Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-16 / 29. szám
* Lelkészválasztás. A szatmári egyházmegyében kebelezett nagy ari ref. egyházban a Horvát István lelkész halálával megürült állomásra, julius 2-án Nagy László ottani segédlelkész választatott meg egyhangúlag. * A hegyaljai ev. esperesség Lichtenstein Józsefet választotta esperességi felügyelőnek a Péchy Tamás helyére. * Köszönet nyilvánítás A budapesti evang. ref. theologusok „segély-egyletének" adakoztak: szabadszállási egyház két izben két-két forintot, Szabad-Szállásról többen 1 frt 20 kr. Összesen 5 frt 20 kr. Fogadják az adakozók az ifjúság hálás köszönetet. Budapest, 1876. iul. 7. Orosz Endre, Mátyás József. * Népbolondiíás. A ,.Magyar Polgár" következő esetet beszél el: Az udvarhelyszéki Farkaslakán a múlt héten fekete felhőből mennyei levél érkezett a plébános úrnak, épen mikor a miséről kijött. Az égből esett levél fekete kőbe volt foglalva (kő nélkül le sem eshetett volna onnan felülről). A pap vizsgálni kezdé, de nem birta felnyitni, míg misét nem mondott Ekkor a kő felpattant, s ő olvasa az Ur Isten saját kezű sorait Jézus Kristushoz, melyben panaszkodik a világ elkorcsosultsága fölött, s hogy rég elpusztított volna mindent, ha a szűz Mária közben nem jár. Még egy évi prolongatiót ad a javulásra, addig csöndes záporesővel fog csak beköszönteni, de azon túl hírmondót sem hogy az emberből. A plébános a szent követ bevitte a székelyudvarhelyi törvényszékre, s mint a „M. P." írja, most a meggyőződés hangján beszélnek széltiben e kő és levél mennyei eredetéről. NECROLOG. Simkó Gusztáv, f A nógrádi ág. hitv. ev. esperesség egy dísze, ntű Simkó Gusztáv úr, bánki lelkész és érdemült alesperes f. é. junius 2-án d. u. 4 órakor hét havi hosszas szenvedés után megszűnt élni. Simkó Gusztáv született 1826-ban Csömörön, Pestmegyében, kitűnő buzgalmáról ismert néhai Simkó Máté tanitó és Kenluk Zuzanna szüléktől. Atyja, a ki nem ismert nagyobb gyönyört, mint, hogy fiából az egyháznak és hazának jeles férfiút neveljen, Guszti fiát mindenek előtt az aszódi algymnásiumba küldte fel. Itt mint kiváló tehetség tűnt fel Gusztáv. Midőn érdemekben megőszült, de akkortájban még fiatal lelkésztársunk, ntű Geduly Bogyoszló a vizsgán felhívta a 14 —15 éves ifjakat, hogy rögtönözve készítsenek egy latin hexametert, az általa feladott tárgynál Simkó Gusztáv volt az első, a ki egy köztetszésben részesíüt latin versecskével állott elő. Aszódról a Selmecbányái főgymnásiumba ment át, innen Pozsonyba, hol a theologiát hallgatta Itt a magyar egylet titkára lett s mint szép költői tehetség, több művet írt Vachott Imre szépirodalmi lapjába. Papjelölti éveit K.-Kőrösön tölté két évig, alapítva itt egy magán algymnásiumot, működve abban kitűnő szakavatottsággal. Majd a váci alakuló félben levő egyház hívta meg lelkészeűl, e fiatal erőben és kiváló tehetségben vetve reményének horgonyát; — s nem csalatkozott, mert Simkó Gusztáv 3 és 1 /2 évi itteni buzgalma alapította meg voltaképen ez egyházat, az ő lánglelke teremté meg a paplakot, ama csinos épületet a Dunaparton, melynek földszintje huzamosb évek óta a hajóállomás helyiségeül szolgál. Vácról a bánki egyház hívta meg lelkészének s egész haláláig ennek volt hű lelkipásztora. Az esperesség többször tiszteié meg közbizalmával, előbb dékánnak, majd gyámintézeti elnöknek, később conseniornak megválasztván őt, mely utóbbi hivatalát 6 évi rendületlen hűséggel viselte. Alesperesi időszakának legnevezetesebb mozzanata az, hogy az ő elnöklete alatt alakult az alsó nógrádi ev. papi virágzó értekezlet, melynek ő egyik legkitűnőbb munkása volt. Elég legyen itt utalnom azon remek értekezésre, melyet a Surányban 1872-ik évi aug. 28-án tartott conferentián fölolvasott, s mely a conferentia költségén következő cím alatt lett kinyomatva: „Vélemény azon kérdésre : mily álláspontot foglaljon el az ág. hitv. ev. egyház a magyarországi protestáns egylettel szemben ? A kit szerző ezen művét olvasták, tudják, hogy ő a theologia mezején is határozatlan haladó irányt követelt, de a mellett a körülötte, mint vezérök körül, csoportosúló fiatalabb tisztársait óva intette a rohamos, nagy visszahatást kelthető haladástól. Ezen jelesünk ezelőtt két évvel a váci hegyen kocsijával feldőlt és nagy sérülést kapott; azóta jobblábára folyton szenvedett, mig 1875-ik évi novemberben a fájdalom ágyhoz szegezte. Kinos hét hónapig küzdött a különben erőteljes és bensejében egészséges férfiú az erőszakos halállal, kínjait szeretett neje és három leánya enyhité, lecsókolva homlokáról a verítéket s biztatva a kedves beteget, mondván: „apácska türelem, türelem!" F. é. jun. 2-án d u. 4 órakor maga köré gyüjté kedveseit s midőn ezek arcán a bánatot, szemökben a könyeket látá, az ő szemei is könybe lábbadtak s alig hallható hangon mondá : „most már rajtam a sor, hogy én vigasztaljalak : kedveseim türelem, türelem! — Ezek voltak utolsó szavai, s negyed óra múlva szemei örökre lecsukódtak. Temetése Pünköst első napjának délutánján volt. A temetési szertartást Wladár János sámsonházai lelkész és főesperes úr végezé ; gyászbeszédet Wladár Viktor szügyi lelkész és esp. pénztárnok úr mondott, kitűnően s szívrehatóan ecsetelvén a protestáns lelkész hivatását az egyházban és társadalomban ; búcsúbeszédet alólirott mondott. A szomszéd falukból tisztelői vallás-, nyelv-és rangkülönbség nélkül oly roppant nagy tömegben jelentek meg a temetésén, hogy a különben tágas templom nem
