Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
tikus, mint theistikus subtilitásai a gyakorlati életre a lehető legkevesebb befolyással vannak; az élet követi jótékony ösztöneit, az ellentmondó elmélet dacára, s például Quetelet azért, hogy számokkal hitte kimutathatni, hogy a társadalmi morál állandó arányok szerint fejlődvén, az ember cselekvése csak ugy kénytelen belső, változatlan törvényeit követni, mint a kültermészet, és e nólfogva nincs szabad akarat (le libre arbitre de l'homne vient s eífacer entiérement); Quetelet, mondom, azért, mert elmélete a szabad akaratot tagadta, a gyakorlatban percig sem szűnt meg, mint szabad akaratú lény cselekedni, ós jóravaló, derók ember lenni. — Hányan állították, sőt elméletileg bebizonyíthatni is hitték, hogy a praedestinatió tana, abban a szigorú alakban, amint Kálvin tanította, az erkölcsiségre nézve veszedelmes; s íme az élet meg azt mutatja, hogy Kálvin doctrináinak épen leghívebb követői, a legtisztább erkölcsüek. Épen ugy vagyunk a pantheismussal is. Titus, kit a történet iró deliciae generis humani jelzővel nevez, és Mark Aurél, ki a legelvetemedettebb korban a legtisztább jellem volt, ki valaha élt, ós Spinoza, kit Schleiermacher szentnek mondott ós maga Schleiermacher pant.heisták voltak. Soha se aggódjék tehát collega úr a pantheisinus veszélyes következései miatt, hanem vagy tanulmányozza komolyan, s ha tudja, mutassa ki annak tudományos tarthatlanságát, vagy hagyjon bókét oly kérdésnek, melyet csak egy határozott theista egyoldalú előadásaiból ismer. Mindenesetre jó lett volna kicsit tartózkodóbb hangon nyilatkozni, és nem állítani, „hogy e tannal határozottan szakítani kell. még pedig a tévedés legmélyebb okának tiszta, világos ismereté v el." Bizony, kedves collega! a helyett, hogy a pantheisticus „tévedés legmélyebb okának tiszta, világos ismeretével" bíbelődnék, jó volna kicsit grammatikával foglalkozni, és irályi tévedési legegyszerűbb okának tiszta világos ismeretére törekedni. DR. BALLAGI MÓR. T mÉLm ÜT* C m^Omm Könyvismertetés.. Mutatvány ,,Az orthodoxia igazsága és tévedése." Irta James Freeman Clarké. 8-ik kiadás. Boston, 1873. cimü munkából. Az orthodoxia alapelvének és eszméjének megállapítása és megvitatása. (Folytatás) 0. §. A megindultság pártja a keresztyénség ben. — Vannak és mindig voltak olyanok, kik a vallás lényegét a szeretetben helyezek, amiben ezek talán nem is tévedtek. Csakhogy ezek meg gyakran más irányba csaptak át az által, hogy a szeretetet puszta kedély- felindulássá alacsonyították le. Ezek azt tárták, hogy a vallás alapja az érzelem, és nem a gondolat sem nem a cselekvés. E párthoz tartozók szintén találhatnak egyes kifejezéseket a szent-irásban, melyeket nézeteik támogatására idézhetnek. Ezek ugyanis azt mondják, hogy „az emberek szivükkel hisznek isten igazságosságában;" — továbbá azt állítják, hogy nekünk „a szeretetben kell gyökereznünk s ezen alapulnunk. — Es arra hivatkoznak, hogy az első parancsolat az, miszerint „szeressük Istent teljes szivünkből." — Miután szerintük a vallásos érzület a vallás lényegét képezi, annak létesítésére minden eszközt fölhasználnak; különösen igénybe veszik a megindítást, mely a rokon-érzelemből ered. A methodista egyház e tekintetben talán messzibb ment, mint bármely más felekezet. Ezen nagy és nemes vallási testület az által teljesité nagy és nemes munkáját a keresztyénség érdekében, hogy minden működésében a szeretet elvét tolta előtérbe. Ha az egyházi párt az egyik szélsőségbe, a methodismus minden formájában a másik szélsőségbe esett. A róm. kath. egyház a mult időknek minden inspirációját összegezi, — s a maga nagy r epertoriumiban összegyűjti minden régi liturgiáit, minden szentjének életét, minden szent szokásait és így egy hatalmas tekintélyt s tiszteletre méltó régiséget létesit, mely az emberek legjobbjainak történetéből van összealkotva. A methodismus a multat elejti s istent a jelenben, a jelen ihletéseiben, azon most megtért lelkekben igyekszik feltalálni, melyek isten lelkének közvetlen beléjök költözése által sötétségből világosságra hozattak. A róm kath. egyház szerint a keresztyén élet egy külső cselekménynyel — a keresztséggel — kezdődik és külső szentségek által vitetik előbbre ; a methodismus szerint a keresztyén élet bizonyos benső megindulás tapasztalatával — az újjászületéssel veszi kezdetét, ós a bűnbánatnak, hitnek, reménynek, örömmek s kegyes alázatosságnak arra következő folbuzdulása által halad előbbre. A