Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-30 / 31. szám

biek elnyomták, s igy lelkében az összhang megzavartatott, ő pedig egyszersmind boldogságának egy jó, én ugy hiszem hogy legfőbb részét- vesztette el. — Ha a kereszténység ós az egyház ily felszámithatlan jelentőségűek életünkre nézve, úgy méltók is arra, hogy a tudományok universumában a theologia által képviseltessenek. Hogy ez ott igen magasan vagy igen alant álljon-e, az előttünk közönyös, mi hátulról is készek vagyunk vinni a fáklyát, ha azt elől látni nem akarják. — Azonban a theologiának is — mint tudománynak meg kell tennie kötelességét. Úgy foglaljon helyet testvéreinek körében, hogy ne kelljen pirulnia azon egyetlen organumnak — melyet a teremtő az embernek az igazság megismerésóze adott —az észnek roszul, vagy épen nem használata miatt. A credo quia abcurdum kora rég lejárt. „Az egyház tanai szerónt „igy" a tudomány alap elvei szerint „úgy van*—e kényelmes szokás, melylyel egyik könynyü vérű nemzetnél még a legnagyobb szellemek is a kettő közötti résen átsikamlani szeretnek, ellenkezik a német szellemmel. . . A tudomány a mi Ítéletünk szerint sem termelője a vallásos ismeretnek, nem is pótlók azért, de kell, hogy szabályozója legyen. Az emberek fogalmai Istenről és az isteni dolgokról nem megfelelők teljesen a valóságnak, analogok csak, kísérletek az elérhetiennek elérésére, függésben vannak beszédkópességünktől, függésben az .egyes korszakok ós népek nózletkörótől ós világtudatától; a mint e tudat változik, szükségkép változnia kell felfogásának ós kifejezésének is. A tudománynak feladata itt segítségre jönni, a régi alakzatokat tovább képezni, régi tételeket új világításba helyezni, más összefüggésbe hozni, olyat mi egykor kevésbbó fontos volt, előbbre, mi hajdan fontos volt, hátra tenni. Egy elmúlt kornak álláspontjára nem lehet odaszögezni semmi tudományt, a theologiát sem. Nem szabad megállnia sem a conciliumok ós hitvallások formulái, sem a bibliának betűje, mint valami érinthetlen szent előtt; ennek betűje az időnek műve,csak szelleme örökkévaló. Absolut szent egyedül az Isten, minden más csak leszármaztatott módon. Az égből semmi sem esik le készen — a theologiai tan sem; azért adta Isten az értelmet, hogy kutatva haladjunk tovább. És mivel oly okokból, miket itt nincs szándékom bővebben elemezni — egy tudománynak sincs oly nagy hajlama a megállásra és ezzel együtt az elhalásra, mint a theologiának, azért j oly elhatárzó fontosságú reá néz re, hogy az egyetemi körbe felvétessék. Itt, mint egyiknek a sok közül, a theologiának is meg kell tanulnia a, szerénységet, folyton ismételve emlókeztettetik arra, hogy nincs joga előirni más tudományoknak, hogy mit tanítsanak, hanem mindenek előtt valláserkölcsi körére kell szoritkozuia, mi kétségen túl az ő birtoka, s a melyen biztosítva van számára az emberiségnek hálája. Itt, mint egy j tagja az egésznek, fentartja a közösség érzetét a többi tudományokkal, nem fogja azoknak kutatásait ós törekvéseit ignorálni, hanem kényszerítve azokkal van értekezni, biztos vívmányaikról tudomást szerezni, és saját tauait, a mennyiben ezek nem egyeznek meg azokkal, a hol szükséges ós lehetséges, módositni. Itt a tudományok egyetemében közös szokás, közös lég van, iti nem kezeltetik kétféle súly, mérték, kétféle logika, nem engedtetik meg a kivétel egyes elkényeztetett kedvenc ideákért az általános gondolat- ós világtörvények alól. Itt a szabadság lelke uralkodik, mely nem tűri el semmi hatalomszó rendreutasitását, nem hagyja magát semmi más korlátokkal szabályoztatni, mint melyek a dolog természetében léteznek. Itt az igazság mindeniknek közös célja: lelkesedést ós bátorságot az igazságért vár itt a világ mindenektől, a kik e zászló alatt szolgálnak ; az aggódás félénk lelke, az I előítéletek ós az örökölt vélemények dédelgetóse — pusztán azért, mivel a mult adta őket át — kiutasittatik. Csak e tudományos légkörben nyerheti meg, vagy tökéletesítheti jobban mondva, a theologia azon regeneratiót, a mely az egyház érdekében szükséges. Nyilt titok, hogy az egyház, (főkép a társadalom irányadó köreiben, a melyeket az alsóbbak követnek) már nem fejti ki azon munkásságot, melyet egykor kifejtett, s melynek most sem volna szabad hiányoznia. Egyedül alkotmányos viszonyainak javításával nem segíthetni a bajon. A betegség fészke az örökölt tanoknak ellenkezésében áll a modern tudással. Itt a segitós nem a synodusoknak, majoritásoknak, hanem a theologiai tudománynak feladata. Feuhangon kiáltanak mindenek, kik korunk mély sebeit ismerik, egy új reformátio után. Semmi sem változott meg oly teljesen s javíttatott meg oly lényegesen, mint a bibliáról szóló tan s mint a bibliának megértése; ennek alapján a dogmai tanösszefüggést korszerüleg átdolgozni, — ez most a fő feladat, melyen sok erő munkálkodik. Tovább is volnánk már, ha nem támadt volna korszerűtlen hang a tudomány megfordulása után, s nem hajtotta volna az illetőket két táborba,