Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-25 / 26. szám
egyh. megye esperese lett. — Ö volt ki ezen egyházmegyében a nyári iskoláztatást kötelezővé tette. — 1842-ben a polgárdi-i egyház lelkészi állomás üresedésbe övén, annak betöltésére az akkor már köztisztelet és közkedvességben levő férfiú hivatott meg. Polgárdi - i lelkészkedésére esik életének fénypontja. Soloni bölcsességgel igazgatta egyházát és egyházmegyéjét. — Mindegyikben a szellemi élet tespedésnek indult, s ő mindkettőt felemelte oda, hol világolhatott a többiek között. Reformátori lélekkel fogott egyházának újításához. Roz- ; zant tetejű templomát, tornyával együtt egészen kiujitotta .A leégett iskolát a kellékeknek teljesen megfelelőleg felépíttette ; majd később teljesen uj leányiskolát állított lakással és a legújabb kellékű tanteremmel berendezve. A kedvező természetű esztendőket felhasználva, népe boldogítására takarékmagtárt teremtett, mely már igen szép összeget forgat. Majd belátva azt, hogy az anyagi gyarapodás mellett, az idősebbek szellemi művelődése elkerülhetlen, nehogy az ő népe tudomány nélkül való legyen, egyházi könyvtárt állított fel. Mindezen működése gazdagon meghozta a jutalmat, mert egyházának népe valláserkölcsösség, józanság, szóval példás életmód tekintetében messze kimagaslik a többiek felett. 1845-ben a dunántuli egyházkerület figyelme feléje fordult, midőn egyházkerületi főjegyzővé választatott. — Fontos tenndői mellett nem hanyagolta el a kisebe ket sem, roppant munkásságot fejtett ki ez idő alatt, soksor egész éjeken át irt, vagy olvasott. Az erős munká ban szemei gyengülni kezdtek, ezért 1857 ben beadta lemondását, mely azonban nem fogadtatott el, de a sok kérelem sem használt semmit, utóbb második lemondása elfogadtatott, s ő megvált magas hivatalától, —r Most már esperesi hivatalának szentelte erejét, buzgón és híven áldozott mindent, nem is sejtve mily vulkán forrong alatta. — Igazságos, becsületes ember volt; kiben hibát látott, azt kéréssel, kemény feddéssel igyekezett javítani; véleményét nem titkon, hanem szabadon nyíltan mondta ki ha kellett, a kormányt erősen tartotta kezében ; mindezekért jutalma lett egyh. megyéjében : kevés barát, sok ellenség. — Esperességének utóbbi éveiben már egy titkos clique érdeke működött ellene —• alattomban, melynek jelszava volt: „Bali basát nem türjük nyakunkon." — Oh nekünk szabad protestánsoknak autonomicus elvünk az is, hogy szabadon üthessünk bármit, legyen az jó vagy rosz, de azért senki minket kérdőre vonni ne merészeljen, hivatalból pedig épen ne! mert akkor a szabadság rabláncokba veretik, autonomiánk halálosan megsértetik. Legyen valaki szigorú kormányzó? már az zsarnok, az basa. — Ha azután az ily emberek, velünk született gyarlóságból csak egyszer is megbotolnak, rájok üt az ellenség nemtelenül Igy történt ez a boldogult férfiúval is. Ellenei lestek az alkalmat, mikor emelkedhetnek fölibe, s kérdem kik voltak azok ? * az ő teremtményei nagyrészt, kiket sokszor felsegélt. Mutass rájok mezőföldi egyházmegye, azokra kik elég szívtelenek voltak vele embertelenül bánni ; mutass ujjal azon papi emberre, ki a szeretet igéit hirdeti, és mégis ezen időben egyik egyházmegyei gyűlésen, igy támadta meg az érdemekben megőszültet: „tnikor akar már lemondani, azt várja, hogy ugy haljon ki az esperességből" ? ehez értünk ám mi papok, kitűnők vagyunk abban, ha egyik vagy másik hivataltársunkat pelengérre kell állítani, de tudunk ilyenkor a gyűlésen szónokolni. A vulkán kitört, a kráter eltátotta száját, és mindez miért történt ? azért, mert már a különben is heves természetű embert ! annyira vitték, hogy mérgesen az asztalra ütött „én azt akarom, hogy N. N. legyen x -i pap" — mondá. Igaz, hogy azon egyén rokona volt, de hiszem, hogy nem vallott volna vele szégyent. Azon határozott és kemény nyilatkozat volt tehát a botránkozás köve. A gyűlésen nagy zavar támadt, melyet csak a felosztás csillapított le ; de nem enyhült a szenvedély, rögtön kész volt mindenki a folyamodvány megírására, ítéljen az egyházkerület ; hogy ezután mik vitettek véghez, beszélnek arról a jkönyvek. — A lelkileg megtört nagy férfiú beadta lemondását, mert mint ő mondá elkeseredve : „még az olyan is megrúgott, ki kevéssel ezelőtt majd a kezemet csókolta, ugy jártam mint a beteg oroszlány, látom hogy én csak élő halott lettem." Ez történt 1860-ban. — Az idő azonban igazolta, hogy ő csak a közügyek vezetésétől vonult vissza, csak a nyilvános téren szűnt meg élni, de szűk körében, papi hivatalában most ép oly buzgalommal és eréllyel járt el, mint az előtt munkálkodott mig nappal volt, szellemi tevékenységének tanúja ama számtalan egyh. beszéd, melyek vagy eredetiek, vagy átdolgozottak. — Eletét egyházának, családjának szentelé azon magányban, melyre nézve egyházkerületünk egyik érdemekben őszült veterán bajnoka igy nyilatkozik: „nem maga által okozott kedvetlenségek a tett mezejérőli lelépésre, s magánybavonulásra indították," ilyen egy igazságos ember véleménye az elhunytról. — Ezen magányában számtalanszor felkeresték őt az ősz bajnokok, s ha valami főben járó ügyet kellett elintézni, az ő tanácsát kérték ki több izben. E csendes elvonultságban is nagy örömét találta a könyvekben, nem volt az ujjabb tudományos életnek csak egy mozzanata is, melyről ő kimerítő fogalmat nem alkotott volna magának. Nem volt oly tudományág, melyben ő jártás nem lett volna. Rendkívüli emlékező tehetséggel birt, annyira, hogy bármely munkát egy elolvasás után meglehetős részletekben tudott referálni. — 1861-ben Fehérmegye bizottmányának rendes tagjává választatott. — Ugyancsak 1861-ben a főtiszt, egyházkerület, az érdemek elismerésének adott kifejezést, midőn őt „nyugalmazott főesperes" cimmel tisztelte meg jegyző; könyvében. 1873. január elsején, miután már ugy elgyengült, hogy csak ritkán s ekkor is ülőhelyén tudott szónokolni, — papi hivataláról lemondott, a polgárdii nép könnyezett, hogy szeretett papja visszavonul, s ők árván maradnak, de a veszteséget kárpótolta némileg azzal, hogy egyetlen fiát választá meg utódul. — Az erős teatszervezettel biró férfiú az Úr házát sohasem hagyta el, min-