Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-24 / 39. szám
gára a lelkész kedélyére, hittani fölfogására s a néppel való bánásmódjára, a gyülekezetnek] pedig mind egyes tagjaiban, mind az egész testületnek menynyire javára válik az, begy igy lelkészét megismeri és megszereti, benne a vigasz, béke, jótékonyság és az élet emberét tiszteli, ha — mondom — mindezt meggondoljuk: tiszta szivünkből fogunk kivánni minden gyülekezetnek olyan derék lelkészt, a ki nemcsak akkor elegyedik hivei közé, mikor szavait csengő pénzzel vált jak be, hanem akkor is, mikor fáradtságát csak a siker áldása jutalmazza ; minden lelkésznek pedig azt kívánjuk : vajha — mint Jézus és az apostolok — ő is sóba ki ne fáradjon a jótékonyság müveinek gyakorlásában, a szerencsétlenek és szenvedők iránt, kiknek oly nagy szükségük van az ő vigasztalására, mindig őszinte, élénk részvétet tudjon érezni, annál inkább örüljön, mentül többen folyamodnak hozzá, mert az a legbiztosabb jele a nép szeretetének, ha lelkésze tudományát, tapasztalatát mentül többször, mentül őszintébb bizalommal veszi igénybe. Az ilyen lelkészek jó őrei a nép erkölcsi életének, vallásosságának. VERES JÓZSEF. 'Ja' ZEf^ Könyvismertetés. Mutatvány f f Az orthodox ia igazsága és tévedése.e i Irta James Freeman Clarké. 8-ik kiadás. Boston, 1873. című munkából. Az ortho&oxia alapelvének és eszméjének megállapítása és megvitatása. (Vége.) 13. §. Hit, ismeret, hiedelem, vélemény. A vallás mindenkor az igazság szemléléséből származik. Úgyde négyféle szemlélés van; a hit, mely nézleti szemlélet; az ismeret, mely nem egyéb, mint a reflexió által szemlélt és ez uton öntudattá lett nézlet ; harmadik a hiedelem, mely az ismeret produetumait rendszeres formába szedi, s egymással öszhangzatba hozza; s végűi a vélemény, mely semmit nem törődik a dolgokkal, hanem csak a dolgokról való gondolatokkal. Hit által látjuk istent; ismeret által öntudatot szerzünk arról, hogy mi istent látjuk ; hiedelemmel rendbeszedjük, amit látunk ; vélemény által érezünk és tapagatódzunk gondolataink közt; keresvén, hogy az ő művei és utai közül mit találhatnánk meg. A hitnek minden munkája Is'ennek magának sziue elé vezérel és az isteni természet részeseivé teszen bennünket. Igy tehát a hit szorosan és betű szerinti értelomben véve a remélt dolgok alap valósága. (Héber. II. I.) Az alapvalóságnak itt etymologiai jelentése van, s ugyanazon szó használtatik a görögben és magyarban, jelentvén alapot, fundamentumot, támaszt, vagy alap-épitményt. Ez nem egyéb, mint azon bsnső tapasztalat, mely által érintkezésbe jövünk a láthatatlan dolgokkal; miként az észrevétel azon tapasztalat, mely által érintkezésbe jövünk a látható dolgokkal. Az értelmi' munkásság ezen fokai más szavakkal is elnevezhetők. Amit mi —• Jakobival — hitnek *) nevezünk, (a transcendentalistákkal) az „közvetlen szemléletnek", (Coleridge szerint) okosságnak, (Schleieriuacher szerint) istentudatnak, továbbá (Schelling és mások szerint) szemlélő- tehetségnek is nevezhető. Azonban bármiféle névvel nevezzük is el ezen tehetséget, csak azt mondjuk, hogy van az emberben egy bizonyos tehetség, melynél fogva képes szellemi tényeket látni épen úgy, miként érzékeivel észreveheti az érzékei alá eső tényeket. Ha nincs ily ereje, úgy képtelen istent megismerni, isten léte felől legföllebb véleményt alkothat magának. De, ha képes istent ismerni, ezen ismeret minden bizonyára bizonyos okoskodáson vagy elmélődésen nyugszik ; ennek okvetlenül valami benső szemléleten, vagy szellem észrevételen kell nyugodnia. S jelen célunkat illetőleg ezt nevezzük hitnek. Ennek segélyével ismerjük a szellemi világot épen úgy, miként ismerjük az anyagi világot látás, tapintás és hallás által. Az érzékek azon eszközök, melyek által az anyagi dolgokat észrevesszük ; a benső észrevétel, vagy hit pedig azon szerv, mely által a szellemi dolgokat felfogjuk. Aki ily tehetségnek az emberben való létezését tagadja, az — szükségképen — egy részről dogmatismusba, más részről pedig rationalismusba esik. De miután ezen szavak különböző jelentéssel birnak, sietünk *) Jakobi, kinek szavairól azt álliták, hogy gondolatai azokon épen úgy átlátszanak, miként a testen levő nedves ruha kitünteti a tagok alakját — azt mondja, liogy minden ismerét hittel kezdődik. A hit — Jakobi szerint — (1.,) olyan ismeret, mely közvetlen kijelentésből származik; (2) olyan ismeret, melynek nincs és nem is lehet bizonyítékra szüksége; (3) sokkal biztosabb ismeret, mint bármi más, mely megmutatás által jön létre; (4) az érzék feletti világról való észrevétel; (5) biztos alapokon nyugvó és bizonyos igazságokra vonatkozó megbízható eló'föltétel ; (6) hit, mely bensó'leg lát, s benső' látás, mely hiszen; (7) látomás, bebatolhatatlan mysterium, a dolgoknak magukban való felfogása.
