Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

polémiájából — erős hajlama van : de ha a megtörtént dolgot valaki leirja, azt „m inden kegyeletet levetkezett sziv dicsőségkeresés vágyának.,, — teljesen mondani nem lehet, mert igy minden történetíró kegyeletet levetkezett szivü volna. Es ha utána méltóztatik nézni a túlnaiv urnák, az 1843- és 1863-iki gyűlések jegyzőkönyveiben, bizonyosan valami nyomát fogja találni az általam leirt dolognak. Állítja túlnaiv ur, hogy: 1865 előtt egy tanítónak sem adatott és biztosíttatott szavazati jog az e. m. közgyűléseken." Hogy nem biztosíttatott, annak igazságát a következés megmutatta ; de hogy 1875-ig bármelyik gyűlésen jelen volt tanitó vagy egyháztag bírt szavazattal, azt, ha méltóztatik kívánni, szemtől szemben több lelkész urakkal fogom bebizonyítani, megnevezve a gyűléseket, meg a tárgyakat, melyre a szavazás történt. E szerint nem áll, hogy a jelenben megbuktatott gyámoldánk csupán ön és még két jó akaratú társa indítványából jött volna létre, a tanítók minden hozzá járulása nélkül ; hanem hogy annak megbuktatása már jobban ön és néhány társa dicsőségére róható fel, arról számos e. megyei tag tanuskodhatik. Állítja, és még „csalhatatlan" számokkal igyekszik kimutatni t. túlnaiv ur, hogy „a tanítók iránt a testvér szeretetnek mily majdnem példátlan bizonyítékát adta a lelkészikar." En is t. túlnaiv urnák e csalhatatlan számaira hivatkozom, melyekből csalhatatlanul kitetszik, mennyire csalódik t. túlnaiv ur, a fentebbi állítás hitelessége és csalhatatlansága felől. Azt mondja nevezetesen t. túlnaiv ur: „segélyzésül adatott pedig ezen 10 év alatt (mióta t. i. a gyámolda fenn áll) tanitói özvegyeknek é«s árváknak 1609 frt. 30 kr. a tanítók pedig évenkéntcsak 224 frtot fizettek." Ha már az 1609 frt. 30 krt. tíz évre felosztjuk egyegy évre esik 160 frt. 93 kr. pedig minden évben fizettek a tanítók 224 frtot — hiszen a magunk által évenkint befizetett menyiséget sem adták hát ki teljesen, hanem fennmaradt még minden évben 63 frt. 7 kr. a közös pénztár további gyarapodására. Ehhez aztán nem kell több commentár, t. túlnaiv ur ezen csalhatatlan számai kimutatják, az ellenmondhatlan igazságot, hogy a befolyt tiz év alatt — nem hogy példátlan — de legkisebb felebaráti szeretetet sem közöltek e tekintetben a tanítókkal. E csalhatatlan számok következtében szabad legyen visszautasítanom t. túlnaiv urnák a calumniare audacter féle illustrátiót, és szabad legyen megkérnem, hogy magára alkalmazva gyakran mondja el az uri ima 5-ik kérését. Hogy nem akar t. túlnaiv ur a tanítókkal közösen fenntartandó gyámolda tagja lenni, ezt mi régen tudtuk ; ép ezt jeleztem én is „merész hamis ráfog ássálu

indokolt cikkemben, hogy^ oda törekesznek, hogy a tanítóktól külön váljanak Es noha a gyámoldai intézet jelen ügyének egész lefolyását jegyzőkönyvi kivonatokkal mutattam ki: még is azok előtt szemethunyva azzal áll elő túlnaiv ur, hogy csak módosítani akarták a gyámoldai alapszabályokat, és igazán merész ráfogással él, midőn állítja, hogy: „a tanítóknak 1

/.i

— ada adós szokott maradni, a lelkészeknek pedig csak 1

/e'(

ía

> Jjolott a legutóbbi pénztárnoki jelentésből olvassuk : „eddig a lelkészek részéről 350 frt. 33 kr. a tanítók részéről 264 frt. 30 kr. veszett el, vagy van v es zendőbe n", — „mégis mégis, a maga részére akarja vindicálni az igazságot midőn azt állítja: „hogy a gyámolda ügybeni előadása tény hű/ Miután hát a sajtónak azon megbecsülhetetlen áldása van, hogy a visszaéléseket rendre utasítsa, az ilyen házi ruhákat ott kell mosogatni, kefélmi és szappanozni, hol annak megtisztulását várhatjuk. Második polémizáló ellenem Molnár ur, a volt gyámolda igazgató választmányának egyik tanitó tagja, ki már nem rejtőzik köpönyeg alá. Különben ő is nem a tárgy, hanem csekély személyemmel bíbelődik — mi a szerk. megjegyzéséből is kitűnik, — mert ambitióját látta megsértve azon egy pár szó nyilatkozatom áltab hogy a mult évi görgetegi választmányi ülés határozatáról, mint ritka felebaráti szeretetről — t. i. hogy az uj tanitók nem vétetnek fel ezentúl a gyámolda tagjaiul — nagy elégültséggel nyilatkozott, s polémiájában azzal vádol, hogy én uj ösvényt akartam törni, olyan útra tértem, melyre kereszt volt tűzve, hogy arra menni nem szabad, szóval ez azt jelenti, hogy én szakadást akartam, külön tanitói gyámoldát szándékoztam „kába" tiszttársaimmal feállitani. Ezen át nem gondolt, engem s tanítótársait gúnyoló vádra szabad legyen nekem ismét egy hítelesitett jegyzőkönyvi ponttal felelnem, melyből nyilván kitetszik, hogy én minő keresztezett uton akartam menni. A f. évi febr. 16-án Gigében tartott gyámoldai értekezlet- és közgyűlésben felolvastatott az ugyan ez évi febr. 3-án szintén Gigében tartott gyámválasztmányi ülés j. könyve, melynek egyik pontja igy szól: r

A mi a fő elveket illeti, a választmány három tagja a mult évi okt. 14-én Görgetegen tartott XIII. gyámválasztmá nyi ülésben lett megállapodáshoz, melynek alapeszméje az. hogy gyámoldánk, a 10 év előtt alkotott alapszabályok mellett fönn nem tartható, tovább is ragaszkodik." „Ennek ellenében Bokor Sándor v. tag, mint akkor, 1 ugy most is kölönleges állást foglalt el s az eredeti alapszabályok lényegökbeni megváltoztatása ellen emelt szót, s felolvasta ez érdembeni véleményét, mely elsőben a régi alapszabályokhoz továbbra is ragaszkodást, majd ha ezt érvényre nem emelhetné, az esetben is a lelkész és tanitói gyámoldának ha szinte a tanítói özvegyek s árvákra nézve kisebb osztalék- nyújtás mellett, továbbra is együtt maradását és csak is a legvégső esetben a kettőnek a tőke egyenlő felosztása melletti különválasztását hangsúly ozá." Ezt hát j. könyv mondja, ez ott van Molnár ur kezében és nyomtatásban, ez volt mindvégig az én ál-