkodás nélkül kérve gyógyító irt lelke fájdalmára a lelkésztől; — hadd mondja el neki örömét a boldog, mint legjobb barátjának; hadd meneküljön hozzá segítségért a terhek alatt roskadozó ; hadd kisérje onnan, mint központból — hirhajhászás nélkül — híveinek jártát keltét, hogy a kellő pillanatban oldalok mellett teremhessen, s kézen ragadja a rosz útra tévedőt, vagy gyöngéden átemelje az akadályokon az erőtlent. Ismernie kell nyáját, mint a maga tulajdonát. E leplezetlen bizalom nélkül csak a sötétben tapogaódzás legjobb igyekezete is, harca csak mihaszna vagdalkozás a levegőbe, jó akarata csak szándék, de nem segitség. Ezt a ragaszkodó szeretetet megérdemelni csak önfeláldozó szeretettel, ezt a rendületlen bizalmat kivívni csak lelkiismeretes buzgósággal lehet; s a melyik lelkész iráűt hívei igy éreznek, az méltán viseli a ciraet tisztelendő ; s a melyik lelkész körül hivei mint egy nagy család tadjai tömör koszorúban csoportosulnak: az méltán mondhatja magát azok lelki atyjának s méltán mutathat rájok, mint fáradozása jutalmára Pál apostollal: „micsoda az én reménységem, vagy örömöm, vagy koronám, a melylyel dicsekedhetném ? avagy nem ti vagytok-e a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor. Ti vagytok az én dicsekvésem és az én örömem!" Ilyen jutalomért érdemes küzdeni ! Engem sem földi vágy kecsegtet, édes Istenem, midőn ma az evangeliom hirdetésére akarok vállalkozni, hanem szivembe oltott parancsod, mely kényszerit, az a szeretet, melylyel Krisztus tanaihoz ragaszkodom, az ő dicső nyomdokain haladnom édes kötelességemnek ismerem. Akartam én is, a világtól elcsábítva, de nehéz volt az ösztön ellen rugódozni, s most annyival forróbb szeretetet, lángolóbb lelkesedést, nagyobb lelkiismeretességet hozok magammal oltárodhoz ; szivem minden erejét, életem minden percét szolgálatodra, az evangeliom hirdetésére áldozom. Nehéz a teher, melyet magamra vállalok; te adj erőt tagjaimba, hogy a kereszt alatt megtörten le ne roskadjak, te adj ajkamra szivet és velőt átjáró szavakat, melyek méltók legyenek az üdvözítő példáját hirdetni a világnak, hathatósak az erényt bátorítani, élesek a bűnt ostorozni, te éleszd a szeretet lángját szivemben, hogy fényljék világossága az emberek előtt a te dicsőségedre; légy kegyelmes irántam, hogy a kivel buzgó imában folyamodom hozzád: meghallgattassék, hogy a kit a te nevedben megáldok: megáldassék; úgy áldj meg, hogy azoknak bizalmát és szeretetét, kiket átadsz, megérdemeljem, hogy jutalmamat a munkában és a te előtted való kedvességben találjam. Te szentelj meg, hogy méltó tanítványa lehessek a mi Urunk Jézus Krisztusnak! Amen. VERES JÓZSEF. RÉGISÉCxEK. Töredék adatok a barsi református esperesség múltjából. (Vége.) XXIX. Eccl. Garam-Kis-Salló, filiája K í s-Ölved és Zalaba. Története megegyez a honti többi egyházak történetével, azaz : kezdet óta megszakítás nélkül folyvást áll. Nevezetes itt, miszerint ezen egyháznak ugy látszik hagyományos átka az örökös civakodás belhivatalnokaival. A napló bizonysága szerint (1655-ről) Kiskálnai András lelkészét vádolja a visitáció előtt, hogy „marhájának nem tart ő kegyelme pásztort s károkat okoz, ezért nem kell ő kegyelme." 1662. Oroszi Jánost, hogy a „más üszőjén szántogat." Amit Perlaki Sámuel senior figyelembe vesz s „mivel — u. m. Oroszi János uram gyengélkedik, ren -deli oda melléje — mig helye akad — Magyari Jánost." Ettől kezdve mind e mai napig civakodik lelkészeivel. Igen régi szentegyháza, melyet Romer Flór is ismertetett a „Vasárnapi Újság"ban — ma is használtatik a gyülekezet által. A két filiára vonatkozólag megjegyzendő, hogy 1) Zalaba az 1662. egyház látogatási jzkvben mint anyaegyház szerepel, ministere Magyari János. 2) Ugyanez időben Kis-Olved is anya, papja Lévai Péter. Az 1712 naplóban is ilyenül van feljegyezve Zalaba filiájával, mind végig, azaz 1743-ig; hogy azonban azontúl is zavartalanúl fenállott mind ez ideig, azt 1727 bői kezdődő jegyzős anyakönyvei bizonyítják. 1856-ban célszerű paplakot, 1875-ben pedig elismerést nyert iskolát épített. Az 1655-diki napló a g.-k.-sallói egyházzal végződvén, végeredményül levonható, miszerint ez időben 29 anya- és 31 leányegyház volt ezen esperességben, mely közül végkép elenyészett & ma már nincs : 1) Csank, Nived, Setétkút, Nagy- és Kis-Endréd, Málas, Kér. = 7 anya. 2) Kelecsény, Felső- és Alsó-Győröd, Derezslény, Damásd, Veszele, Tőre, Csemlér, Nagy- és Kis-Kereskény, Borfő, Szántó. = 12 leányegyház. Később az 1712—43-diki időközben anyává lett: Maro.-falva, Kis-Kálna, K.-Ölved, Bori, Kér, Besse, Tergenye, M.-N.-Salló. Filiává lett: Koszmái, N. Káin t, A.Pél, Ágó, N.-Salló, Zeliz, Zalaba, N.-Sáró, Kis-Szecse, Marosfalva.