Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 43. mm. Budapest, 1876. október 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányok kai még mindig szolgálhatunk. i&T Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Szózat és terv az egyetemes protestáns egyházi tőke-alap ügyében, ajánlva valamennyi egyházkerületnek. »Az élet nem marad adós.* Cikkíró. Az egyházi szolgálat, terén, életünknek nagy igazsága az: „együtt mélység és magasság® a nyomorban, a dicsben, a tengésben, a kényben, az özvegységben, az árvaságban, a tehetetlenségben s az erélyben. Az élet kenetlen szekerét mi vonszoljuk; mocsárban, ingoványban, poros uton, rózsák között egy iránt, s nincs kimélet — egyre hajszoltatunk csak előre és mindig előre . . . Nem szabad megállapodnunk, nem pihennünk, a kényelem rózsáit mi nem szaggathatjuk — tövisei miatt, — jó nekünk a keserű fű is, a mit oly fáradtan le-le tördelhetünk. És ez így volt, mióta csak 2 protestántismus zászlója kitüzetett hazánkban. Reánl nyomult a teher felülről, a vérkeresztséget mi viseltük, a rablánc lábainkon csörgött, — de a gúny, a szitok, a támadás, a megkövezés, sárral dobálás is a mi részünkül jutott alulról; ütnek, dobnak, szólnak, szapulnak s vonatják velünk a terhet, s ha kidőltünk alóía, világgá küldik, a tengerbe, a nép tengerébe dobják családunk minden tagjait: szolgáló, vízhordó lesz az özvegy papné, kocsis, béres, koldus, szobaleány, szolgáló s ki tudja mi nem a pap fiú és pap leány. Adós vele. Minek született annak. De, dicsőség a magasságban, békeség a földön ós az emberekhez jóakarat; — ha van keresztünk elég, s ha birjuk is, hordozzuk is míg életünk tart. így lesz-e mindig ? ! Avagy nem segíthetnénk-e valamit ezen ? a léviták forrása csakugyan apatag, malma megrekedt, hogy lisztünk ne legyen — pogácsára? Békeség és jó akarat. Igen, e kettőben van letéve alapja boldogabb jövőnknek, mely után már századok óta epedünk. Békeség, melyben összeölelkezésünk kinyomata tündököljék a minden egyes protestáns egyházkerületek közt. Jóakarat azoknak minden tagjaiban, s megteremtik a jobb kort, jobb jövőt. De hogyan ? Áldozzunk! Hozzuk meg áldozatunkat édes mindnyájan egyházi férfiakul! s tegyük föl a vallás oltárára. Talán móg nem késő. Segítsünk magunk magunkon. 8 ha kell, ha követni akar minket, segítsenek az egyházak is magukon. Az élet nem marad adós. Mindeniknek ki fogja fizetni tartozását. Áldozzuk föl egy évi jövedelmünket mindnyájan, kik a vallás őrei, a prot. egyház szolgái vagyunk, egy oly alap megteremtésére, melynek árnyékában bizton nyughat majd reszketeg főnk. A kinek több van többet, a kinek kevesebb van kevesebbet. Olvadjon össze az arany a fillérrel. Es mi élni fogunk. Isten lesz velünk, megtermékenyíti az áldozatot, a köny örönikönyíívé változik nekünk. Mi van szentebb öröm, mint az istenbeni öröm, kedves édesebb mint annak kötiycsepjei, melyek szemünkön ragyognak? És te ki áldozatot hozol az emberiség oltárára, leoldottad saruidat. Szent helyen állasz. Teremtsünk anyagi jólétet először, s a szellem 83