Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

tartozott, míg az 1611-ik évben anyásittatott. A törökök által 1561-ben sokat szenvedett, s az ifjabb nemzedék török táborba hurcoltatván, majdnem végkép elpusztítta­tott. s csak földalatti lyukakban elrejtezve, mentette meg a lakosok egyrésze életét. S ehhez sok elemi csapás is érte az egyházat; de hiterős lelkülete fentartá minden veszedelem között, s fentartja maiglan virágzó állapotban. Lelkeinek száma 682, melyből 335 fi, 347 nőnemű, született a mult évben 16 gyermek, meghalt 17 személy. A helybeli lelkes úri hölgyek által finom ízletes­séggel készített s rendezett ebéd a paplakon vigan s száiűos felköszöntések közt folyt le, melynek végeztével az épületek s a temető vizsgáltatott meg. Másnap okt. 2-án a Pálovics Lajos körlelkész által végzett reggeli ima után, az iskolai vizsga s a jegyző­köny folytatólagos tárgyalása következett. Superintendens úr meggyőződvén a tanító alapos tanításáról s hű ügyekezetérői, ki a magyarnyelv sikeres tanításáért kitüntető díjjal is meg lőn legközelebb jutal­mazva, megelégedését fejezte ki a vizsga szép eredménye fölött; s bevégezvén ez időre kiszabott teendőit, délután szívélyes búcsút vett a nagyszlabosi hívektől, s Isten oltalmába ajánlva őket, hazafelé indult, hogy kedvesei körében pár napig kipihenve az ut fáradalmait, újra útra keljen folytatva munkáját az egyetemes és gyámintézeti gyűléseken. Tartsa Isten soká a hű, lankadatlan szorgalmú s erélyes főpásztort kedves családjának, egyházunk s ' hazánk javára ! De nem hagyhatom szó nélkül még azt a szives készségű részvétet, protestáns világi uraink részéről, mi­szerint mindent elkövettek, hogy ezen főpásztori nehéz munkát lehetőleg kellemessé tegyék, s az egyházak javát előmozdítsák. E célból, többek között, Szontagh Pál or­szágos képviselőnk, kivétel nélkül minden egyházat, jóféle borral ajándékozott meg, mi által sokat könnyített gond­jaikon, s ezért elismerést és köszönetet érdemel. BALTAZÁR ANTAL, ev. lelkész. Külföldi egyház és iskola. A németországi protestáns egylet 10-ik közgyűlése Heidelbergben. (Folytatás és vége, *) Az egyházi adózásról tartott nagy szabású beszédé ben K i e f e r felveté azon kérdést, hogy az egyháznak meddig szabad az egyháziadó kivetésében menni ? A kathol. püspökök elmélete szerint — ugy mond — min­den egyháztag köteles szükség esetén összes vagyonával is az egyház támogatásához járulni. A mi nézetünk sze­rint azonban az állam jogai közé tartozik az adók feletti főfelügyelőség. Miért is egyedül az állam kölcsönözhet az * L. lapunk 40-ik számát. egyháznak adóbehajtási hatalmat; egy alkotmányos állam azonban csak oly egyháznak, melynek kormányzói és képviselői közül a többség az adózó egyháztagok szabad, választása folytán birja hivatalát. E mellett, hogy nagyobb kellemetlenségeknek eleje vétessék, és hogy a nép túl­ságosan meg ne terheltessék, szükség az állami és köz­ségi adóknak egy bizonyos százalékát az egyházia dók maximumául megállapítani. Szükséges azonban mindenek felett a népet felvilá­gosítani, s meggyőzni a felől, hogy a mi evangeliomi ker" egyházunkban van elég erő a megifjodásra, szükséges benne felébreszteni az áldozatkészséget. G-ondoljunk csak vissza Schellenberg példájára — így végzé Kiefer beszédét — ki buzgó működésével egy egész gyülekezetet megragadott, s áldozatokra lelkesí­tett; és nem fogunk kételkedni, hogy ha a legszentebb meggyőződésekből nem üzünk játékot, ha hitünkben hi­vek, igazak, erősek, s lelkesültek leszünk, csodákat mi­velendünk ; a lelkészek ismét valódi szolgái lesznek az egyháznak, a gyülekezetek a keresztyénség valódi szelle­mében épülnek fel, és a nép sem északon, sem délen nem fog hátramaradni, hanem örömmel követend ben­nünket. A közgyűlés az utóbbi szavakat ragadta meg kü­lönösebben, vagy is a kiváló eredményt a nép buzgósá­gától, minden kényszereszköztől ment áldozatkészségétől reményli, ezért, minthogy a felállított thésisekben az ön­megadóztatás elve nem volt kimondva, kiadattak e téte­lek egy bizottságnak, hogy ez azokon a kellő kiigazí­tásokat megtéve hozza nyilvánosságra. Estve 6 órakor kezdődött az első ünnepi isteni tisztelet. A nagy és ünnepiesen feldíszített Sz. Péter tem­plom zsúfolásig megtelt, Dr. Haase (Tetschenből, Cáeh országból) tartott egy mélyen átgondolt s nagy hatást ébresztő egyházibeszédet ezeu alapigékből kiindulva: „Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz" stb. A beszéd be­vezetésében felemlíti, hogy Heidelbergben született meg a protestáns egylet alakításának gondolata, az egylet im eljött szülő földére, eljött édes annyához, hogy itt elbe­szélje a vele történt dolgokat, hogy élőbizonyságot szol­gáltasson napról napra öregbedő ereje egészsége és egy­szersmind a felől, hogy hű maradt Krisztusához Majd beszédében kifejtette: hogy Krisztushoz vezet a mi útunk, s hogy a prot. egyletnek az a célja, hogy Jézust, annak személyét, életét, vallását tudományos kutatások alapján lehetőleg teljesen, tisztán meg ismerje, de egyszersmind hogy az ismeret mellett a nép mélyebb erkölcsi megszen­telődését eszközölje. Estve 8 órakor egy diszes terembe gyűltek össsze a tagok, hogy itt a különbféle országokból jött vendégek a hozott üdvözleteket az egyletnek s egy másnak átad­ják. Először is a badeni egylet elnöke Schellenberg heidelbergi lelkész üdvözli meleg szavakban a vendégeket, majd következnek a viszonzások, üdvözlések az északi, déli, nyugoti németek, németalföldiek, svájciak és fran­ciák részéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom