Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

katholikus, mi ok vezérelte őt egyházunk javának munkálásában. E kérdésre hiteles adatok alapján felelni nem tudunk, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha csupán saját combinántiónkra támaszkodva nyujtunk is választ. Mi ugyanis úgy ismerjük a bárót nyilvános életéből, mint a ki a magyar nemzetiségnek, nemze ties műveltségnek, a politikai ós vallási szabadságnak, nem különben a józan haladásnak s felvilágosultságnak mindenkor hü barátja, s áldozatkész bajnoka volt. Úgy tudjuk, hogy midőn a nemzeti nyelv egyik fő művelő eszköze, a nemzeti szinház az ötvenes években veszélyben forgott, vagy midőn más hasznos hazafias célokra kellett áldozni, ő mindig az elsők sorában állott. Tudjuk, hogy midőn az absolutismus és a német szellem virágzó korszakában a pesti protest. theologiai intézet alapíttatott, ő ennek egyik legáldozatkészebb patronusául ajánlotta fel magát s részére azonnal 12,000 frtnyi alapítványt tett, szentül meg levén győződve, hogy intézetünkben — azon kívül, hogy saját feladatának is igyekezni fog megfelelni, — egyszersmind az absolutismus és németség hódításai ellenében egy hatalmas erőd fog emelkedni. Tudjuk, hogy a pápai reform tanintézetnek s más reform, egyházi intézménynek is hathatós támasza volt ő a leggonoszabb időkben. Ezekből kiindulva merjük állítani, hogy a midőn ő vagyona jelentékeny részét egyházunk számára adta át alapítványul, ezen tettében azon erős meggyőződés vezérelte, hogy ő ugyanekkor a magyar nyelvnek, nemzetiségnek, alkotmányos szabadságnak, a józan haladás szellemébon fejlődő civilizációnak tesz nagy szolgálatot, nagyobbat, mint ha birtokát bármely más felekezetnek, egyletnek vagy intézetnek hagyta volua. Jól ismeri ő a történelmet, s ebből hazai prot.-egyházuuknak a nemzeti szabadság érdekében hozott áldozatait, szerzett érdemeit; tudja ö, hogy mi protestánsok habár minden egyébben ellentétes pártokra lennénk is szakadozva, de nyelvünk, nemzetünk, hazánk, ennek szabadsága szeretetében — kivéve talán a tévútra csábított kis töredéket, — egyek vagyunk, és ebben az egyben erősek, megtörhetlenek. Tudja ő, hogy ha bár a fokozataira nézve a szabadelvüségnek, a józan haladásnak van is közöttünk meglehet, hogy valódi, meglehet, hogy csak képzelt különbség: de voltakép nekünk protestánsoknak mindannyiunknak, — címezzük bár egymást orthodoxnak, ultramontáunak, vagy hitetlennek, felforgatónak, — éltető elemünk a szabadság, vallásunk alapelve a haladás, célunk isten országának, az igazság és erény uralmának e földön — a mennyire lehető — megvalósítása. Nem tudom helyesen pillantok-ó be a lélek redői közé; de ha ezen örök emlékű alapítvány tevőjét csakugyan ilyesféle indokok vezérlék: akkor merem Ígérni, hogy terve nem hiusult meg, reményeiben nem fog csalódni. Hogy ezen közös birtokunkul adományozott alapítványt elfogadják-ó a hazai protestáns egyházkerületek kiindulási pontul, kezdő alapul az egyesülésre, az erők tömörítésére, egyházunk javának összesített erővel való munkálására: nem tudom ; ha szeretem is hinni, remónyleni, de bizton állítani nem merem. De hogy ezeu a prot.-egyház erősbitésére, gyámolitására szánt alapítvány által a magyar nemzet, s a nemzeti szabadság ügyéuek, a józan haladás s műveltség érdekeinek hasznos szolgálat tétetett, ez megingatathatlau hitem. FARKAS JÓZSEF. Válasz Füzy János urnák a „Prot. Lap" 41-ik számában megjelent „Szerény észrevételéére. A „Prot. lap"35-ik számába közlött „Felekezeti népiskoláink s a népiskolai körügyelők" cimű cikkemet Fűzy J. úr szíves volt „Szerény észrevétel"-ére méltatni. Méltóztassék megengedni nekem is, hogy reá válaszolhassak. „Rövid leszek" én is, mint honatyáink szokták néha mondani és „a tárgyhoz szólok." „Tehát a komáromi egyházmegye is felállította már az iskolai körügyelőséget" mondja Füzy J. úr s zárjelben még hozzáteszi: „bizony ideje is volt!" Igaz, de hát miutáu ideje is volt, ép azért csakugyan fel is állította^ azt tartván, hogy jobb valamikor, mint soha. De nem azért ám, mintha „kizárólag" ettől várná az iskolai mulasztások s a tanügy haladását gátló okok megszüntetését, hanem azért, mert várja e 11 ő 1 i s s az általam emiitett főbb bajokat akarja orvosolni ezzel is. Felállította ezen intézményt, mert követni akarja e téren is amaz intést: „mindeneket megpróbáljatok!" S ha majd a gyakorlat befogja bizonyítani, hogy ezen intézmény nem helyes, nem célravezető : hiszem meg is fogja szüntetni épen úgy, amint felállította. Csudálkozik F. J. úr, hogy én a tanügy haladását gátló okok közül csak négyet emiitettem s azt mondja: „ha csak e négy akadályon akadna fel a tanügy szekerének kenetlen kereke : könnyű volna a bajon segíteni." Tessék hát többet felemlíteni, hadd ismerje más is a 87 =