Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

a jövő vallások kimerithetlen forrását." Bármennyire igaznak valljuk is Edgár nézetét, de az utóbbi pontot illetőleg egyéni meggyőződésem oda megy ki, hogy bármennyire fogjon is experimentálni e tekintetben az emberiség, temérdek próba és okulás után saját geniusa lassú, de biztos vezérlete után végre is azon meggyőződéshez jut el, mit látnoki szemekkel és lélekkel Pál apostol is mond : „Nincsen senkiben másban ídvesség: mert nem is adatott emberek között ég alatt más név Krisztuson kivül, mely által kellene megtartatnunk." Ap. Csel. 4., 12. Igen, a keresztyény vallás hivatása, a világ és az emberiség meghódítása. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédim semmikép el nem múlnak. Máté ev. 24, 35. „Opinionum commenta delet dies, veritatis judicia confirmat." Cicero. Az ő beszédei pedig igazság és élet, azaz szeretet! Ép azért az ő — egyszerű s az idők folyamában minden salaktól megtisztulandó isten vallása, minden időkre elévületlenül az emberiség vallása marad, mert mig alapigazságai változatlanok mint maga az Isten, és az emberben az isteni, ugyanakkor ez igazságok kifejezése, az azokat valló egyének miveltségéhez és szükségeihez képest idomulnak. Éppen ugy, mint a változatlanul azonos termő erő különböző viránynyal ékesíti fel a földet a talaj és égalj különfélesége szerint, és a nyár hevétől elperzselt lombozatot s az ősz és tél fagyától megdermesztett természetet uj életrevalóval minden kikeletkor pótolja. Igy fogva föl a vallást, ugy hiszem alig fog találkozni tanférfiu, ki mint egyszersmind paedagogus, a vallásnak ugy mint tudománynak, de ugy is mint az emberi nagyság és boldogság legnagyobb tényezőjének, tehát a nevelés legbiztosabb eszközének jogosultságát s nagy horderejét, a fensőbb tanintézeteknél is el nem ismerné a nélkül, hogy nagyon is korlátolt tudományos miveltsége fölött önmaga ne mondjon ítéletet. Hiszen ha még tovább akarnám ez irányban fűzni gondolataimat, volna és van is annyi bátorságom kimondani, hogy az evangyelmi tan tulaj donkép minden más tanok ura, királya, — a többi mind csak szolga! legalább ugy kellene lennie, hogy a többi tan szolgálja az evangyelmi tant: mert innen várható az emberi nemzet • ségnek istenképpé tökélyesbülése! Utoljára is ami tökéletesebb kell, hogy az legyen az ur! Nagy baj ha a szolga tökéletesebb s úrrá lesz a sziveken, mert a szolga mégis csak szolga marad s ki fölött az uralkodik, az nem lehet szabadossá: innen ered a közöny, hitetlenség, kétkedés, istentagadás, elvtelenség, mindennemű szédelgés, gyöngeség, szolgai állapot. Az ember valódi becse ugyanis nem eszének s tudományának, hanem szivnemességének s erkölcsi erejének mivoltától függ! Mert „kiben ezek hiányoznak, azt nagy elmebeli tehetségek csak gyöngébbé teszik; s nincs szerencsétlenebb, sőt néha alábbvaló teremtés a világon, mint a nagy ész, melynek erkölcs és jellem meg nem felel" mondja Eötvös. A csillagászat, természettan, földleírás, történelem, bölcselem halad, ez pedig mindcsak szolga, a kereskedelemmel s más kenyérkereső szakokkal együtt. De az ur, az evangyelmi tan halad-e ? hogy haladjon, ha dogmák, ábrándok s húsos lelkek által van szük korlátok közé bilincselve, s a felkentek sem merik, vagy tudják azt szabadon, lélekkel felfogni, hanem érdek, ringó kéj, könnyű boldogság után epekedve , csinált illúziók világában hintázzák magukat, vagy elégületlenség s bajoktól menekülés az ördögük. Avagy a krisztusi vallásosságot nem-é a ki nem fejtett feltámadás, viszontlátás, hihetetlenség, osztó igazság, satnyitják kétkedés, közöny vagy hithetetlenséggé az emberi szivekben? Pedig mindaddig meg nem szűnik a baj, mig az igazság tisztán nem világol, mert csak ez, egy és örök : tehát ebben találkoznak az emberi szivek akaratai még pedig mindörökké. Majd ha az idő elkövetkezik — pedig ez a vallás dolgában immár közel vagyon, — akkor fogja mindenki elismerni, hogy az evangyelmi tan csakugyan az ur, a többi csak szolga! Miért ? azért, mert ezek csupán az ismeretek és tudás — tehát eszközök tárházát képezik. Az evangyelmi tan pedig mért ur? mert az erkölcsöt, erényt, örök igazságot, szabadságot, szeretetet, tökélyt foglalja magában, tehát célt, lelki hatalmat, méltóságot, erőt, boldogságot, üdvét, végtelent. Ám azoknak könnyebb megélni, mint ezeknek, — természetes, — mert amazokat az önkényt fejlő testi kívánságok mozdítják elő, az ember pedig inkább testi. JESZENSZKY PÁL. [Folyt, köv] BELFÖLD. A Dnnáninneni kerületből. A konventek ideje közeledik. A legtöbb kerületben örömmel néznek elébe, mert ezen napok a belső, szellemi társulás, a kölcsönös fölvilágositások napjai, ezen napok azok, melyeken a rég tervezett harcok kitörnek, de melyeken egy általános békével véget is érnek; e napokon alapszik büszkeségünk; mert ezeken a napokon nyilvánul a prot. autonomia és ennek szükségességének értéke. Csak a mi kerületünkben nem hallik semmi örömkiáltás ; ellenkezőleg, a dacolás fegyverét szedik elő, a gyűlölet tüzét élesztik, hogy a bosszú napján annál jobban rágjon és gyújtson ; a kedélyeket rettegés fogja el „mint azon országot, mely egy élethalál-harc előestéjén áll, a melyben kegyelmet és becsánatot nem osztogatnak. Az egyik párt többségének érzetében a lázadás zászlójával a dacolás vad fegyverével minden szellemi mozgalmat, igazságot és jogot, világosságot és szabadságot eltipor. A másik párt a veszteség tudatával van eltelve ; a harc áldozatát birái elé viszik, hogy azok gyönyörködtethessék rajta szemeiket. A kimenetelt előre lehet gondolni; a 48;

<