Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

a templommal szemben lévő 5 vékás területű taksa fundusokat iskola portául felajánlotta ; másika Szalay Elek úr 100 forint tőkét képviselő taksa-jogáról mondott le ; harmadika pedig Hosszúfalusi úr, hogy a tanítónak egyrészről kényelmesebb lakást biztosítson, más részről a fent irt nyomorúságos szűk kalodától megmentse a tanoncokat, saját költségén egy önálló tantermet építtetett, nem csak hanem az adományozott 100 forinttal a tankötelestől a tanítói lakúi szánt épület kisajátítását megkönnyítette. Azonban az ekkép terjedelmes portához és kényelmesb lakáshoz jutott iskola és tanítójának még igen sok kielégítendő és méltányos igénye várt és követelt tetemes pénzösszeget. Nevezetesen, kideszkáztatást, ülőhelyekkel ellátását a tanteremnek, valamint a tanitó szobájának, és ennek nagyobb téli nyári ablakokkal felszerelése, pince építtetés mind előtérbe léptek. Annál fogva államsegélyért zörgetett koronként az iskolaszék, és nyert is, oly kegyességet, miszerint nem csak e szükségletek fedeztethettek, hanem az igazgató szigorú ellenőrzése mellett, még gymnastikai építkezésekre, iskolai könyvtár szerzésére sőt deszkakerítésre is sikerült forintokat meggazdálkodni. így, egy nem pompás ugyan, de a község szerény kívánalmait kielégítő iskolai és egy nyomasztó szegénységtől ment tanitói állomást teremtett f. Ábrány államtól és egyesek áldozatkészsége által gyámolított községe. Azonban Edes Ábrahám lelkész Bábára költözvén, a kormány gyeplőinek kezelésében még gyakorlatlan hivatalutódjai alatt, a virágzásnak indult községi iskola összezsugorodott, sőt a haldoklás végperceire jutott. Az alsó-borsodi e.-megyének 1876. ápr. 19. 20. tartott gyűlése alkalmával cikkíró azon nem várt meglepetésben részesült, miszerint a már előbb ismertetett szűkkeblű — Isten, vagy inkább a speculativ szellemet gyümölcsöztető szerencse utján vagyonosságra vergődött, de áldozni nem tudó primipylus földész és egy iskolatanitói pályától visszavonuló tekintetes urnák avandzsirozott, és minden áron szerepre törő egyéniségnek izgatása folytán az ábrányi reform, egyház hivei nevében egy ott lakó, kevés idővel elébb még vagyonos és áldozatkészsége által felejthetlen érdemet szerzett ur teljes mellőzésével, benyuj tátott az ábrányi községi iskolát felekezetire vissza alakitni kivánó folyamodás, melyben előre is hangoztatva lett, hogy az ábrányi egyház egykori lelkésze Édes Ábrahám népet félre vezető indítványa következtében 5°/0 adózás terhe alá került református híveknek nyujtna az e.-megye segédkezet azon roppant veszélyből menekülésre, melybe a községi iskola cége alatt sodortattak. Állíttatott folyamodók kérvényében, hogy nekik az 1868-iki XXXVIII törv.cikk megalkotása előtt volt törvénynek megfelelő felekezeti iskolájok; (minő Volt már, elébb elmondottam !) továbbá, hogy megtörténhetik miszerint a reformált vallásúak többsége dacára, az izraeliták által megvesztegetendő választó közönség iskolaszéki tagokká zsidókat alkalmaz, és ekkép a községi iskolába zsidó tanitót helyez be, a mikor aztán a felekezet énekvezérlet, vallástanítás és temetési teendők érdekében egy uj hivatal felállítása költségeinek elviselhetlen terhével leend sújtva. Nem csak, hanem az eddigi 30—32 tanoncra számított tanterem, hogy az izraelita gyermekek befogadására is alkalmas legyen: a különben i; túl terhelt nép, valami nagyobb szabású, és 5000 ftrba is kerítendő iskola építésre lesz kényszerítve, s ha az állam adná is hozzá a szükséges költséget, annak értékét, mint az eddigi iskola portán készített épület árát, a hajdani felekezeti iskola birtokára tábláztatná, soha le nem törleszthető teherül. E méltat'an és minden pontjaiban alaptalan féltékenység lelkétől sugallt vádak ellenében, a tévútra vezetés bűnével gyanúsított egykori lelkész Ed es Ábrahám e cikke elején bőven kifejtett nézetekkel, és körülményekkel indokolni törekedett eljárása időszerűségét. Azonban fájdalom ! Sem az egyházi sem a világi elem részéről nem emelkedett egyetlen egy árva szócska is, részint a községi iskola megteremtésén buzgólkodó lelkész, és a nem rég múltban áldozatkészségükért tisztelt úri elem intentioinak őszintesége, ártatlansága védelmére, részint a szegény egyházak érdekében községi iskolák építésére utaló Superintendentialis határozat felemlitésével a nép téves fölfogásának tisztázására, hogy meggyőződhetett volna a felekezetiesség szűk korlátai között rémképek álmától riadozó nép arról, hogy az a „községi iskolacim, csak a fösvénység és lelki szegénység, az áldozni és tenni nem akaró sziv ijesztő Mumusa. Nem adott hangot É. Á. védelmére a e. m. gyűlés ! hallgatott a zöld asztal környezete, a községi iskola állapot eshetőleges szüksége és előnyeiről, daczára, hogy su" perintendentiánk örömmel és bizalommal üdvözölte az 1868' 38. t.-cikket; pedig ült a tanácsbirák között olyan, kiről cikkíró biztosan tudja, hogy osztja az öreg Edes Albertnek a gyűlés ebédjén nyilvánított azon nézetét, miszerint a községi iskoláuak nem is annyira a kormány munkájába kapaszkodhatás a főelőnye, hanem azon tudat, hogy az ott nevekedett különböző ajkú és vallású gyermekek összeolvadva mint Istennek testvér gyermekei, testvéri szeretetre melegülnek, és jó honpolgárokká képeztetnek. Hanem két hatalmas ellensége van az 5°/0

adózást igénylő községi iskolának : a vagyon és a kényelem! A nagy birtokok képviselői irtóznak adójuk 5°/0

-jét a legszentebb és biztosan üdvös eredményeket teremtő népnevelés oltárára áldozatúl hozni, hanem azon inhumánus, slendrián és gyalázatos elvnek hódolnak, illetőleg annak rabjai, hogy nekik is egy szivök és lelkük van épen mint a hintójuk bakján ülő kocsisnak. — Hogy félre ne értessem és osztálygyűlölet vádjával ne sújtassam, sietek kijelenteni, hogy míg iszonyú megbotránkozással tapasztaltam, hogy a megyei hivatalos polcok elsőjén álló, a régi lomok tárába illő intézkedések illető-