Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

féle árnyalatait, következetesen tartózkodtunk a vitába való minden avatkozástól; most sem akarunk véleményt nyilvánítani, csak azon érzelemnek kívánunk kifejezést adni, melyet Szász Domokos kitűnő dolgozata lelkünkben támasztott. Kik munkálkodásunnkat figyelmükre méltatják, emlékezni fognak a tollharcra, melyet 1870-ben a mellett vívtunk, hogy a pesti tudomány-egyetemen a katli. theol. facultás mellett a görög- nemegyesültek és a protestánsok részére is theologiai facultások létesíttessenek, m;

g ellenkezőleg az egyetemi tanárok a katli. facultásnak is az egyetemből leendő eltávolítását javalltát. Minket az államegység magasabb érdekén kívül, mely a felekezeti és nemzetiségi velleitásokon túlemelkedni kénytelen államkormány szeme előtt működő intézetben inkább lenne biztosítható, még azon meggyőződés vezetett, hogy mig a papnöveldék mellett, melyeknek nem annyira a theologiai tudomány mint a papi szolgálatra való ügyesités a céljuk, egy magasabb intézet nem létezik, mely a gyakorlati céltól eltekintve különösen a tudomány mivelését tartja szem előtt, mindaddig a hazai protestáns theologia soha azon szégyenletes g/ámsági viszony alól föl nem szabadul, melyben az a reformatio óta nemzeti miveltségünk nem kis hátrányára a külföldhöz állott. Bármily nyomósak azonban az okok, melyek a protestáns theologiai facultasnak a nemzeti tudományegyetem kebelében történendő felállítását javallják, a felekezeti szellemtől sokat zaklatott nemzetben oly általános az idegenkedés a vallási kérdésekkel való foglalkodástól, ós az ultramontanismus nagyeszű ós befolyású vezérféríiai ez idegenkedést, a nekik nem kedvező áramlat ideje alatt táplálni és javukra kizsákmányolni oly serények, hogy a különböző theologiai facultások eszméje még csak tüzetes discus&io alá sem jutott, hanem egész csendességgel elejtetett. És valljuk be őszintén : az, hogy merőben államköltségen állitassanak fel a különböző felekezetek theol. facultásai az egyetemen, kívánatos sem volna, tekintve azt, hogy az esetben a tanárválasztási jog is a kormányt illetné, mi az egyház szabadsága elvét lényeges pontban veszélyeztetné. Ha pedig autonoiniai tekintetek a theol. facultásnak magunk erején történendő felállítását inkább javallják, akkor a főcélt tekintve, t. i. hogy önálló theol. tudomány fejlődése legyen lehetővé téve , egészen mindegy akár a kolozsvári, akár a budapesti tudomány-egyetemmel tétetik kapcsolatba. Fődolog, hogy egyetemi berendezéssel egyetemi tudományos, szabad légkörben mozogjon. Igaz, hogy oly facultás felállítása nem egyes egyházkerület, hanem az egyetemes magyar prot. egyház kötelességszerű teendője volna; de miután egyetemes magyar prot. egyház még ez idő szerint sem létezik, addig míg egyetemes akaratnyilvánításra ut ós mód nyílik, a gondviselés különös mivónek kell tekintenünk, ha egyesek az egyetemet illető teendőkre vállalkozván, a leendő egyesülést előkészítik s így nemcsak annak az ügynek tesznek szolgálatot, melyet épen felkaroltak, hanem a protestáns ügynek általában. — Ha valahol, bizonyára itt áll, hogy „diinidium facti, qui bene coepit, habét." Harmadik, nagy horderejű eseményül registrálhatjuk a dunántuli ref. egyházkerületnek májusi közgyűlésén az egyházmegyék véleményes jelentése alapján történt azon határozati megállapodását, mely a határozatképes convent szükségességét hangsúlyozza. Most már négy egyházkerület föltétlenül határozatképes convent mellett nyilatkozván, föl sem tehető, hogy a tiszántúli egyházkerület egymaga, szemben a négy testvórsuperintenden| tia közakaratával folytassa a harcot oly intézmény létesítése ellen, melynek működésére — tekintve azon legközelebb Debrecenben szőnyegre hozott nagyfontosságú ügyeket, melyek a közakarat törvényes nyilvánítása nélkül ki nem vihetők —• neki van legelső sorban szüksége. Mi részünkről e kérdés egyedül lehető kifejlósét előre megmondtuk, midőn az 1873-iki convent előestéjén lapunkban ezeket irtuk: „Az egyházkerületeknek közös cselekvésre való szövetkezését a dolgok kórlelhetlen logikája követeli, s e követelés maholnap semmiféle szónoki fogások által nem lesz elüthető. Nekünk eszerint nem is azért kell küzdenünk, hogy ! az egyházkerületek egyesülése — akkkor amikor — életbe lépjen. Mert ez ugy is bizonyos. Amiért küzdenünk kell csak az, hogy az egyesülés, mely elmaradhatlan, addig történjék, amig nem nem késő, s akként, hogy egyházi életünk biztosítására ós erőnk gyarapítására szolgáljon." Attól a fatalis „késő" szócskától való félelem az, mely minket azóta is ismételt felszólalásra késztetett. Most is a határozat' képes convent létrejöttét csak azon okból ohajtanók,