Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

1435 1436 zonytalantól, a lényegest a lényegtelentol gondosan el kell választani. Erkölcstan és hittan csak bibliai olvas­mányokkal és egyháztörténettel kapcsolatban tárgyalhatók. 7) A vallásos oktatásra készült eddigi tankönyvek kevéssé alkalmasok a jelzett célra. A prot. egylet hálás feladata: a nép- és felsőbb oktatásra eddig használt tan­könyveket megvizsgálni, a legalkalmasabbakat kijelölni vagy jobbak szerkesztését eszközölni. Aug. 31-ikén „a vasárnapi ünnep-"re vonatkozó tételek kerültek tárgyalás alá. E tételek 7 pont alá foglalva azt a célt zárják magokban, hogy a vasárnapi ünnep a német népben átalánossá tétessék ; ez a nyugalomnak, de nem a sem­mit tevésnek ünnepe — annak a nyugalomnak, midőn a minden napi élet zajától kifáradott lélek megpihen. Ez ün­nepet sem Jézus, sem az apostolok nem parancsolják,hanem egyenesen a vallásos lélek szükségérzetéből származik. Itt tehát kényszert alkalmazni nem lehet; a kényszer az igaz vallásosságnak volna kárára. Ama szükségérzet fel­keltésére az által hathatni, ha az egyházban az evange liumi szabadság szelleme jut érvényre és ez által ama gyanú, hogy a vasárnap megszentelése által csak a hier­archia érdekeinek tesznek szolgálatot, elhárittatik. Az egyháznak továbbá arról is kell gondoskodnia, hogy az istenitiszteleten a nép vallásos szükséglete teljesebb ki­elégítést találjon. Fődolog pedig az, hogy a vallásos éle­tet kell újból feléleszteni, mert a mint igen, találóan mondja az utolsó tétel: „nem a vasárnap megszentelése tesz egy népet vallásossá, hanem a vallásos kegyesség szenteli meg a vasárnapot." Ezen tételek megvitatásával az ülés véget ért, és a tagok felállással fejezték ki az elnök iránti tiszteletüket. RÉGISÉGEK. Szalontás István és Gömöri István küldöttek, értesitik a pápai reform, egyház elöljáróságát a fogolylelkészek ügyében tett lépéseikről, a királyi leiratról, s az eszter­gomi érseknek a kir. leiratra adott válaszáról. Szolgálok kegyelmeteknek mint jóakaró Uraimnak sok jókkal áldja meg Isten kegyelmeteket. Vaszari András Vajda Ur és Járó János Ur Bées­ből való elmenetelek után, az ő felségéhez beadott sup­plicationkra kiadtak az ő felsége kegyelmes resolutioját, és inclusive tőlünk Érsek Urunkhoz ő nagyságához kül­dették, melynek jóllehet igéretünkért is eleget kértük, ki nem adták, de szóval mondotta Orbán István secre­tarius, valamint a registrator is, hogy csak a volt volna continentiája, hogy Érsek Ur informálja ő felségét arrul: miért tartják a szegény prédikátorokat olyan vasas rab­ságban, a többit pedig áristomban? mi, minthogy által­értettük avagy csak az ő felsége előbbeni resolutiájából, ez azzal ellenkezvén, hogy az itt való Cancellaria csak időt akar töltetni velünk, de mivel tudtuk azt is, hogy ha tizszer instállunk is, mind addig csak az lészen a mi válaszunk, mig az Érsek opinioja el nem érkezik. Azok­ért innen Béesből lementünk Pozsonyba, Pozsonyból pedig Gutáig, mely vagyon Csalóközben. Es mivel Ny árasdon ér­tük el az Érsek Uramat, ugyanott a reggeli mise után, a nuncius apostolicussal a templomból kijővén, megadtuk ő nagyságának az ő felsége parancsolatját, s a mellett suppli­catiot is magának is nyujtottunk be, szóval is pedig ő nagyságánál eléggé instáltunk, melyre felelte nagy fenye­getődzéssel én ellenem: hogy a véghelyek k é p é­ben a harangot felkötöttem, de félre fo­gok kolompozni. Azonban hintóba ülvén az Urak­kal, itt olvasta meg az exhibealt parancsolatot eum in­clusis paribus supplicatoriis nostris, mind pedig a magá­nak szólló supplicationkat. Mi Gután is utánna menvén, kivántuk kegyelmes válaszát. Ugyanott a Secretariust felszólitván, neki ilyen instructiót adott, hogy irja ő fel­ségének, az mely igy következik : Non possum satis mirari, quod iidem Praesidiarii, tam impudenter suam jactant fidelitatem, cum autem tem­poribus agressionis Principum Transylvaniae, Bethlen, Rákóczy et Bocskai, iidem contra progenitores Majestatis vestrae rebellarunt; ita et praesentes data occasione praesto essent ad insurgendum, uti ex Documentis Fisis regii apparet. Mea vero ratione Praedicantiuni opinio est, ut adhuc intra aliquot dies mortificentur, et tandem Majestas vestra expresso benigno mandato dignetur demandare, quod Praedicautes e regno Hungáriáé in ra duas septimanas exeant, cum ea expressa clausula, quod si qui post duas septimanas in ambitu regni Hungáriáé reperientur, sen­teutiae poenae capitalis, et amissionis omnium bonorum subsint eo facto inremissibiliter. Pro ulteriori vero infor­matione, ascensurat, Majestatem vestram sacratissimam de totali negotio informare non intermittam. Ezt mi oly helyen állván, az holott az Ur észre nem vőtt lenni, magunk mind jól hallottuk, mindazáltal azután is, mintha semmit nem tudtunk volna benne, meg instáltuk a válaszért. Es jóllehet ezeu választ ekképen Kolonichnak szólló levelében, mindazon ő felsége paran­csolatjával és supplicaüonkkal együtt ineludálván, az maga Csitári Tamás nevü püspöki Tisztartójától küldötte Pozsonyba, hogy ő felségének a szerént praesentalja be: még is váltig hitt Komáromba bennünket, de a szekere­sünk is tovább nem vitt volna bennünket, szükségesnek sem véltük lenni, értvén azután is azon resolutiáját akkor is az mikor az jó múlatás közben az apostolicus nuncius előtt elolvastatta. Azután a Secretárius fenyegetve azt is mondván pedig, hogy más kezére bizattatott, az mint­hogy magunk is láttuk, hogy azon Tisztartónak adták, ahoz képest ujabban ide Bécsbe feljöttünk. Minthogy pedig kegyelmetek jól érti, miről vádol­tassék kegyelmetek, ujabban ez okáért szükséges, hogy mind Pápán, mind Veszprémben kérdezkedjék kegyelme­tek arrul az öreg emberektől, hogy Bocskai, Bethlen és Rákóczy kijövetekor az ő felsége atyai hűsége mellett, mint viselték magokat, Szerencs várában is, hogy Rákó­czinak fel nem adták a várat. Az Itnperiumban is, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom