Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

i | i i . 3

/\ JL Ai JLTw w Könyvismertetés. „J!. Népiskola Módszertana." Dr. Dittes Frigyes után szerkesztették Gyertyán ffy István és Kiss Aron. Ara 2 frt. Budapest 1876. Megrendelhető a fentirt szerkesztőknél, Budapest I. kerület, országház-utca 117. (Folytatás) A methodika történelme szerintem is kiegészítő része az oktatási módszer tanitásának. de nem szükségképeni előzménye vagy feltétele. Egy tudomány avatottjának bírnia kell történelmi tudatommal — „hivatásáról mindjárt magasabb és tisztább fogalma leend ; de részemről felavatnám a tanitót e históriai ismeretek nélkül is, ha egyébként az oktatás alapelveit értené s azoknak si keres alkalmazásában gyakorlottnak bizonyítaná magát. Amin szerzők oly régóta töprenkednek, hogy a módszertanba miképen kellene belé nőni az ifjúnak, avagy — mint elmésen hozzáteszik — e tudománynak miképen kellene belé nőni az ifjakba: e fCiadat a tanitóképezdei gyakorlati órákon oldandó meg. Ha itt tanuja a leendő tanitó a helyes módszerű tanításnak s maga is folytonos ellenőrzés alatt kísérleteket tesz, több hasznát veszi, mint ha eltudja mondani valamennyi német paedagogiai szentnek a nevét — s legtöbbször csak a nevét — s azon jelentékeny történelmi mozzanatot vitatárgyává tudja tenni, mikor egyik nagy tekintély mézeskalácsból készíttetett betűket. Ne sértsen a hasonlat: én ismerek embereket, kik Wattról, Olivíer Evansról, Stephensonról igen érdekes dolgokat tudnak elbeszélni s kikre azért egy cséplőgép vezetését sem merném bizni. Attól tartok, hogy a sok historizálással a módszertanitásba is igen sok tudományt viszünk s ennek a tanitói dexteritas fogja kárát vallani. Én eddig is aránytalanul soknak tartottam amit a nevelés és oktatás történelméből praeparandiákban tanítottak ; a Gyertyánffy és Kis módszertani könyve szerint pedig még több lesz ezután a tudományoskodás, mert történelmi reminiseentiáktól hemzseg a módszertanitás s azonkívül külön is előadják a nevelés és oktatás történelmét. Legalább hogy e külön előadást feleslegessé akarták volna tenni, arra nincs könyvükben előszavában igéret. Nem hiszem, hogy szerzők magok is ne aggódtak volna munkájok folyamában a nehézségek miatt, melyek közül nem egy kikerülhető vala, ha Dittes nyomain anynyira bizvást nem indulnak. Genetikailag akarják az egyes tantárgyak mai módszeréhez vezetni az olvasót, bocsátanak is terjedelmes „történelmi előzményt" némelyik elé, a másiknak mintha múltja se volna, alig jut fél lap, a harmadik történelmének meg már külön címet nem is adnak, hanem bele olvasztják az egyedül üdvözítő módszer tárgyalásába. Kivételesen már csak fogja fel az olvasó ezt az egy-két tárgyat genesis nélkül, mert hát annak a módszere most vajúdik vagy mert az nem is eléggé fontos tárgy, hogy nagy teketoriát csapjunk neki, vagy mert a történeti adatokhoz nehéz volt férni. Utoljára így is majd csak megértik. Bizonyára meg. Viszonylag ez ősökkel nem biró módszertani cikkek a legjobbak, legrövidebbek s — ami kissé furcsán hangzik —- a legkimeritőbbek. Az előkelőbb tárgyak methodikai múltjával úgy eltöltötték szerzők az időt, hogy jelenjére aztán nem maradt elég hely. S az a mult még sem teljes, a leszármaztatás ritkán si-Eerült. Maradnak betöltetlen hézagok , ki kifelejtenek a sorból olyan embereket, kiknek munkássága valódi haladás volt s feltétele a tovább fejlődésnek. Másutt mintha beleunnának szerzők a leszármaztatásba, egyszerűen félbe hagyják azt. Igy tettek például a szemléleti oktatás történetében a Pestalozzi iskolájával. A helyett hogy fejtegetnék, ki mit conferált a szemléleti oktatás tökéletesítésére, adnak egy könyvlajstromot, némelyik könyvnek i ártalmát sem ismertetve s legkevésbé gondoskodva arról, hogy a fejlődésben teljesített szolgálataik szerint méltattassanak. S ha elégnek tartották csak könyvlajstromot adni,miért nem említik meg a kitűnő elméleti müvek közt Rich terét (Der Anschauungsunterricht in den Elementarclassen) s a B ő s e-ét (Ueber Sinneswaarnehmung und deren Entwickelung zur Intelligenz) s a jó gyakorlati művek közt Sandmeie r-ét s a Curtmann és Sommer lan d-ét. Hiszen Curtmannak „Lehrbueh der Erziehung und des Unterriehts"-jében a közvetlen és közvetett szemléletek (emlékezet) közt tett megkülönböztetés csakugyan figyelemre méltó mozzanat a szemléleti oktatás történetében. Így a nyelvtani oktatásban én nem hagytam volna ki Otto-t, ki átmenetet képez Kellnerről Kehrre s először sürgette remekmüvek választását nyelvtani elemzések alapjául, mihez később Kehr is visszatért. Leggyakrabban megesik szerzőkön, hogy midőn a külön-' böző eljárási módokat ismertetik, megelégesznek azok egymás mellé állításával. Amit tulajdonképen leginkább várnánk tőlök, a bírálatba nem mernek belefogni vagy bírálnak futólag, felületesen néha, határozatlanul. Ilyen határozatlanság van többek közt a földrajztanitási módszerek ismeretésénél Az is megesik, hogy ők magok teszik fel a kérdést, elmondják rá a pro és contra állításokat s végre eldöntetlenül hagyják, [gy ama kérdést, kell-e a természettudomány tanitásához iskolai kézikönyv, (lásd 121. 122 1.) En értem szerzők habozásának okát. A módszeres oktatás még mindig forrásban van s nem is hiszem, hogy egy hamar kiforrja magát. Sok a kedvenc elmélet s a gyakorlati siker nem igazolhatja mindig az elméletet, mivel abban a tanitó és tanítvány egyéniségétől magannyi függ, mint a jó módszertől. A tekintélyek útmutatásait sokan vakon követik s rendesen egyoldalú-