Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 51. sz. Budapest, 1876. december 17. PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 ltr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnáj 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdil külön 30 kr. Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1877-dik évi huszadik évfolyamára-Előfizetési dij: Egész évre 0 forint, félévre <4= forint 50 kr, negyedévre Q forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, 1876. december hóban. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. BaElagi Mór. A háztetőkről is... ! II. Ezen cim alatt, még a mult tavaszszal közzé tett soraim e lapok hosszú során át viszhangot keltettek, miből azt vagyok bátor következtetni, hogy volt azokban valami figyelemre érdemes. Azonban Bethesda tavának fodrai elsimultak, a nélkül, hogy csak egy beteget is meggyógyítottak volna. Pedig a „betegeknek, vakoknak, sántáknak, megszáradott embereknek nagy sokaságában", kár lenne bár mi csekélynek tetsző orvosszert is elvetni használatlanul. Megtették ama cikkre némelyek az ő ellentmondó észrevételeiket, de többen nyilatkoztak mellette helyeslőleg. Mindezek arra késztetnek és bátorítanak, "hogy felvegyem ismét a beszéd fonalát s folytatással bővítsem a mondottakat, hogy ne hagyjam, mint már többször történt, agyon hallgatni a dolgot. Igaz ugyan, hogy a szóváltások nagy részének az a sorsa, hogy személyeskedésekké fajulván, a szerkesztőség ajtót zár nekik, és jól teszi. De mikor minden személyeskedéstől ment eszmecseréről van szó, ezt úgy vélem, folytatni kell mind addig, mig a felvetett eszme igaznak ismertetik vagy helytelennek bizonyúl. Sőt még ekkor se legyen vége, mert még azután következik, hogy mit mond az elmélethez az élet? Különben miért beszélünk és Írunk, ha mindennek láttatja nincs? ha egyik tárgyról a másikra térünk a nélkül, hogy valamit végeznénk! Ezek szolgáljanak mentségemre, a miért már feledésbe menő dolgokat bátorkodom felmelegíteni. Először is legyen szabad az ellenészrevételekre tekintenem. E lapok tisztelt főmunkatársa, szives volt figyelmére méltatni közleményeimet, s különösen annak egyik pontjára észrevételeit megtenni; olyan formán, mintha azt cáfolni akarná, mintha ő ellenkező vélekedésben volna. Pedig dehogy van ! A ki oly szépen tud írni a szőnyeg-kertészetről, a ki úgy el tud gyönyörködni a különféle virágok csoportosított tarkaságán, a ki oly helyesnek találja a teremtő azon bölcs intéz-