Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

sók, hanem erősödjék oda, hogy isten jóságába bizva a közre irányult áldozatkész jóakarattól várja az ennek nyomán okvetlen bekövetkező jobbra fordulást. Különösen nekünk, papoknak, tanítóknak olyankor az a szent kötelességünk, hogy mint hajdanta a próféták, a tömegeket az idők jelenségeire e-zmóltetvén, az anyagi csapásokat, az események gondolkodóba ejtő balságait a magokbatérés eszközlésére felhasználni, s ez uton szellemi megujulást előidézni törekedjünk. Mennyire teljesítették ebbeli kötelességeiket a lefolyt évben mások? mit tettek a politika terén, mit mulasztottak ? a romlásnak végét jelzi-e ami történt, vagy ujnemü romlásnak elejét ? ezeket feszegetni nem a mi dolgunk. Minket legközelebbről egyház ós iskola érdekel, itt is csak azokat akarjuk registrálni, amikben az njulásnak némi kezdeményezését látjuk. Ilyennek jelezhetnők első sorban a múlt év legelején megindított „Evangyéliomi protestáns lap" megjelenését, mely ha kellő tudománynyal ós ügyességgel vezetve feladatának megfelel, miuden bízonynyal hézagot tölt vala be egyházunk terén s a szellemi köztőkót okvetlen gyarapítja. Biztatott is a remény, hogy egy lap, mely a hivatalos credót tette progra in injául, s igy a hivatalos egyház alapján és annak hathatós segélyével tete nesb erőt lesz képes kilejteni, a mi ügyünkre is jótékony visszahatással lesz, amennyiben minket is, elvtársainkat is feszültebb munkásságra, a fenforgó kérdések világosi) formulázására kénszeritendi. Nem ugy jött, amint vártuk. A férfiak, kik az Evangyéliomi lap első folyamát írták, elég tulajdonokkal bírhatnak, hogy a helyet, melyet az egyházban elfoglalnak, becsülettel betöltsék, de hogy egy lapot vezetve a k ö z n e k adjanak irányt, ehhez több kell: szóles látkör, ezenbelől való tájékozottság ós tudományosan feldolgozott elvek; az Evangyéliomi lap vezérfórfiai ezekkel egyáltalában nem bírnak ós szánalmas dolog látni, miként kapaszkodnak egy polcra, melynek elfoglalására nincsenek teremtve. Azt igen is látják, hogy — mint a nóta tartja — „nem ugy van már, mint volt régen, nem az a nap süt az égen," tapasztalják a változások tényét, de nem értik a szellem természetét, mely a változásokban lüktet. — Innen a nagy viszásság, mely a lapot csaknem élvezh'ítlenué teszi. Beszélik az igazhivő ség nyelvét, annak tudata nélkül, és gyakorolják a fanatismus türelmetlenségét a meggyőződés melege nélkül. Soha liirlap nevétől ós programmjában tett ígéreteitől oly messze nem esett, mint az „Evangyóiomi protestáns IaV E vangyó li oinin a k nevezi magát, ós minden inkább van benne, mint evangy eliomi szellem, a felekezetisóg nélkül való szeretet szelleme. A vallás és miveltsóg egymással való kibékítését ígéri, ós annak épen ellenkezőjét eredmónyezteti. A miveltsóg mai európai értelemben oly szoros kapcsolatban áll a humanismus, a haladás, a tudomány órdekivel, hogy aki — mint az Evangy. lap teszi — a vallás nevében felekezeti kizárólagosságot, az eszmék repristinatióját ós hitnek keresztelt érfchetetlensógeket hirdet, biztos lehet abj ban, hogy sem az afféle vallásnak tisztelőket a mí-I veitek között, sem a míveltsógnek előmozdítókat a vallásos emberek között nem szerez. Még a hivatalos egyházhoz való viszonyukból folyó kedvező helyzetüket is fonákul használták fel; mert ahelyett, hogy a hatósági intézményeknek tudományuk által szellemi reliefet adni törekedtek volna, inkább ők koldultak támogatást a hivatalos tekintélytől, compromittálváu egyképen a tudomány ügyét ós felsőbbségeiket. Mindezek dacára nyeremény .ek tartjuk az Evangy. lap megjelenését már csak annálfogva is, hogy véget vetett elvalahára a haszontalan szűr alól való raisonirozásnak, minket pedig felszabadított a kényszerűség alól, oly vélekedésnek is helyet adui lapunk hasábjain, mely nézetünkkel sokszor homlokegyenest ellenkezett. Túlfelől nem tudunk letenni a reményről, hogy ha egyszer személyünk piszkolása ós intentióink rágalmazásával megteltek, és több gondot ós tanulmányt fordítnak tulajdonkópi feladatukra^ tán sikerül majd nekik jó lapot is adni. Amit második helyen registrálhatunk, az ama nagyszerű fordulat, melyet az erdélyi viszálynak a közgyűlés által kiküldött véleményező bizottság két rendbeli dolgozata adott. Ezek egyike Szász Domokos tollából egy ev. ref. theol. facultás és tanárkópezdének a kolozsvári m. kir. tudományegyetemmel kapcsolatban leendő felálitását tervezi; a másik Kovács Ödöntől, melynek még csak egy részét olvastuk, alkalmasint a N.-Enyeden létező főiskolát kívánja a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelni. Mi nem ismervén a helyi viszonyok inínden-1*