Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

A magyar nemzetnek a közelmúltban volt különösen egy Idealistája, kit mindenki ilyennek ismert, kit a hozzá közelállók rendesen így szoktak jellemezni : jó fiú, 1 csak hogy idealista! Ez előtt 9 évvel , mikor a magyar felelős ministerium megalakult, egy tárcát erre az idealista jó fiúra biztak, a vallás és közoktatásügyit; a többi tárca gondolom mind gyakorlati férfiak kezébe került. Es azon tárca valóban nehéz volt. Más országban, más viszonyok között talán könnyebb, de nálunk, kivált az előtt egy évtizeddel az nagyon nehéz volt. Intézkedni, működni, alkotni oly körben, hol egyik oldalon egy nagy hatalmú s nagy befolyású hierarchiába, a másikon oly vallásfelekezetekbe ütközik az ember, melyek a múltból a szegénységen kivül mit sem hoztak át korunkba, mint szabadságukat, önkormányzat: jogukat, de ezek felett azután, mint egyedüli kincsük felett féltékenyen is őrködtek ; hol szem előtt kellett tartani a magyar nyelv, nemzetiség, államiság érdekeit; de e mellett a sok külömbféle nemzetiséget nebántsd virágként kelle tekinteni; hol megkövetelték tőle, hogy hódoljon a legújabb kor eszméinek, a legliberálisabb intézményeknek, s azokat siessen, hosszú évtizedek mulasztásait helyrehozandó , rohamosan diadalra juttatni, de vigyázzon, nehogy valamelyik ódon intézményt meg találjon érinteni. Mit teendesz szegény idealista ily nehéz ellentétes körülmények között ? A legyakorlatibb ember is megkeverednék, hát te? Tekintsetek vissza csak e rövid 8—9 év után is, hogy mit tett a magasztos eszmékért lekesíilő, a földi, az emberi önző érdekektől ment s csupán nemes fegyverekkel harcoló, nemes eszközökkel munkálkodó idealista. Nem tudom a gyakorlati emberek kezeiben volt tárcák kezelésével megvan-é a nemzet elégedve, nem tudom hoztak és hoznak-é azok a haza és nemzet javára kellő mértékben áldást; de azt látom, hogy az az irány, melyen az idealista megindult, azok az intézmények, melyeket ő életbe léptetett, habár az emberi műtől elmaradhatlan gyarlóságok s a kezdettel együttjárni szokott nehézségek azok egynémelyikén is felismerhetők, s így javítandók, módositandók, oly eredményt szülnek, melyek nemzetünk jövő felvirágozásának, szellemi és anyagi előmenetelének biztos alapjait képezendik. »Hagyj átok a költőt! A költő álmodása Megtermi magvait.<

( Hogy az emiitett költő álmodozásai minő gyümölcsöket termettek és termenek, azt olvasóink, legalább az idősbek, kik a mai és a tiz év előtti népmüveltségi állapotokat, és kivált a nem protestáns nép körében, öszetudják hasonlítani, tudják, látják az életből; de fényes tanúságot tesznek az évenkénti ministeri előterjesztések is, melyek ha itt ott talán hibásan felterjesztett adatokon alapulnak is, de mégis kellő tájékozást nyújtanak. Ily miniszteri előterjesztés a napokban osztatott ki a képviselőház tagjai között, melyből közlünk mi is néhány statistikai adatot. A tanköteles gyermekek létszáma egy év alatt 17,787-el szaporodott s igy 2°/0

-a,l emelkedett ; a közelebb lefolyt 5 év alatt 22.10°/o-al. 1874-ben volt öszszesen 2.139,207 tanköteles, ezek közül 6—12 éves 1.543,009. A községek száma 11,743 volt, e községekben találtatott összesen 15,387 népiskola, ezek közül volt községi és állami 1556, a többi felekezeti. Minden községre esik 1.31 iskola s egy iskolára 874.44 lakos. Egy négyszögmértföldre esett 3.08 iskola. Ezen iskolák segélyezésére 1874-ben 623,973 frt 25 kr. adatott ki az állam által. Állami népiskola 1874-ben 56 állitatott fel vagy alakíttatott át állami iskolává, melyekben összesen 98 tanitó működött. Felső népiskola 1874-ben már 15 volt, me lyekben 52 tanitó működött. Polgári iskolák közül segélyben részesült 20, ezekben működött 112 tanitó. A tanköteles gyermekek közül iskolába járt 1.497,144, iskolába nem járt 642,063. — Igy tehát az 1874-dik évben az iskolába járásra kötelezett gyermekeknek 69.98 százaléka, tehát majdnem 70 százaléka, már iskolába járt; holott 1873-ban a tanköteleseknek csak 68.03 százaléka járt iskolába. Az ismétlő iskolákba 35.860-al, a felső nép- és polgári iskolákba 1201 el több növendék járt, a magán intézetekbe ellenben 3507-el s a középtanodákba 936-al kevesebb, mi szintén a népoktatási nyilvános intézetek emelkedését tanúsítja. — Magyar gyermek 35,721-el járt több iskolába, mint 1873-ban. A németek s ruthenek száma kevesbedett. Az 1874-ik évben iskolába járt 1 millió 497,144 gyermek közül télen-nyáron följárt iskolába 1.001,069 (52,409 gyermekkel több mint 1873-ban), csupán télen 496,075. A szorgalomidő alatt az iskolamulasztások száma 1.193,907-re ment, s ezekből megbüntettetett 116,254. 1874-ben 427,924-en hagyták el az iskolát ugy, hogy közülök csupán olvasni 115,204, olvasni és irni pedig 312,720 tudott. 6822 iskolában magyar, 1273-ban német, 3001-ben romár*, 1971-ben tót nyelven tanítottak. A tanítók száma 1874-ben volt 19,610, ezek közt okleveles 15,375, rendes tanitó 17,754. Egy év alatt a tanítók száma csak 12-vel szaporodott. Egy tanítóra még mindig sok növendék esik, s ha csak 80-at számítunk is egy tanítóra, a tanítók mostani létszámából ezen esetben még 7130 tani'ó hiányzanék. Egy-egy tanteremre 59 tanuló esik. Az iskolaépületek száma volt 15,390, ezek közül 13,792 az iskola tulajdona. Volt ezen épületekben 20,098 tanterem s ezek száma 446-al szaporodott. Az iskolák felszereléséről szóló kimutatásból kiemeljük, hogy 6457 faiskola. 10,018 iskolakert, 3447 testgyakorló helyiség, 1881 könyvtár volt. Az iskolák évi jövedelme 1874-ben tett 7.848,243 frtot (szaporodás egy év alatt 478,350 frt), ebből készpénz 5.802,728 frt. Az iskolák ingatlan vagyona 7.474,116 frt.