Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-12 / 46. szám

2140, Badaló 757, Halábor 305, Gecse 135, Mező-Vári 1653, Borzsova 330, Csetfalva 264, Sáros-Oroszi 257, Bene 197, Muzsaly 425, Kígyós 201, Beregszász-Végardó 195, Balazsór 204, Kis-Bágány 551, Nagy-Bógány 398, Kántor-Jánosi 159, Nagy-Bereg 1352, Bereg-Ujfalu 825, Bilke, Komlós, Ilosva 101 lélek. Összesen 34 anya-, 9 leány-egyház, 39 lelkészszel, 37 tanitóval (5 helységben községi iskola létezik), 17.716 lélekkel. 8) M á r a m a r o s-u g o c s a i e g y h á z m e g j e. Marad a mint van: 33 anya-, 7 leány-gyülekezettel 31 lelkészszel, 40 tanitóval, s 15.246 főnyi népességgel. Az egész egyházkerület összesített kimutatása. Egyházmegye anya leány lelkész tanító lélek Egyházmegye egr yliáz lelkész tanító lélek Beregszászi . . . 34 9 39 37 17,716 Felső-Szabolcsi . 47 5 53 48 25,429 Máramarosugocsai 33 7 31 40 15,246 Munkácsi .... 32 20 32 32 18,375 Nagybányai . . . 33 59 35 42 16,945 Nagy-Károlyi . . 44 26 44 53 26,611 Szatmári .... 44 9 52 67 28,154 Tisza-szamoskt5zi 44 1 47 50 28,290 Ö s s z e s e n 8 311 136 333 369 176,766 Igy vélném én, a helyrajz ós az egyháztörténelem kellő méltatásával, legc41szerüebben ós legarányosabban csoportosítani Szatmár körül a felső-tiszai vagy tiszaszamosközi egyházkerületet. Az eszme régi, évről-évre felujul, innen amonnan egy-egy hang nyilatkozik mellette, s aztán . . . marad minden a régi kerékvágásban. Pedig éppen tul a Tiszán az egyházmegyék ingadozása ós rendezgetése nem valami uj dolog. Debrecen a megmondhatója, hogy Mélius Péter még az egervölgyi, zempléni, abaujvári ós borsodi egyházmegyéknek is mint püspökük diktált, de később ezen „Tisza mellyéki esperestségek a Presbyterianismusra igen hajlandókká lóvén, a Püspöki igazgatást nem kedvelitek; tehát magokat a Debreceni vagy Tul a Tiszai Superintendentiától örökösön elszakasztották." *) Ekkor még a tiszántúli püspök igazgatása alatt tizenöt esperessóg maradt meg, melyek száma ugy szállott le a mostani tizenháromra, hogy 1821. okt. 5-ón ujabb érvágást ejettek a superintendentián. Ugyanis a szilágyi esperességet s a nagykárolyinak középszolnokmegyei részét végleg Erdélyhez csatolták. Ideje volna gondolkozni ujabb constellatiokról. Izgalmasan haladó korunkban az egyház, legszentebb érdekei veszélyeztetése nélkül, nem képezhet egyedüli kivételt. Azon szoros kapcsolatnál fogva, melyben az egyház az állammal, a polgári társasággal áll, ennek jogi alapokra fektetésével megszaporodott közigazgatási teendői az egyházat is oly nagy mérvben veszik igénybe, hogy egy olyan területű és népességű superintendentia, mint a tiszántúli, olyan személyzettel, mint a többi negyedrész nagyságú testvéreié, többé nem állhat fenn, és pedig azért nem, mert ha már létezik a superintendentiális rendszer, az bizonyára első sorban a jó közigazgatásért van. Ha nem ez lett volna a főcél mindenha, akkor miért alakult volna ö t ilyen kerület! ? Sohase féltse elsőségét Debrecen. Megalakulna bár a felső-tiszai egyházkerület, a tiszántúli azért egy maga fölérne az utána következő két legnagyobb egyházkerülettel, s még mindig felülmúlná a három kisebbet együttvéve. S amit egyfelől a lélekszám apadásával veszítene, másfelől busásan kárpótolná egyöntetűségének emelkedése; mert ekklózsiái, a szegényebbek különválása után, csekély kivétellel mind nagyok és dúsak lennének. A hazai protestáns egyház pedig ünnepet ülhetne, ha eljönne az idő, inindőn a két legnagyobb egyházkerület: a tiszántúlinak ós az erdélyinek kisebbedése árán, arány jönne be közigazgatási kerületeibe, s nem akadna egyház, mely a hiányos administrálás csapásait érezné. Az egyház-rendezésére vonatkozólag félszázad óta semmi sem törtónt, elannyira, hogy az objectiv szemlélőnek ugy tűnik fel a dolog, mintha n m a superiutendentiák volnának az egyházakért, hanem az egyházak a superintendentiákért. Az ellenkező ') Tóth Ferenc: A magy. és erd, országi prot. Ekklézsiák Históriája. Komárom, 1808. 277 1.