Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

virága nem fonnyadoz, nem csenevészedik akkor. Én 500 frtos évi fizetésemmel megkezdem az alapot. — Kegyelmes atyám! tedd a mustár magot élőfává, hadd jöjjenek el majd özvegyeink, insóg süjtolandhatott árváink fészket rakni és örvendeni reája s alatta. Ha békeség lesz közöttünk és jó akarat, nem fogja talán senki 2- vagy 10 ezerét fájlalni a másik 300 frtja mellett, 100 ezeres superintendentia az 5 ezres, a pénzes egyházmegye a nélkülöző egyházmegye mellett; hisz elég fájdalmas az, hogy a gazdag mellett szegény is létezik még Krisztus egyházában! Egy a cél, egy az indok: testületünket megóvni a szélsőségek mélységétől, magasságától. Az élet nem marad adós ; mert ha ezt teszszük, akkor egy tiz óv lefolyása alatt oly tőkét állithatunk ki, mely a kebelbeli minden prot. egyházi szolgák időnkénti nyugdijjazásákra, özvegyek eltartására, árvák nevelésére 4— 500 frtot leend képes termelni. Egy tized ... ós mi a jövő borzalmas rémeitől, melytől zaklattatva mennyien vannak sorainkban, kik egy ezer forint biztosítására családjuk számára ól töktartamáig tartó adózási terhet vesznek vállaikra, ós mégis csak egy ezeret biztosithatnak egyszer mindenkorra, azt is mily izzadások közt! Mert ha egy határidőt elmulaszt, minden betéte elnyeletett kérlelhetetlenül ; itt pedig csak is tiz évig fizetünk és évenkénti 4 — 500 frtba részesítjük szeretteinket s így megmentettük magunkat, biztosítottuk családunkat. Egy tized, igen! mert ^em egyszerre akarom egy egész óvi jövedelmünk besáfárlását; mert hisz — bár milyen kevés legyen is az — abból még élnünk is kell, hanem tiz óv alatt egyenlő részletben. S igy aztán az én 500 frtom a 10-dik óvi utolsó részlet befizetésével, s az addigi kamatoztatásával 700 frtot meghaladó tőke lett. És most tegyünk csak egy köriilbelőleges számítást, s lássuk meg mit termelhetne a békeség ós jóakarat prot. egyházi szolgálatunknak számára, díszére. Yan például 10 egyházkerületben 2880 lelkész, közópszámitással — a magam fizetését vevóm alapul — 5u0-zal szorozva lenne 1.440,000 frt, ebez hozzáadva a minden 500 utáni 200 kamatot a 10 óvi összeverődött tőke meghaladná a két millió 16 ezer forintot. Ha már most — a mint óhajtanám — ebez hozzá olvadna egyházmegyei, e.-kerületi minden e nembeli, tehát általunk s elődeink által alapitott gyámpénztár, Özvegyárvatári, papinyugdij, szükösi-pénztár, a menynyiben — mondom — testületünket mint egyházi szolgákat illeti: azt hiszem, a töke jóval fölül fogná haladni a 3—4 milliót. Hát ha még hozzá számítjuk az államsegélyt, melyet egy ily testület — ha nem lenne is meg — méltán kérhet; sőt kell is, hogy érette zörgessen, nagyobb mérvbeniórt, mint eddig, hogy igy 10 óv alatt 5.000,000 frtot csoportosíthassunk. Ha 5 millióval bírunk, ennek kamataiból ezer családnak oszthatunk ki a kamatláb nagyságához képest négy vagy ötszáz forintnyi nyugdijat évenkint. Ne várjunk mi megtartatást semmi egylettől, semmi külsególytől. Bennünk az erő, fejtsük ki azt. ! gyházaink megóvására sem látok más célravezetőbb módot, mint ezt, csakhogy azon módosítással, hogy már itt — az egyháznál — ne pusztán egy évi, hanem legkevesebb két három évi egész fizetés hozatnék foganatba, ós pedig öt év alatt, hogy a másik következő öt év alatt aztán az egész, tőkésített kamatokkal együtt annyira neveltethetnék, hogy már 100 egyház a tehetetlenebbek közül föloldoztathatnók az egyházi szolgák fizetésének terhe alul. Yagy növeltetnék mindaddig, mig 20 — 28 millióra nem emelkednék, a mikor már a kamat minden egyháznak nyújthatna 9—900 frtot segélykóp, ós sokan — talán mindnyájan föloldoztatnának a viszályt, egyenetlenséget termő százados kötelezettség alól, a mikor nem maradna más, mint a palástdij az egyháztagoknál, s a föld a lelkészeknél. Mennyi viszály, mennyi súrlódás burjána gyomláltatnék ki így ós ez által valódi emberségre hivatott protestáns egyházi életünkből. A magasságban, a mélységben, annak egyiitteben, tiszta fénylő világosság nralgana. Mig most a pap ... a nép ... de hát hadd maradjon, úgy is szóltak már róluk eleget. Bizony! bizony nem lesz jobb napunk, nem boldogságunk, nem nyugalmunk — mert az nem kívülről jő, sem napkelet, sem enyészetről, hanem belőlünk, általunk fejlik ki, mig a békesóget, mig a jó akaratot folyóvá nem teszszük magunk között. Prot. egyházam fórfiai innen ós túl a Királyhágón, evangélikusok mind! Simuljunk, olvadjunk össze ez egységben, ismerjék meg erről, hogy testvérek vagyunk. Az államnak mostoha fiai mi, magunk teremtsünk magunknak jóllétet, alapot, szilárdul, rendületlenül munkáljunk, vessünk 1 Az élet nem marad adós.