Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-11-19 / 47. szám
törvényhozásunknak, s úgy az államkormánynyal mint a más vallásfelekezetekkel tűrhető békességben élve, főpásztori gondjaikat s felesleges jövedelmeiket hiveik vallásos buzgóságáuak élesztésóre, s a kathol. iskolaügy fejlesztésére fordítják: úgy t. laptársunk is ám küzdjön hivatásához képest a kath. tan tételek, a nép vallásos neveltetése mellett, ostorozza a bünt, erkölcstelenséget, ostorozzon, gúnyoljon — ha úgy tetszik minket eretnekeket; de a tényekkel s a valósággal merőben ellenkező rágalmakat ne szórjon szünet nélkül olvasói közé, s ne igyekezzék az ujabbkor polgári és társadalmi rendje és a más vallásfelekezetüek ellen híveit fellázítani. Ezen kérelmünkön kivül a közelebbi számok egy némelyik cikkére lesz móg egy rövid válaszunk is, de ezt jövő számunkra hagyjuk. FARKAS JÓZSEF. (Vége következik.) Egy kis elmélkedés. (Ajánlva az »Evangy. lap( < igen tisztelt szerkesztőjének.) Olvasom a „Prot. egyh. és isk. lap" 44, és az Evangy. lap" 43. számát s gondolkodom az olvasottak fölött. Leköti figyelmemet s a gondolkodásra hatalmas tárgyat szolgáltat a „Prot. egyh. és isk. lap" vezércikke Farkas József úr tollából. Olyan különös érzelem, a fájdalom és remény vegyes érzete tölti be keblemet, a mint a sorokon és sorok között olvasok. A jelen boruja közt, mint őszi lomha ködön átvillanó napsugár, halvány fényben dereng előttem a jövő nyájasabb képe. Szeretem e képet legalább homályos körrajzaiban megalakítani magamnak ; a remény játszi csilláma még ki is szinezi s oly jól esik aztán a vágyalkotta eszményképet elnézni, mintha már megtestesülve, teljes reálitásban az életbe lépett volna ki. De most a jövő reményén merengő szemem akaratlanul az „Evangy. lap" legutolsó lapjára esik s gépiesen olvasom: „Lyonban La paix de l'Eglise" cz. alatt egy prot. hetilapot indítottak meg a közvetítők, kik az orthodoxok és liberálisok közt, a párizsi békéltető pontok lapján a szakadály elkerülését tűzték ki. Az érdek alkudozhatik, de elvek nem." Az érdek alkudozhatik, de elvek nem! . . Vajon így akarták-e ezt odaírni ? Igen, hiszen így áll szóról szóra, ez nyomda hiba nem lehet. Kétségtelenül igaz, hogy az van odaírva ! . . Két tábor áll egymással szemben, víva az eszmeharcot s ez által keresve az igazságot. De belátják némelyek, hogy a részreoszlás az ügyet, melyet mind a ketten meg akarnak menteni, csak veszélyezteti: szövetkeznek, hogy békét, együttes működést eszközöljenek. De ekkor egy fagyos alak, megfeledkezve arról, hogy „mi mindnyájan az istenországának építésére, a szentek egy testbe való kötözésére vagyunk kiküldve Jézustól, s megfeledkezve nagyszerű istenországi küldetéséről, a helyett, hogy a szeretet láncával fűzne össze mindeneket, oda áll átkos válaszfalként a nagyszerű istenországi egyesület közé, a boszu sötét ruhájában, a harag villogó fegyverével verve vissza mindenkit, ki a szeretet érzelmétől indíttatva, a béke olajágával kezéjében, csatlakozni akar Jézus táborának sz. sorai közé" s kiáltja farizeusi ridegséggel: az érdek alkudozhatik, de elvek nem ! „Ott hevernek hazánk külömböző vidékein — mondja Farkas J. úr — a kirablott, mindenektől elhagyatott és már-már alig lélekző szegény egyházaink, ott vannak a gyarló fizetésen nyomorgó lelkésztársak s ezek elődieinek még nyomorgóbb özvegyei, árvái ; emeljük fel őket, könyörüljünk, segítsünk rajtok, muttasuk meg, hogy ha értelmünk a ker. igazságok felfogásában eltérő is" . . . hahó ! . . megint kiált egy fagyos hang megbotránkoztatóan : az önérdek alkudozhatik, de elvek nem • Mennyi baj van egyház-társadalom életünk terén ! érezzük, hogy erőnket egyesíteni, tömöriteni kell — mondja ismét F. I. úr — ha élni, ha az ellenünk zúduló bajokkal megküzdeni akarunk" ! . . Közbe kiált ismét egy fagyos hang: az önérdek alkudozhatik, de elvek nem ! . . *) Es így tovább. . . Mennyire keresztyénellenes, és mennyire tapintatlan eljárás tudományos embertől a vallási téren ilyet állítani! . . Bezzeg nem kérdezte Jézus, mielőtt jót tett volna: zsidó vagy te ? . . vagy szamaritanus, vagy görög vagy más ? . . hanem tett ott és akkor, a hol és a mikor arra szükség volt; nem mondta, mint hűtlen tanítványai; az érdek alkudozhatik, de elvek nem! . . Aztán mit tesz ez a cifra kifejezés : az elv nem alkudozhatik ? . . Megvallom részemről alig tudnám tiszta fogalmát adni, mit érthet alatta az, a ki az „Evangy. lap* hátuljára odatette. Igen, az elv valami meggyőződés, egy bizonyos dolog igazul elfogadása, megismerése, tehát: igazság. Az ember alkotja az igazságot, az embernek van elve s mint minden e világon, ugy az igazság, tehát az elv is változhat és kell változnia bizonyos mérvben. Megvallom, én csak egy keresztyén elvet ismerek, mely nem változhatik, s ez: a szeretet. De hisz ez alkuszik, ez enged, tűr, ad, segit, áldoz. Vagy talán az „Evangy. lap" dogmákat ért „elv" alatt? . . Óh *) Mi is olvastuk ezen odavetett kegyes mondatot, de miattunk biz ez szó nélkül maradt volna, rég ismervén már Peronne római tudós jezsuitának azon nézetét, liogy »tolerantia religiosa est impia et absurda® a vallásos türelem istentelen és képtelen, vagy más szavakkal kifejezve: s az elv nem alkuszik.( < A ki azon hitben él, hogy ő az örök igazság birtokában van, az legyen akár római, akár debreceni, az kénytelen úgy beszélni, a szerint mind az, a ki vele nincs egy nézeten, nem igazi keresztyén, az eretnek, vallás felforgató, azzal ö, az igazság birtokosa nem alkudhatik. Szerk.
