Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-30 / 31. szám

kintélyével, az emberi szívben levő egyenes bizonyítékkal, a biblia által a maga számára igényelt csalhatatlansággal, s annak tartalmával támogatják. Szerző szerint ha mi az e kérdések bebizonyításánál felmerülni szokott előítéleteket, alanyiasságot és circulus vitiosust mellőzzük, s a bibliát oly szemmel nézzük, a milyennel minden más könyvet tekintenünk kell, arra a tényre jövünk, hogy a biblia épen oly emberi mű, mint a Newton „Principiaö

-ja. Némely dolgok benne gyönyörű szépek és igazak ; másokat semmi emberi értelem meg nem foghat. A blibliában különböző irók munkái fekszenek előttünk, a Krisztus előtti 1 l-ik évszáztól a Kr. utáni 2-ik évszázig, a melyeket — miként a könyvkötő — tetszés szerint raktak össze az emberek. A bibliában két lényegesen különböző vallás-forma van, melyek mindenike csodaszerűen jött létre és terjedt el. Az egyik rituális és formális, a másik tevőleges és szellemi. Az egyik a félelem, a másik a szeretet vallása. Az egyik véges és csupán a Mózes különös kijelentésén alapúi; a másik absolut, a mely Istennek egyetemes kijelentésén alapúi. Az egyik az embert űzi, a másik hívogatja. A biblia egyik fele lerontja a másikat. Az evangelium megsemmisíti a törvényt. Ha a ker. vallás nem azonos a judaismussal, akkor ellenkezésnek kell lenni az ó -és uj-testamentum közt. Az előítélet nélküli ember tisztán is látja ez ellenkezést. Látja az egyes tények összeütközését, ellentmondását. Ily ellentmondást mutatnak fel azok a költemények, a melyeket a keresztények történeti tényeknek vettek, de a melyek csak zavarra és feltevésre vezetnek. Ilyenek azok a jóslatok, a melyek soha sem teljesültek, és a dolgok természeténél fogva soha sem fognak teljesülni. Ilyenek a csodák, a melyek soha se történhettek meg; azok az elbeszélések, a melyek Istentől egy harcos, kegyetlen, szeszélyes, boszúálló, gyűlölő és meg nem bizható embert csinálnak. Vannak itt szerelmi dalok, önző példabeszédek, skeptikus értekezések, s a legkülönösebb elbeszélések, a minőket valaha emberi képzelet alkotott. Ámde e különösségekkel kapcsolatban vannak magasztos gondolatok Istenről, az emberről és a természetről ; van megható, megillető buzgóság és van a legtiszteletreméltóbb hit. Vannak hiteles és nem hiteles, vallásos és nem vallásos iratok. De van örök igazság is, a mely milliókat vezérel az élet útjára. Van egy nemes és magasztos eszményképünk Jézusban, kit égi útjában bátran követhetünk, a ki az Isten és emberek iránti tökéletes szeretet kifejtésével a legmagasabb emberi lélek- nagyságot mutatta fel és a kihez hasonló ember még soha sem élt e földön. A bibliának az emberekre gyakorolt mély befolyása tehát nemcsak annak csodaszerű eredetében, hanem mély vallásos fontosságában rejlik. Az igazság soha sem enyészik el. Az emberek attól tartanak, hogy a gondolat-és beszédbeli szabadság veszélyezteti a bibliát. Ha igy van a dolog, ám veszszen el. Ámde az igazság nem fél a világosságtól, az emberek sem oly esztelenek, hogy az élet vizének forrását odahagyják. A világ összes szabad gondolkozói se tudnák elpusztítani az „Iliást", annál kevésbé tehetik ezt a biblia igazságaival. A dolgok végre is megnyerik valódi értéköket. A biblia igazságai, a melyek oly sok évszázon át annyi nemes lelket tápláltak és vigasztaltak, napjainkban sem fognak elmúlni. A biblia sok visszaélést szenvedett már annak barátaitól, a kik azt bálvány gyanánt állították íel az emberek eleibe, s azt kívánták, hogy isteni tisztelettel imádják. Nekünk egyedül a mindenek atyja a mi mesterünk. Azonban a biblia okosan használva mégis áldott tanitó. Mert dacára imádói esztelenségeinek és babonáinak, mégis milliókat vezérelt az élet forrásához, a melyből Mózes és Jézus, eme nagy férfiai minden időknek, ittak és megelégíttettek. Mi látjuk a bibliai irók tévedéseit ; mert hiszen bármily nagyok és nemesek voltak is ők, mindent nem láthattak. Mi nem fogadjuk el tévedéseiket ; ámde az általuk kimondott igazság minket is int, buzdít, erősít és megáld. Isten koronként prófétákat támaszt az emberiségnek. E próféták úgy szólanak, mint nekik adatott ; szolgálnak egy nemzedéknek, s végre elesnek, hogy egy ujabb vigasztalónak helyet adjanak, kit Isten az emberiség számára elbocsát. De az emberiség nagyobb az egyes embernél, és soha sem hal meg. A mult idők tapasztalata a jelenben is fenmarad. Az a világosság, a mely Ninivéből, Egyptomból, Indiából, Athénből, Romából kisugárzott, nem süt többé onnan. Nem, mert most mindenütt van. Vajon egy valaha kijelentett eszme, igazság elveszhet-e ? Nem, az igazság, miként maga az Isten, mindig előttünk és felettünk van. Igy a biblia igazságai is tanítani fognak minket örökké, habár annak okmányai elvesznek is és szerzőit elfeledjük is. Igen, mert ez igazságok Istentől jöttek az emberi lélek által és sem Istent sem a lelket ki nem merítették. Az ember nagyobb a bibliánál. Ez csupán egy sugara a napnak, egy cseppje a végetlen óceánnak. A bennünk lakó Jézus még többet beszél nekünk, olyant, a mit a biblia soha se mondott. A biblia van az emberért, s nem az ember a bibliáért. Ha annak tévedéseit nem erőszakolják többé a kegyes lelkekre, akkor az Isten igéje, a mely az ész, a lelkiismeret és szent érzelem által jön, az emberiségnek valódi világossága lesz ; akkor az ember egyedül Istent imádja, az igazságnak hiszen, a szeretetnek szolgál és soha sem fél semmitől. (Vége következik) ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Első közlemény. — Évek óta rendesen ismertetvén e lapok hasábjain az iskolai értesítőket, azon tapasztalásra jutottam, hogy ismertetéseim olvasmánynak nagyon is szárazak, tudományos statistikai szempontból pedig kevés, vagy legalább