Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

galomra gyúljon fel szive! Ez volt a hely, hol a gyászsejtelmü napon kifáradtan egy székbe roskadott, midőn utólszor is azt az ünnepet tartá, a confirmatiót, mit véle mindig az egész város ünnepelt; s ez volt a hely, hol nemsokára aztán gyászcyprusok közt itt pihent utólszor, kit az egész ország megkönyezett! S hol minden, minden a legédesb s a legfájóbb emlékek egyaránt o reá emlékeztetnek, kinek isten és szülőim után a legtöbbet köszönhetem, hol áldott kezének alkotását, éltető lelkének hatását látom mindenütt, hol azok körében állok, kik őt annyira szerették s kiket ő annyira szeretett, ne mondhatnám-e el méltán azon helyről: „Az én sorsom esett nékem kies helyen, nyilván szép örökség jutott én nekem!" Áttért ezek után a lelkészi pályán követendő elveire és végül a gyülekezet, az elöljárók, a tanárok támogatását kérte és beszédét igy végzé : „Te, a ki Istenedhez költözél, s előre elment édes gyermekeddel a jobb s örök hazában egyesültél, felejthetetlen drága jó atyám! ki életedben oly hűn gyámolitál, oh gyámolits példáddal jövőben is. Egykor szereteted nagy jóságában, azt mondák áldó ajkaid : hogy „a kinél sokat tettek le, sokan kivánnak elé attól." Ma teljesü't be, atyám, ma igazán a te jóslatod, — midőn azoknak lelki gondja lőn enyim, kiket teT

oly soká hű sziveden hordozál. Enyim a hajlék, mely példás családi életed boldog hajléka volt, oh lelkesítsen a te nemes példád, hogy én is oly szent templommá tegyem, a mely felől el lehessen mondani: Én és az én házam, mi féljük az Urat; enyim a szent tiszt, melyet te oly hiven betöltél; példád buzdítson hűn betöltenem, — hogy majd ha egykor az úr engem is elhivand, és más fog állni újra e helyen, ha szerte bomlik testem sátora, és lelkem Istenemnél megjelen: Szent hálával rebegjék ajkaim, hogy itt mily kies helyen esett az én sorsom, mily szép örökség jutott én nekem, s a mint te, áldott, elmondhassam én is: íme uram, a kiket nekem adtál, mind itt vannak, s azok közül egy is el nem veszett. Amen." E beszéd után ima következett, melyben a szónok ihletteljes szavakat intézet a gyülekezethez, a presbyteriumhoz, a község tanodáinak tanáraihoz és igen melegen emlékezet meg az orosházaiakról, kiket most elhagyott. A közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a szónoklatot, mire a szertartás déli 1 órakor véget ért. Külföldi egyház és iskola. Két érdekes egyházi törvényszéki eset Skóciában. "A (a+b) Az egyik Rev. Wilsoné, ki Edinburghnak egyik legbuzgóbb és legszeretettebb lelkésze"; kitűnő szónok a katedrában, s a mellett fáradhatatlan ember, ki reggeltől estig gyülekezete érdekében fut, fárad, Otet, ki a „szabad egyház" (free church) papja, a londoni Regent Square presbyterialís gyülekezet meghívta lelkészül. A meghívót, a presbyteryével együtt, megküldé az illető lelkésznek, s a free church edinburghi presbyteryjének,*) mint a törvény követeié. Mr. Wilson papolt ugyan náluk a múlt télen, de most mindjárt kezdetben kijelenté, hogy nem szándékozik jelenlegi gyülekezetétől megválni. Mindamellett az ügy az edinburghi presbyteryn tárgyalás alá került. Jelen voltak a londoni presbytery, a Regent Square gyülekezet, kirk-session és deacons eourt képviselői, s ugyanazok a Barclay churchtől, Mr. Wilson egyházától. Az előbbiek külön külön, magasztaló beszédekben előadták, hogy mennyire óhajtják ők az illető lelkész urat maguknak ; milyen nagy szükség van ott rá, s mennyi hasznot tehet ott az Ur ügyének. Mellékesen, de eléggé hangsúlyozva volt az is, hogy leendő fizetése, mindent összevéve, feléri az 1000 fontot (tiz ezer ez. frt). Azután a Barclay ch. küldöttei nyilatkoztak, hogy mennyire ragaszkodnak ők lelkészükhöz ; hogy itt még nagyobb szükség van rá és még több hasznot tehet, s azon kivül magának sincs szándéka elmenni. Ilyen értelmű levél olvastatott is fel Mr. Wilsontól. S ekkor vette fel a kérdést maga az edingburghi presbytery. A szónokok nagy része, csupa jó szándékból, minthogy egy másik felekezet olyan meghívása hízelgett is a free churchnak, azt a véleményt fejezte ki, hogy szerintök Mr. Wileonnak kötelessége elfogadni a meghívást; s a presbytery végül ilyen értelemben mondta ki az ítéletet. Lett ebből nagy háború. Először a Barclay gyülekezet mindenestől (t. i. gyülekezet, kirk-session, deacons court) protestatiot adott be a presbytery ítélete ellen, s hivatkozott a synodra. Azután a lapokban özönnel jelentek meg a levelek minden oldalról, kárhoztatva a presbytery Ítéletét. Mondhatni, hogy az edinburghi közvélemény egészen fellázadt ellene. Ekkor a nevezett presbytery egyik tagja, a gen. assemblynek jegyzője, ügyes tollú ember és törvénytudó, szintén egy nyilt levelett tett közzé, a melyben ige& ügyesen kivágta a presbyteryt annyira, a mennyire lehetett. Azt adta elő nevezetesen, hogy a presbytery határozata nem akar kötelező határozat Jenni, mindössze is ajánlat és vélemény ; semmi egyebet nem fejez ki, minthogy a presbytery jónak és óhaj tandónak látja az elfogadást. Mindamellett ez nem vetett véget a kérdés további vitatásának. Maga a „Daily Review* vezér*) Hogy itt a presbytery szó zavart ne támaszszon, megjegyezzük, hogy az a mi tractusunknak felel meg; s a mit nálunk a presbyterium végez, azt végzi ott az u. n. kirk-session és a deaconscourt. Általában a skót »szabad egyház* igazgatási formája ez. Volt a felekezetnek 1868-ban 924 gyülekezete. Ezeknek elsó' felebbezési hatóságuk a presbytery, a mely minden hónapban egyszer gyűlést tart, s ilyen van 71. A gyüleezetek köztük nagyon aránytalanul vannak beosztva; így a glasgowi presbyteryhez tartozik 69 gyülekezet, a lanarkihoz csak 6. A presbyteryk fölött állanak a synodok, a melyek minden évben kétszer gyűléseznek, ó'szszel és tavaszszal; ilyen synod van 14; az egy synod alá tartozó presbyteryk száma 3-tól 8-ig terjed. A synodok fölött áll a generál assembly, a mely minden év tavaszán, évenként egyszer ülésez, s egyházi ügyekben a legfőbb fellebezési hatóság.