Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

talékául van esve a közömbösségnek, a vallástalanságnak, erkölcstelenségnek; az legfeljebb arra képes, hogy valamit befogadjon, de nem arra, hogy adjon. Előttem valóban igen feltűnő uraim, hogy önök a népet ily kevésre becsülik. Avagy az önök nemesi címe talán Nagy Károly vagy a keresztes háborúk idejéből ered? Nem a nép gyermekei önök is majd mindnyájan? Tegnap még azok voltak, és ma már, mivel lelkészi kabátot viselnek, ellenei a népnek. Ne feledjék uraim, hogy a nép nélkül, hogy ennek ösztöne, küzdelmei, s vívmányai nélkül még most is a röghöz volnának önök bilincselve mindannyian. Nép nélkül nem lett volna reformátio, ós a ker. egyház romlottságból romlottságba sülyedt volna hovatovább mélyebbre. És — hogy a jelenből induljak ki — svájciak volnánk mi ma a nép nélkül ? Avagy ki más, mint a nép védelmezte meg a mi Genfünket, hogy az ismét Encyclikákkal és Syllabusokkal felékesített püspöki várossá ne legyen. Kérdezzék meg önök a történelmet, nem volt-é a népnek utoljára is mindenkor igaza hívatlan vezérei ellen ? És ha a múltban annyira tiszták voltak szemei, miért kellene épen mai napság vaknak lennie ? Nem inkább az önök hittani ós egyházi kétértelműségei és ellenmondásai szülik talán a nép iránti bizalmatlanságot ? A végén vagyok. Önök engem megsértettek, felháborítottak, de még inkább megszomorítottak. Sehol egy megnyugtató, egy barátságos, szeretetteljes mondásuk, nincs egy szívből fakadó s szívhez szóló szavuk. Mindenütt ingerültség ós keserűség; „lőpor és kőolaj szag volt érezhető, * hogy önök egyik szónokának szavaival éljek. Nem ismerem félre az önök előnyeit. Önök részén vannak a hagyományos eszmék és előítéletek, a stereotyp alakzatok, melyek a vallásos érzelmet egyidejűleg felköltik ós elaltatják. Önöknek van jelen- I tékeny tőkéjük, mely az önök által alkalmazottak díjazására 20-30,000 frank óvi kamatot hajt. Önök pártján vannak az aristokratikus rendek, melyek mindennemű haladásban rendetlenséget látnak, önök pártján van t egy jelentékeny száma az exaltált vagy aggodalmaskodó hívőknek, kik tüskön-bokron keresztül követik önöket: s végül—elismerem készséggel—önök támaszaiul szolgálnak önök lelki tehetségei, személyes tulajdonságaik és vallásos buzgóságuk; — de ezek dacára • vádolom önöket. Vádolom önöket, mert hitök tehetetlen. Meg akarják önmagukat csalni, de nem képesek. Iregnek forognak önök minden oldalra, a sekták felé, a katholicismus felé, a mult ós jövő feló, hogy ne kellessék látniok, a mint önök eszméi köröskörül, még önnönmaguk körében is megsemmisülnek. Hiábavaló fáradság! Vádolom önöket továbbá, mert egyházi állásuk kétértelmű. Önök valami lehetetlent kísértenek meg : egyidejűleg bent az egyházban, ós azonkívül lenni, egyidejűleg tagjai önök a népegyháznak, s e mellett felekezetieskedők, ós minthogy nem tudják magokat elhatározni, kényszerítve vannak a logikával ós a lelkiismerettel megalkudni. Vádolom öuöket végül, mert a jelen fejlődését önök nem értik, mert nem merészkednek mint köztársaságiak ós mint protestánsok az ultramontanismus ellen megindított szent keresztes háborúban helyeiket elfoglalni, minthogy önök a tudomány , a szabadság, az általános szavazatjog, a demokratia, s a nép iránt folyvást gyanúval vannak eltelve, igen, mert nincs önökben kellő bizalom Jézusnak szent ós tiszta vallása iránt, a mely helyébe önök a conciliumok és zsinatok vallását teszik. Vádolom önöket őszintén, ós üdvözlöm önöket szivemből. Genf, 1876. Viollier J. Közli FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Mínisteri kimutatás a magyarországi tan- s közművelődési Ugy 1874-ik évi állapotáról. Az idealistákat talán egyebütt is megmosolyogják, de különösen hazánkban, hol oly igen nagy a magukat praktikusoknak tartó emberek száma, nem csak megmosolyogják, de a mosoly igen gyakran gúnykacajjá is átváltozik. Idealista, nem ismeri az életet, könyvekből szerezte minden bölcseségét, tele van utópiákkal, és több efféle bírálati megjegyzésekkel szokták elhalmozni az olyanokat, kik hisznek az eszmékben, s munkálkodnak azok diadalán. Ne bántsátok az idealistákat! Nemesebb lelkesültség az eszmékért való lelkesedés, mint azoké, kiknek keblében gyakorlati, más szóval földi, s néha selejtes célok gyújtják meg a tüzet, és nemesebbek is a fegyverek, az eszközök, melyet amazok használnak, s nemesebb, maradandóbb az eredmény is, melyet amazok munkálkodása létrehoz.