Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-11 / 24. szám
szavazatok számláltatni és nem mérlegeltetni fognak, s a kölcsönös viszony ugy meg van zavarva, hogy a többség a minoritásnak minden inditványát vissza fogja vetni; ez pedig a többség minden határozata ellen tiltakőzni fog. Egy ily elkeseredett hangulat uralkodik most köztünk, s az ívet addig-addig feszítik mindig erősebben, mig egyszer elpattan. S most közel van az elpattanáshoz. Most már komolyan beszélünk arról, hogy az egyik rész a kerülettől elszakad, s a dunántúli superintendentiához csatlakozik : Ez a rész: a mosonyi esperesség és a pozsonyi esperesség csallóközi járása. Támadt-e ilyenforma eszme a pozsonyi városi esperességben ? Mi kelti föl az elszakadás gondolatát? Talán Geduly superintendens ur személye ? Bizonyosan nem, nem is volna észszerű egy ember akaratáért a százados szövetséget megbontani. Mi becsüljük Geduly úrban az embert, ki hazáját és egyházát bensőleg szereti, mi tiszteljük benne a pásztort, ki a főpap jelvényét mint a béke jelvényét hordja. Vagy tán az azon való boszankodás, hogy kevesebben vagyunk, ösztönöz bennünket a válásra ? Ez szintén nem, lennének bár a többség szavazatai hazafias indulattól és szabad szellemtől vezéreltetve. Elválásunknak egyik rugója elleneinknek nemzetiségi törekvései, másrészről fönhéjázása az egyházi ügyekben. Mind a két dologban a többség nagyon türelmetlen. Nemzetiségi joguktól a szlávok mások javára egy lépést sem térnek el, s ha tökéletesen beszélnek is magyarul vagy németül, csupa dacból sem használják e nyelveket. Sőt még többet követelnek, mint a mennyire följogositvák. Néhány év előtt azt kívánták a nyitraiak, hogy a kerületi gyűlések jegyzökönyveit szláv nyelven szerkeszszék ; a legközelebbi konvent-gyűlésen a legfontosabb indítványokat csakis szláv nyelven akarták beadni. E követelések ma vagy holnep ismét föl fognak merülni, és mivel a mult év óta az 5 esperesség azon véleménytől van áthatva, hogy nekik jogukban van csakis a szláv nyelvet használni, megtörténhetik, hogy a legközelebbi kerületi gyűlésen magunkkal beszélhetünk, és kell beszélnünk. Ilyenek után mi csodálni való van azon, ha bennünk az a vágy érlelődik meg mind jobban-jobban, hogy azokhoz csatlakozzunk, kiket mi és kik bennünket megértenek, és megérteni akarnak, s kikkel nem állunk szemben ugy, mint nemzetiségünk ellenségeivel; A másik ok elleneink fenhéjázásában fekszik. A szláv esperességekben ki van adva a jelszó: Lutherizmus kizárólag csak Lutherizmus! Talán a vezetők benső meggyőződése vagy a nép akarata sugalmazta ezt? Egyik sem ! Vezetőik, kik e jelszót kiadták, nem copfos lutheránusok ; rájuk illik a szó : „Uram bocsáss meg nékik mert nem tudják mit cselekszenek ; a nép a „Luthernevet imádja, s egész előszeretettel csüng a régi módú isteni tiszteleten, mely egészen lutheránus ; a többiben pedig nem tudja vájjon Svatopluktól, Nagy Pétertől vagy bTnW61 származot t -e - Luther a jelszó, mint egy táboran "E u Se V anélkül hogy az ő Dagy szelleme jelen lenne. A lutheránusok chinai falat vonnak maguk körül, s elkülönítik magukat a többi protestánsoktól. Olyan erős palánk-e a nyelv, hogy semmikípen nem lehet keresztültörni ? Bizonyára nem. Mi csodálkozni való van azon, ha mi ez avult sáncokból, e régi várból kikívánkozunk oda, hol nyilt szívvel fogadnak, hol keresztyéni szeretet az uralkodó. Mi protestánsok akarunk lenni, nem az ostor, és járom elől térünk ki, hanem a korszellemet akarjuk javunkra fordítani; s oda menni azokhoz, kiket a tapasztalás bölcsekké tett, s kiknél valóban él a biblia szava (3, 28) : „Mi mindnyájan egyek vagyunk az ur Jézus Krisztusban." Hogy valóban elválunk- e, ha majd kenyértörésre kerül a dolog ? Mindenesetre, maga a neve mostani superintendentiánknak a mellett szól, a mosonyiak egészen Dunántúl vannak ; mi csallóköziek is inkább a Dunántúlhoz tartoznánk, nemcsak érzést, hanem a természetes határokat tekintve is. Hogy vájjon bele egyezik-é a mi superintendentiánk a válásba, az nem kérdés, annyival inkább nem, mert az az 5 egyházmegye, azok a szláv jákobinusok csak föl fognak lélekzeni, ha nem érzik maguk körül a szabadabb szellem és a hazaszeretet nyilvánulását. Egész örömmel kiáltnak majd föl: „Wir Mánner von Berg und Sumpf sind nun unter uns." Mit fog mondani Geduly superintendens ur ? Majd csak rágondolja magát, hogy megmaradjon szláv superintendensnek. És az állam ? Az két kézzel fogja megragadni az alkalmat, hogy autonomiánk szárnyait megnyirbálja. Akkor majd gondolkozhatunk azon kik voltak ennek okozói. Mi bizonyára nem, hanem azon párt, mely kerületünkben jelenleg a többséget képezi. ScHLEIFFER KÁROLY nnsérdi ev. lelkész. Viszon Tálasz a „Prot. Egyh. es Isk. Lapok1 ' 15 — 17—10—20—22 számaiban megjelent polémiákra a l).-somogyi gyámoldai ügyben és a szavazatjogra vonatkozólag. Hogy az igaz szó kimondóit azok, kik azzal nem birnak, gyűlölik és keresztre feszitik : arra a történelem elég adatot szolgáltat. Hogy csekélységem a b.-somogyi tanítók térelmes ügyét el nem palástolható valódiságában a nyilvánosság ítélő széke eleibe vitte, azonnal felkeltek ellene a különösen érdeklett felek, s mindegyik a maga szójárása szerint igyekszik az igazság nyakát szegni és tényhűnek keresztelni cáfolatát. Méltóztassék azért megengedni a nt. szerkesztő urnák, és a nagyon tisztelt olvasó közönség legyen anynyi türelemmel, ha pár szóval ezen — különösen ketteje névtelen és köpeny alól pattogó — urak „t é n y h utelen" előadására megfelelek. A t. túlnaiv és optimista (15 sz) úrnak hogy az 1865. előtti gyámoldáról nincs ismerete, azt elhiszem, mert ő még akkor a múzsák valamelyik templomában a költészet mesterségét tanulgatta, melyhez — úgy látszik
