Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-17 / 51. szám

kedését, hogy nem teremtett mindent egyformának; az nem lehet ellenkezésben velem, a ki azt mondtam (vagy legalább akartam mondani), hogy a reformatio reformálta ugyan a hitében megromlott világot, de a pietismus és orthodoxia is tud áldásosán működni, hagyjuk tehát az embereket saját hajlandóságuk utján üdvözülni, csak az üdvösség után való vágyakodást ébreszszükfelbenn ö k közös egyetértő igyekezettel. Csak vallásuk legyen, lélekerősitő ós életben munkás vallásuk! Hiszen nem csak a virágok, hanem a gyümölcsök is különfélék. És ez jól van így. Az édes szőlő hegyoldalon, a nemes gyümölcs fatetőn a nap tiszta sugaraiban érik, a tök árnyékban, a burgonya pedig épen a sötét föld alatt terem. De azért szükséges ez is, kivált a szegény embernek. Meg se tudna élni nála nélkül. Hagyjuk tehát ezzel élni a kinek ez van ínye szerint, vagy nincs módjában mást szerezni. E mellett aztán törekszünk arra, hogy a nemes gyümölcs tenyésztése mindinkább terjedjen, s hogy minél többen megismerjék a tudományos kutatások eredményeit, melyek szerint egyik eledelben több tápláló erő van, mint a másikban. Gyurátz barátom inpractikusnak találja azon javaslatomat, hogy igyekezzünk a világi sajtóban tért foglalni; mert nem mindenki lehet iróvá. Barátom, a betű megöl! Tudom én azt nagyon jól, hogy a theologiai pálya sokszor menedékhelye (volt ?) a tehetetlenségnek ós restségnek, tudom, hogy a protestáns papok sanyarú helyzete sok szépen indult törekvésnek szárnyát szegi, hogy a falusi elzártság ós szegénység tudományos foglalkozáshoz nem juttat táplálékot ; tudom, hogy sok lelkésznek jobban kezére van a vasvilla, mint az iró toll. Nem is jut eszembe, hogy mindenkit, a ki palástot visel, besorozzunk irónak ós szuronyszegzett tollal rohantassuk az ellenségre. Óh. Isten mentse ügyünket ügyetlen harcosoktól! Hanem, hogy ne volnának sorainkban olyanok, a kik nem csak prédikálni tudnak a templomban, hanem tudományos készültségük fegyvereivel az élet piacán is képesek megküzdeni az emberiség, többnyire felületes, de annál nagyobb hanga ál-predikátoraival, azt tagadom. Ne is keressen messze Gry. b. csak maradjou saját irószobájában, talán ott is talál mindjárt illyet*), de meg aztán, nem is épen csak papokat illet a szó, az evangeliom hirdetői a reformatió harcosai *) Talál bizony ott, és vajha találkoznánk mi is minél gyakrabban tollával. Szerk. se papok voltak csupán ! Nem jó volna, ha sorainkon kivül is nem volnának tudományos, Írással foglalkozó férfiak, kik velünk egyet értenek ! mint p. hogy többet ne mondjak — a Grregusok. Ezekkel szövetkezni, hogy működésünk kölcsönösen sikeresebb legyen — nem használna-e ügyünknek ? Ami végre Yigil atyánkfiát illeti; ő neki volt legtöbb baja cikkemmel, pedig el sem olvasta azt, csak címéből következtette, hogy mi lehet benne ! Igy aztán hosszú cikk-sorozaton át azt hiszi, hogy cáfol engemet, holott pedig épen azt vitatja — hosszabban — a mit ón mondottom el rövidebben: — hogy csupa prédikálás és pastoralis munkálkodás által e világot jobb útra térítenünk alig lehet! Ugy tudom, hogy V. is ezt vitatja. Ő azt hiszi, hogy ellenemben, — pedig dehogy — velem együtt. Abban azt hiszem mindnyájan egyetértünk, hogy immár rá térjek tárgyunkra, abban egyet értünk, hogy kell tenni valamit a vallás-erkölcsi élet megújításáért, mert e tekintetben baj van. Csak az a különbség, hogy különfélének látván a bajt, különféle orvosszerektől várjuk a gyógyulást. Hármunk között például, t. i. a t. főmunkatárs úr, Vigil atyánkfia ós én közöttem az a különbség, hogy amaz Bpesten, ez valahol Baranyában, én meg egy kis mezővárosban lakom. Más helyzet más képet mutat. A tengeren vihar ért utol bennünket, s jól meg hintálta hajónkat. Egyik felől egészen levegőben kalimpált, másik oldalon még egészen viz alá merült a kerék. A ki az emelkedő oldalon volt az az égfeló emelkedés kéjét érezhette, a másik oldalon levő ellenben borzadva ijedett vissza a gyors sülyedéstől, s szorongva kapott segítség után. Én a fedélzet közepén állva, nem éreztem egyiket is, hanem lestem a hajó cél felé való haladását, a mit bizony nem volt könnyű észrevenni. — Ez által együtt hintálódzván a hajó mozgásaival, elkerültem a tengeri betegséget is, míg mások ugyan tántorogtak! Nem érdemem volt, csak később hallottam, hogy az általam véletlen választott álláspont legjobb a tengeri betegség ellen. Ezzel nem azt akarom vitatni, hogy tehát az ón nézetem legjobb mindenben, csak azt akarom megvilágosítani, hogy miért az én nézetem ugy körülbelől közvetítő. Nagy városban, igaz, hogy az ember bűzhödt kloakák felett jár, dé a müveit ember felette jár azoknak, ellenben szemei előtt a mivelődés, művészet, humanismus, emberszeretet összehalmozott művei,