Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-25 / 26. szám
dig megjelent szeretett papi öltönyében — reverendája ban ; sőt urvacsorát is osztott mindig fiával, — habár utóbb ülve. Nagyhazánkfiának: Deák F.-nek —• kit ő rendkívül szeretett és tisztelt — halála, oly érzékenyen hatott reá, hogy akkor megbetegedett, s minden percben bekövetkezhető halálától rettegtünk, utóbb felgyógyult s még húsvétban is osztotta az urvacsoráját, de látni lehetett arcán a halál harcát az erős élettel, mig végre is május elején ágyba kellett feküdnie, s 7-én reggeli 4 órakor a nagy lélek megtért a jó Atyához, a nemesen érző szív megszűnt dobogni, a páratlan jóságú apa, az unokáktól forrón szeretett nagyapa, a dunántuli egyházkerület egyik tudományosan képzett veteránja, a protest. papság disze és példánya, az igaz emberbarát, a 86 éves eleven lelkű, ép alkatú agg szolga elaludt csendesen. Temetése igen nagy számú közönség részvéte mel'ett május 10-én délelőtt ment végbe. — Főtisztelendő Pap Gábor superintendens ur tartott felette beszédet a templomban. — János Jelen, könyve II részének 10-ik versét vévén fel alapul. — A gyögyörű beszédben fejtegette, hogy az elhunyt hiv volt családjához, egyházához, hazájához. — Szép alkalmazásában felkereste a szivek húrjait, s még a kő-zivet is megindította. — Megható volt látni, mint folyt a köny az idegen vidékiek szeméből, mint sirt a gyászoló gyülekezet örege, apraja, keseregve az ősz hiv pásztor elhunytán — A sirnál egykori legkedvesebb káplánya tisztelendő Nagy Károly déghi fiatal lelkész ur mondott megható imát, ezután letétetett oda, hova szeretett nejét, ezelőtt közel 30 évvel örök nyugalomra helyezé, hol most a hű férj és a szerető nő együtt alusznak. Elhunytát gyászolják leánya : Antónia férjével Szűcs János enyingi lelkészszel, gyermeikkel ; továbbá fia : Bali Albert polgárdi lelkész, neje, Véghely Jolán. Az ég áldása s béke lebegjen a drága hamvak felett. Szűcs DEZSŐ. ref. h. lelkész. Nagy-Kőrös, 1876. junius 19. Csak most értesültünk a leverő hir felől, hogy DEÁK MIHÁLY lyceumunkban a görög nyelv és irodalom tanára, Alvinczen, a Királyhágón túl, hová egy pár hóval ezelőtt szerető családja körébe, üdülés végett ment, f. hó 9-én tüdő gümőkorban meghalt, és 11-én 26-dik születésnapján nagy részvét mellett eltemettetett Mi, kik őt közelebbről ismerénk, benne nemcsak nemeskeblű barátot s buzgó munkatársat, de egy oly jeles férfiút is veszténk, ki különösen a philologia és a prot. theologia mezején, mint azt több izben nyilvános ságra hozta, kortársai között eddigelé is kimagasodott s ki mindazon képességet megszerezte, melylyel reményt nyújtott arra nézve, hogy ő tudományos irodalmunk — s főként protestáns egyházunknak jövőre egyik bajnoka lett volna. Nyelvészeti tájékozotsága a latin, görög, zsidó i nyelvekben félreismerhetetlen, — anyanyelvén kivűl szabatosan és folyékonyan beszélt németül, románul, hollandul ; értékesíthette ismereteit a franczia és angol nyelv és irodalomból. — Theologiai álláspontja a confessionalismus volt a szelid pietismus határaig, sőt gyakran ennek körében. Deák Mihály született 1850. jun. 11. közhivatalnok atyától Alvinczen, Alsó Fehérmegyében; középtanodai pályáját Nagy Enyeden végezte kitűnő eredmény nyel. Innen Bécsbe ment a műegyet em hallgatására. Ezt egy évig hallgatta ; m alatt a katonai tiszti vizsgálatot is letevén tiszti rangot nyert. A műegyetem egy évi hallgatása után ugyanott a protest. theol. tanintézetbe lépett át, hol tanárainak, főként Dr. Böhlnek ismeretségét és szeretetét érdemelte ki. Bécsből az utrechti egyetembe ment, hol két évig tanulmányozta a theologiát. Itt alkotta ama benső viszonyt Ostersee tanár s Kohlbrügge elberfeldi lelkészszel, melyet később is folytonosan fentartotí., s kiknek levelezése s munkái határozott befolyást gyakoroltak ifjú lelkére s gondolkozás irányára. Az ifjú tudós munkái a prot. figyelmezoben láttak napvilágot, majd önálló lenyomatban is megjelentek. Az 1874 /5 tanévben tanintézetünk választotta meg a görög nyelv és irodalom megüresedett tanszékére, melyet másfél évig, mii? testi ereje engedé, köz megelégedés- és dicsérettel töltött be. A f. év ápril havában, érezve gyengélkedő állapotát, megszűnt tanitni s özvegy édes annyához ment Alvinczre, hogy ott testi és lelki üdülést szerezzen s újult erővel kezdhesse meg a jövő tanévet. Üdülés helyett sirját találta fel. Elöljáróságunk, barátai s hálás tanítványai nem adhatván meg a boldogultnak a végtisztességet, a lyceumi tanártestület f hó 25-én rendezend emlékére gyászünnepélyt, mely alkalommal Öreg János volt tanártársa tart a boldogult felett a tanintézet nagy termében emlékbeszédet. Béke poraira, áldás emlékének ! FÖLDI N. AJ) AKOZÁSOK, Á pesti prot. árvaházra: Gózon Gyula ref. s leik. ur a kilitii confirmált növendékek részéről küldött 1 frt 76 kr; mely összeghez adakoztak: Vajda József 7 kr., Görcsönyi József 14 kr., Mózsa János 7 kr., Mezei Péter 4 kr., Mózsa József 11 kr., Fejes József 8 kr., Szalai József 19 kr., Osváth Pál 3 kr , Mózsa János 4 kr., Csák Erzsébet 4 kr., Sass Rozália 12 kr., Görcsönyi Erzsébet 4 kr., Komáromi Juliánná 12 kr., Bognár Zsuzsánna 12 kr., Mózsa Erzsébet 11 kr., Kónyi Zsuzsánna 5 kr., Farkas Rebeka 13 kr., Gáspár Zsuzsánna 12 kr., Nagy Erzsébet 2 kr., Lakó Erzsébet 2 kr.
