Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

zavarja az igazhitűség nyugalmát, ugy aphariseusok az akkori orthodoxísmus fanatikus őrei sem nyugodhattak bele Jézus hitújításaiba. Legügyesebb Írástudóikat küldték G a 1 i e á b a, hogy a szabadelvű uj vallástanitó ellen a nép előtt azon gyanúsítással lépjenek fel, mintha ő tanításaiban és nagy tetteiben a rosz szellemre, Belzebubra támaszkodnék. Máskor megint oly kérdésekkel lepték meg, melyekkel a római vagy zsidó törvénybe való ütközését és bukását célozták. Jézus nyíltan leleplezé a pharizeusok képmutatásait, mondván : • „Jaj nektek képmutató írástudók és pharizeusok, mert szinte hasonlók vagytok a megfehéríttetett koporsókhoz, melyek kivül ugyan szépeknek tetszenek, belől pedig rakvák holtaknak tetemeivel, és minden undoksággal. Ezenképen ti is kivül ugyan láttattok az embereknek igazaknak: de belől rakvák vagytok képmutatással és minden isten törvénye ellen való bűnnel." Igaz és találó szava mindenütt tetszéssel fogadtatott, csak saját családjábau nem. Atyja a nemes, szabadelvű essen us, a pharizeusok gyilkosaitól megöletett, mi által Mária öt kis gyermekével a legnagyobb ínségbe esett, melyben az uralkodó igazhitű párt által csak azon feltétel alatt segittetett, ha ő maga és gyermekei a pharieusok irányához visszatérendnek, és abban neveltetendnek. Innen az idegenkedés Jézustól! Három évi működése után, tehát 43-évében, essenus elvtársaival Péter, Jakab és János apostolokkal együtt fontos tanácskozmányt tartott Jézus egy hegyen, március elején, tehát egy hónappal a bekövetkezendő passahünnep előtt. Ezen összejövetel eredménye, melyet az evangyeliom szerkesztője Mózes, és Ily és csodás megjelenéseivel díszített fel, tulaj donképen abban állott, hogy J ézus elhatározta magát elmenni Jeruzsálembe az ezer éves hit - inquisitió színhelyére megsemmisíteni a vakhitet és annak tévtanaít, hirdetni az ész meggyőződés szabadságát, megalapítani az üdv útját az igaz vallásnak, azon isten országába, ki a szeretet istene. Útközben még meglátogatta Lázárt, és ennek nővéreit Márthátés Máriát, s az itt irányában ujabban tanusitott hódolatteljes tisztelet, Júdás irigységét és fösvénységét aljas boszuvá fokozta, mely oka volt a későbbi elárulásnak. Tiberius császár uralkodásának 19-ik évében, Servius Galba és Lucius Sylla — consulok alatt, 20 dik március után, működésének 4-dik évi kezdetén, bevonult erős, elszánt lélekkel Jeruzsálem városába. A nép nagy kíváncsisággal, a miveltek a veszélyek tudatában, az igazhitű fanatikus párt azonban gyűlölettel fogadták a bevonuló vallásújitót. A templomból kikergetvén a templom szentségtelenitő árusokat és vevőket, eme nagy jelentésű szavait mondta : „De ama felséges isten kézzel csinált templomokban nem lakik, mint a próféta mondja: a mennyország nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Micsoda házat csinálhattok nekem ? ezt mondja az Úr, vagy hol vagyon az én nyugodalmamnak helye ?" Ap. csel. 7, 48. Az orthdoxok itt újból több rendbeli kétértelmű kérdésekkel igyekeztek őt elakasztani, vagy a fennálló vallási és polgári törvényekkel összeütközésbe hozni, p. o. „Ki hatalmazott fel ily tanításra és eljárásra „Ki-é lesz a nő a mennyországban, kinek a földön 5 férje vala ?* „Melyik a legnagyobb parancsolat ?" „Igazságos-e, hogy a császárnak adót fizessünk ?" Jézus ezekre a kérdésekre, oly feleleteket adott, melyeket kifogásolni nem lehetett, sőt észrevevén a pharizeusok hamis szándékát, szemökbe mondta: „képmutatók! igazán profétált E s a i á s ti felőletek, ezt mondván : e nemzetség én hozzám közelget, és ajakival tisztel engemet: az ő szivök pedig én tőlem távol vagyon" Mát. 15. 7—8. Midőn a gyűlölt reformátor megsemmisítésére alkalmazásba vett efféle eszközök meghiúsultak, áruláshoz és erőszakhoz nyúltak Zion vakhitü betüőrei. Hamis eskü nyomán, hogy ő magát messiásnak adván ki, a népkormány után törekedett, halálra ítéltetett, melynek okát Pilátus három nyelvben e szavakkal vélte kifejezni: Jézus nazarenus, rex Judaeorum. A farizeus hazugság még a keresztfán is meghamisította szavait. Jézus ugyan is felsóhajtott: „Eloi, Eloi asabtani" — „Istenem ! Istenem ! szabadits meg engem !" Miből a fanatismus ezen szavakat csinálta: „Eli, Eli, lama sabachtani" én istenem ! én istenem ! miért hagytál el engem ?! „Es igy a bölcsek legbölcsebbike, a legfenségesebb emberbarát, az emberi nem legnagyobb jóltevője áldozatul esett a papi uralom vakhitűségének és csalhatatlanságának, melyet ő ostromolt." 209 1. A feltámadást illetőleg szétágaznak Jézus életének ujabb megirói. Schenkel fencimzett könyvében a 322-dik lapon mondja : „A feltámadott megdicsőült Krisztus, az ur, ki a lélek, feltámadása ugyanazonos az örök szellem győzelmével a zsidó betütételek, tévedések és a pogány ingerek felett". Baltzer*) mondja: „So ist nicht die Auferstehung Jesu, sondern nur der Glaube der Apostel an dieselbe, eine geschichtliche Thatsache." Ren a n **) és Krüger-Velthusen ***) egyetértőleg állítják: „Die Biographie Jesu muss, wenn sie anders ihren historischen Charakter wahren wili, mit dem Tode des Erlösers schlissen", mert csak Jézus haláláig terjednek a történeti okmányok. Az ismertetett könyvünk szerzője a testi feltámadás hírének okát következőkben látja: Jézus elvtársai az essenusok, kik a gyógyászatban kitűntek és minden ünnepélyes alkalomkor fehér ruhában jelentek meg, titokban a sirhoz közeledtek oly célból, hogy a szeretett tanítót, ha lehet felelevenítsék, mert a kereszthalál gyakran tetszhalál is volt. A testet e végett magukkal vívén, *) Das Leben Jesu 187. **) La vie de Jézus 355. ***) Das Leben Jesu 256.