Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-09 / 28. szám
meretessé lett. Epen azért a humanismust a keresztyénség által nekünk fölemelnünk, megnemesítenünk kell. A vadfát beoltjuk, hogy annál nemesebb gyümölcsöket hozzon ; a humanismust a keresztyénség eszményi elemével szintén be kell oltanunk, hogy a jellemképzésnél a valláserkölcsi érzemények kifejtésénél annál nemesebb gyümölcsöket teremjen a keresztyén társadalom és a közhaza javára. Ily irány mellett a classicus régiség kalauzul fog szolgálni a keresztyén igazság isteni csarnokába. Ily irány mellett ha párhuzamot vonunk a classicus ó-kor és a keresztyénség között; a történelem bölcseimi kezelése mellett rájövünk, hogy a classicus ó-kor majd tudva, majd öntudatlanul Krisztus, az emberiség központja felé halad. E célra irányul mythologiáiuk, mely sok homályos és nevetséges képzetet tartalmaz ugyan első tekintetre, de a melyek a komolyabb vizsgálók előtt sokszor a legkomolyabb és legmagasztosabb igazságokat tárják fel. E célt segítik elő Homerosaik, Virgiliusaik költészetükkel; Socrateseik, Senecáik bölcselésökkel; Demostheneseik, Ciceróik szónoklatukkal, festőik művészetükkel, nagy férfiaik erényeikkel. Az ekkép feltüntetett szellemhősei a classicismusnak nem birnak-e vonzerővel a növendékekre ? elmeműveik nem ösztönöznek-e az igazság keresésére ? művészeti remekeik nem indítanak-e a szépért való lelkesedésre ; nagy tetteik, erényeik nem buzditanak-e a jónak létesítésére? Szóval: van-e ki tagadhatná a classicus irány jelzett értelembem kedvező hatását a növendék vallás-erkölcsi emberének kialakítására ? JESZENSZKY PÁL. (Vége köv.) Egyközségi iskoláról Borsodinegyében. Nem lesz érdektelen a legszentebb ügy a népnevelés iránt nézeteket hallatni s tán váltani azon téren, hol az egyház és iskola dolgaival lelkesedéssel foglalkozókkal, a nagy tömegből kimagasodottak alakjaival van szerencséje találkozni czikkirónak, ki már a 1848 /9 -iki forradalom véres napjaiban szem- és fültanúként szerezhetett keserű tapasztalatot a felől, hogy az Istennek testvéri szeretetre hivatott, de lelkimiveltség nélkül nevekedett gyermekei milyen ádáz gyűlölettel iparkodtak egymást öldökölni, látta miként tétettek, s minő vandalismussal a földdel egyenlővé a fanatizált buta jobbágyok által azon nemes -keblű urak hajlékai, kik az országgyűlés termeiben a szolgai állapot megszüntetésével, százados sőt ezredéves jogaikról nagyszerű lemondással alattvalóik felszabadításaira szavaztak. Nem lesz érdektelen, úgy véli czikkiró, ha a népnevelés terén észlelt eseményekről emlékezve, figyelmét az olvasó közönségnek egy községi iskola születése, életfolyama és haldoklása mozzanataira irányítja. Az alsó- borsodi egyház-megyében, mintegy 100 s néhány év óta létezett egy iskolának csúfolt valóságos tyúkketrec, hol a jövő idők reményei 2 x /2 öles hosszú, földbe ásott oszlopokon nyugvó másfélszál deszkából alkotott asztal mellé örök időkre mozdithatlanúl szintén földbe erősítve helyezett padokon nyomorogtak és nyomorgattattak 2 öl hosszú 2 öl széles és 1 öl magas szobában, gerendás plafon alatt, egy jó darab boglya kemencze társaságában 2 kisded, minden oldalán másfél láb szélességű ablakon nyert világossng mellett, oly állapotban, minőben szemlélhetjük napjainkban a Pest fele szállított baromfiakat. És e szánandó helyezetre kárhoztatott gyermekek tanítójának fizetését képezte a reformált hivektől családonként fizetett összesen 15 köböl rozs 4 írtjával 60 frt. Apránként beszivárgó készpénz 12 frt. Tandijúl 7 köb. árpa 3 írtjával 21 frt. Tandijúl apródonként gyűlő készpénz 11 frt 20 kr. 8 hold örökké ( nyüstölt tagosított föld 64 frt. 1 2 /3 öl tűzi fa 12 frt. j 5 hold föld, fele 3-or fele 1-er szántva 20 frt. s végül I figyelembe számításba nem vehető azkóros csirke s néhány polos tojásadomány, összesen 200 frt E nyomorúlt tanitói dijra aztán kerített az egyház oly tanítót, a ki ellen az e.-megye inquiráló küldöttsége fáradozott, vagy a kit az e.-megye soha se erősített be hivatalába, hanem csak nagy kegyességgel eltűrt, elnézett. Ily viszonyok között sikerült utoljára kötéllel egy a poroszlói 3 évet jól dotált fitanitó mellett segédkedő ifjút az egyháznak oktatóid verbuválni, kiben a jóakarat és tanitói buzgóságnak szépen indúlt csiráit korán felleli ete fedezni. Aggály teljes körültekintéssel kellett azért a tanitói fizetésjavitás módozatairól tanakodni, hogy az egyház ismét azon kényszerhelyezetbe ne jusson, miszerint valami hivatalból kicseppent csavargó részeges egyént kénytelenítessék évekig tartó ideiglenességben alkalmazni. Igy lőn, hogy a csekély népességű, 307 lelket számláló, és külbirtokosok és 3 helybeli úrnak tulajdonát képező ábrányi határban letelepült kisded reformált egyház vagyontalan lakosainak érzékeny megterheltetése nélkül, a lelkész és a községben élő tanitó és tanítványok sorsa iránt melegen érdeklődő 3 nemes gondolkozású úr befolyása és közreműködése mellett, a birtokarányos 5% iskolai adóra és államsegélyben részesülésre számitással templomi népgyűlésben, egyetlen egy, a magasabb eszmékért lelkesedni nem tudó fösvény földmivelő ellenmondása dacára, az ábrányi ref. iskola 1869-ben községinek nyilváníttatván, ily minőségűnek a magas minisztérium által is 1871-ben elismertetett. Ezen időtől fogva 3 év folyama alatt községi iskolaszékkel Édes Ábrahám akkori ref. lelkész igazgatása s felügyelete alatt állott f. Ábrány nevet cserélt, de szellemi tekintetben protestánsnak maradt községi népiskolája, mely már, mint felekezeti is annyiban lendületet vett, a mennyiben a lelkész atyja Édes Albert nyugalomba lépett esperes 100 ezüst forint ajánlatával áldozatkészségre hevítvén a ref. vallású urakat, azok egyike Géczy István nejével együtt
