Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

Aug 30-ikán röggel a Neckár völgyei a német protestánsok legszebb énekét viszhangozták : „Erős vár a mi istenünk!". 8 órakor kezdetét vette az istentisztelet, és a padok újra zsúfolásik megteltek. Dr. Baumgarten rostoki theol. tanár tartott beszédet, (Luk. 6. 46.) a melyben kiemelé, hogy nem az a fő dolog, mit az egyház mond, hanem a mit teszen; az ébredés jeleit látja, de a hitnek és szeretetnek országútja még puszta, nem járnak rajta. Uj alkotásokra van szükség; az egyháznak korszerű alakot kell nyerni; a romok el vannak már hordva, de a munka még bevégezve nincs; tovább kell munkálni és küzdeni a szent lélek teljes erejében. A főtárgyalásokat Manchot azon ajánlattal nyitja meg, hogy Bluntschli neveztessék ki elnöknek. Az ajánlatot egyhangúlag elfogadták s Bluntschli a bizalmat egy szép beszédben köszöni meg, és egyszersmind kijelenti, hogy a protestáns egylet alapgondolata : vallás és szellemmiveltség, hit és tudás, keresztyénség és szellemszabadság, egyház és állam nem ellenmondások, melyek egymást kizárják, hanem ellentétek, melyek egymást kiegészitik. A mily bizonyos az, hogy az emberben fő és sziv, értelem és kedély, bár olykor egymással harcban állanak — egyesülve vannak, és együtt kell hatniok, szintúgy amaz ellentéteket is egyeztetni keli népekben és egyesekben egyaránt. Azoknak, a kik csak egyik iránynak hódolnak, a mást pedig megvetik: nincs joguk az egyesitésre törekvő protestáns egyletnek azt vetni szemére, hogy félúton jár; sőt ők járnak félúton, a kik az emberi természetnek csak egyik felét ismerik el, a másikat pedig megtagadják. —- Ezen alapgondolatból indulva ki igyekszik a prot. egylet a keresztyén vallásnak a haladó szellemi miveltséggel harmóniában álló fentartására és fejlesztésére, és harcol a hierarchia ellen ép úgy, mint a vallás tagadói ellen. E gyűlés egyik legfontosabb tárgya e tétel volt: a vallásos oktatás iskolában és családban. E tételről Wendt karlsruhei igazgató tanár és iskolai főtanácsos referált. A vallás — mondá ő — sem philosophia, sem művészet, hanem független önálló mező, mely mint ilyen az iskolából sem hiányozhatik. Nemzeti, magas érdek kívánja, hogy a vallásos-oktatás egészséges legyen, és szomorú dolog, hogy a vallásos oktatás feladatának egészben véve még sem felel meg. Az állam egyik legmagasabb feladata a szellemi képzés, és ha a radicalismus a vallásos kedély szükségleteivel gúnyolódik: a valódi miveltségnek hiányáról tesz tanúságot, mert nem tudja, mit kicsinyel. Legyen a vallásos oktatás kötelezett, az állam főfelügyelete alatt; az illető intézet tanítói tanítsák a vallást, és a lehetőségig vegyék fel az összes oktatás organismusába. A vallásos oktatás fennsőbb intézetekben legyen történeti, és kerülje a dogmatismust; hasson a tanuló erkölcsfejlésére. A fejlés alsó fokán a biliai történetek szolgáljanak tárgyul. A monda-történeteket kizárni nem szabad, mert azok a gyermek kedély világának megfelelnek. Hadd lássa a tanuló az új szövetség előállását, és ő érezni fogja, hogy — bár az evangélisták egymásnak ellenmondanak, de az evangelium nem mond magának ellen. A dogmatika nem alkalmas az oktatásra, mert dogmatismushoz vezet; a dogmát történetileg kell felfogni. Ekként a tanulók a vallás lényegét mind jobban megismerik, a nagy férfiak és történeti eszmék iránti ragaszkodásuk és bámulatuk egyre ébred és erősbűi, a dogmák elhullanak, a csodák jelentőségeiket elvesztik, de a szellem országába vetett hit erősebbé leszen. Kövessük az igazság szózatát, és az igazság szabadokká teszen minket. Professor Höchstetter is hasonló értelemben nyilatkozik ; a vallásos oktatás legyen történeti, felekezet nél • küli. A felekezeties oktatást a confirmatiora bizza. Seydel azt kívánja , hogy gymnasiumokban az összehasonlító vallástörténet tétessék a vallásos oktatás tárgyává. Még néhányan szóltak a tárgyhoz, s aztán Buntschli ajánlatára elfogadták Wendt következő tételeit: 1) Minden vallásos oktatásnak a szellem és kedély harmonikus fejlesztése céljára kell szolgálnia. Tehát az igazság parancsának ép úgy meg kell felelnie, mint a kedély szükségleteinek. 2) A jelen viszonyok közt a vallásos oktatást nem szabad csupán az egyházközségekre bízni, hanem meg kell hogy maradjon mint kötelezett tárgy a nyilvános iskolákban. A vallásos oktatásnál a főfelügyelet az államot illeti; az egyház köteles az államnak az oktatásba való betekinthetést eszközölni és annnak menete felől az államnak felvilágosítást adni. A vallásos oktatásnak alá kell magát vetnie az iskola átalános rendének. A vallásos oktatásra leginkább a tanitók vannak hivatva annélkül, hogy a lelkészek közreműködése ki lenne zárva. 3) Midőn a vallásos oktatás a vallásnak, a vallás okmányainak és történetének megérthetését tárja fel: oly nézleteket és ismereteket közöl, melyek nélkül az ifjúság szellemi képzése egyik legfontosabb részében hiányos maradna. Egy meghatározott confessio vallásába való bevezetés a confirmatióí oktatásra bizatik. 4) A vallásos oktatásnak confessió nélküli jellege a tudományos történeti tárgyalás mellett önként elveszti élét. A protestantismus alapján úgy kell azt tárgyalni, hogy más confessiohoz tartozók is haszonnal hallgathassák. Egyébaránt ezen oktatás confessio szerint elkülöni • tett még ott is, hol a más oktatások közösek. 5) A vallásos oktatás az alsóbb osztályokban kivált bibliatörténeti nézlelőoktatás; és nem annyira a dogmatikai formulázást, mint inkább az erkölcsi-vallásos mozzanatokat kell hangsúlyozni. 6) A tudományos kútatások menetének közlése a [ felsőbb osztályokba tartozik, és itt is a bizonyost a bi-