Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-24 / 52. szám

Tizenkilencedik évfolyam. sx. Budapest, 1876. december 24. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K I ADÓ-HIVATAL: VIII ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1877-dik évi huszadik évfolyamára. Előfizetési dij: Egész évre © forint, félévre -3= forint 50 kr, negyedévro Q forint kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik száni alatt) kérjük küldeni. Budapesten, 1876. december hóban. Főmunkatárs: Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. Újra a vasárnap megszentelésére)! Egy pár évvel ezelőtt irtam már e tárgyról ugyanezen lapban egy cikket, azon meggyőződéstől indíttatva, hogy a vasárnap megtörését, a vasárnapi munkát immár meg kell szüntetnünk, ha azt nem akarjuk, hogy teljesen felforduljon vallás-erkölcsi életünk. Akkor is dicsértem, most is dicsérem a munkát, fél- istenitiszteletnek tartom én ezt s felette szükségesnek, ugy egyesek mint hazánk anyagi jólétének előmozdítására nézve. Azt is tartom, hogy ha egy szalmaszálat odább teszünk az útból, ha barmunkat kihúzzuk a veremből, vagy szenvedő felebarátunk segítségére sietünk vasárnapon, ez által még nem sértjük meg az Urnák napját. De másrészről azt is tartom, hogy az az örökös sürgés forgás, az a lótás futás, zakatolás, széna-, szalma- és gabonahordás vasárnapon, épen nem fér össze e napnak komolyságával és céljával, nem a valódi kegyességgel, mely e napnak ;

'1nyt, zománcot tartoznék kölcsönözni, hogy viszont ez a nap is ági fényt vetne a föld porába járó emberre. Akkor egy rövidke hozzászóláson kivül senki sem tartotta szükségesnek, hogy e fontos tárgyat megvitattuk volna. Ugyanazon évben rövid inditványképen a kerületi gyűlésre is beadtam e tárgyat. Ott, akkor — bár maga a superintendens úr s egypár jeles lelkésztárs szintén magáévá tette ez indítványt — nem tartották időszerűnek tárgyalását; az időből is kifogytak már — mint egy-két világi úr mondá — ámbár azért idő mindig van, akkor is bőven volt, a nagy hangú dictiozásra. Jó, azt gondoltam. Szélmalmok ellen nem fogok küzdeni. Vagy én vettem nagyon is komolyan s szigorúan a dolgot, vagy talán más vidékeken jobban megtartják a vasárnapot, mint azon helyeken, a melyeket én ismerek. Hallgattam tehát s a napirendre térve, kis körömben tettem, a mit tehettem. Azóta más helyeken is megfordultam s részint 103