Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-24 / 39. szám

jára és felfogására fejlesztő és mérséklő hatása van; a hivek megismerése által emberismeretét, életbölcseségét gazdag kincsekkel szaporítván, lelkipásztori működését nagyon megkönnyíti, sőt tanitásának sikerét is hathatósan előmozditja; itt mutathatja meg magát hü pásztornak hivei szeretetére, bizalmára, a nagyszerű papi hivatalra móltónak. A gyülekezetre nézve szinte igen fontos jó következései vannak a lelkész látogatásainak, különösen a betegeknél. Már az is végtelen jó- következéseket von maga után, ha megismerik lelkészüket, mint jó pásztorukat, lelki atyjukat tisztelni ós szeretni, ha látják, hogy bajaikban, szorultságukban bizalommal fordulhatnak hozzá tanácsért, vigaszért, nála mindenkor részvevő szivet, nyájas fogadtatást találnak. (Lelki atyát nyer tehát a gyülekezet.) Mig ilyen szemmel nem tekintik, mindaddig csak a hivatalnokot, a bérért szolgáló urat látják benne, a ki Krisztus példájának követésére buzdit ugyan, de azt maga nem követi, ki hiveit „kedves testvére"-inek mondja a szószéken, de csak a szószéken. Lelki atyát nyer tehát a gyülekezet a betegeket szorgalmasan látogató lelkészben,legalább akkor tanulja mégolyannak ismerni, mikor a részvét, szeretet legcsekélyebb bizonyítékát is sovárogja és hálával fogadja, s kedveseinek emlékével kapcsolatban azt mindig meg fogja emlegetni, mikor mindegyik ugy veszi, mintha ő vele magával tett volna jót a lelkész. S csakugyan tehet is jót minden egyessel kisebb-nagyobb mértékben, fia a szenvedőnek — családja jövője és lelke üdve fölötti aggodalmait esillapitni tudja, s a kínok türelmes elviselésére s ápolóinak kímélésére figyelmezteti — nem ád-e egyúttal mindegyiknek enyhülést ? Ha vigasztaló, bátorító szavaival szivöket az Isten jóságábau, gondviselésében vetett hittel erősiti s a bekövetkezhető veszteség elviselésére képessé teszi, nem tett-e mindegyikkel jót! Ha a hoszszú betegség ideje alatt tapasztalataival segít az ügyefogyott családnak dolgait rendben tartani, nem vált-e mindegyiknek javára? Nemcsak a beteg, hanem sokszor annak egész családja a lelkésztől vár vigasztalást, megnyugtatást, támogatást, olyan dolgokban, a mikben nem is merne hozzá folyamodni; ha ő a betegek látogatásával tetteivel tudtokra nem adta volna, hogy bajaik iránt nem részvétlen közöny nyel, hanem figyelemmel viseltetik. Itt az által könnyebbíthet rajtok, ha példájával megtanítja arra, miként kell a beteggel bánni, hogy a j tudatlanságból, a test ós lélek nem ismeréséből szár-1 mazó balfogásokkal annak nyomorát ós a maguk bajait ne fokozzák, hanem inkább lehetőleg enyhítsék. A lelkészt állása, kópzettsóge, tapasztalata képesíti erre. Nem érteni ez alatt a gyógyítás módját és kezelését, az az orvos dolga, ámbár a lelkésznek sem árt valamicskét, ahhoz is' érteni, — hanem a beteg lelkével, szivóvel való bánásmódot : miként és mivel kell annak gondolatait foglalkoztatni? hogyan lehet szivébe türelmet, megadást, vigasztalást, reményt csepegtetni? Annak jelenlétében a társalgást olyan tárgyakra vinni, melyek annak talán leverő gondolatát, tapadó figyelmét érdekesen és épületesen foglalkoztassák, s egyúttal minden ott levőnek is lelki üdvére váljanak. Pedig az nehéz dolog, ahhoz finom tapintat ós gyakorlat szükséges; azonban nagyon megkönnyíti és hatását sokszorozza az ilyen épületes beszédeknek a hallgatók megilletődóse; figyelmük sokkal élénkebb, mint a templomban, vágyuk sokkal nagyobb valami vigasztalót hallani az Isten igéjéből ? s épen azért fogékonyságuk is sokkal nagyobb; olyan a betegszoba hallgatóságának szive, mint a jól meg munkált föld, mely sokszoros magvakat terein. Magán a betegen kivül tehát a körülötte levőkre is igen jótékonyan, áldásosán hathat a lelkész beszélgetésével, s igy igen sok kellemetlenségnek is útját vághatja, sok szemrehányásnak, elógületlensógnek okát # megszüntetheti, sőt igy közvetve az üdülést is elősegítheti. A beteg ágyánál sokszor különböző, egymással szemközt álló érdekek találkoznak, miknek kiegyeztetése magára a szenvedőre s az illető felekre nézve is nagyon kívánatos, de nagyon nehéz is — idegennek; ha ez érdekeket a lelkész is tökéletesen figyelmen kivül s magára hagyná, azok vak szenvedólylyé < növekednének s kíméletlenül és mindig hevesebben | mérkőznének, durván megsértve a beteg kedélyét, melynek lelki nyugalomra van szüksége, széttépve az illetők közt az egymás iránti szeretetnek, sőt tiszteletnek minden kötelékeit is, s talán mérges viszály magvait hintve el közéjök. A tekintélyes és kedvelt lelkésztől, mint nem érdekelt, s mindnyájuknak fölötte álló féltől, sokszor egy-két szó elég e szenvedélyek kitörését megakadályozni, vagy megzabolázni, vagy legrosszabb esetben a beteg-szoba küszöbétől száműzni. A betegeknél még arra is igeu kedvező alkalma nyilik a gondos lelkésznek, hogy ott nemcsak a ki-