Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

mai töltik el. Hogy a sok közül csak egyet említsek : avagy ha azok kidőlnek, kik még az egyház iránt némileg érdeklődvén, buzgóságból viszik és intézik ügyeit, hogyan kerüljön ki a szükséges contingens jövőben, ha az ifjúság intézeteinkben ezután is az eddigi irányban fog neveltetni? De különben is oly általános és megdöbbentően nagy az indifferentismus minden iránt, a mi egyház és vallásra vonatkozik, hogy magában ez is nagyon elegendő arra, hogy a tanférfiak respective tanintézeteink e komoly kérdésről ne csak egész komolysággal gondolkodjanak, hanem e bajok orvoslásán a magok részéről is egész erejökből törekedjenek. De különösen is intézeteink nem csak oktató, de Kőte^oxio nevelő intézetek is lévén, kell hogy első sorban legfőbb gondjukat a vallás-erkölcsi érzés ápolására fordítsák, tudván azt, hogy : „qui profiéit in litteris, et deficit in moribus, plus deficit , quam profiéit." Mert ha a gymnasium iránya csak oktató s nem nevelő egyszersmind, még pedig vallás-erkölcsi értelemben nevelő, tehát keresztyén: akkor nincsen célja, s legfólebb ismereteket közöl növendékeivel ; de nevelni nem nevel belőlök sem pogány classicusokat, sem keresztyéneket, hanem legfölebb is valami idétlen szellemszörnyeket, erkölcsi alapelv- és jellem nélkül, melyek a két nézet és határozatlan irány zagyva felfogásának szülöttei! Ezekből önkényt kitűnik, hogy tanintézeteinknek a reájok bizott ifjúság oktatás-nevelése körül, a vallást illetőleg kettős feladata van, a minthogy a mi álláspontunkból kiindulva, a vallásnak reánk prot. emberekre nézve kettős célja van : a) általános tehát erkölcsi szempontból jellemes keresztyén emberek képzése. b) felekezeti szempontból buzgó prot. egyháztagok nevelése. Az államintézetek beérhetik az elsővel is, s ha ezt megoldották, valóban emberül feleltek meg feladatuknak ; nekünk prot. intézeteknek ezen felül azon speciális kötelességünk is van, hogy egyházunk számára, mely mindenben a szabadabb irány és eszmék képviselője volt, s mely missióját e hazában még be nem végezte, olyan tagokat neveljünk a reánk bizott növenvendékekből, hogy azok, ha önálló férfiakká lesznek, egyházuk múltját ismerve, ügyei iránt melegen érdeklődjenek. Minden tanodát tehát, legyenek azok magán ,vagy nyilvános jellegűek, államiak vagy felekezetiek, mint egyúttal nevelő intézeteket, szükségkép kettős irány kell, hogy a nevelés-oktatás körül vezesse. E kettős irány pedig az értelem és szív párhuza" mos fejtése. A mely intézet ezt elmulasztja, s egyoldalulag csak egy irányban, különösen ha túlnyomón vagy kirekesztőleg értelemfejtési irányban halad, nem fogta fel hivatását, s a rábízott növendékek legszentebb érdekei ellen vét. Minden kétségen felül áll tehát azon igazság, hogy a tanintézeteknek legszentebb kötelessége azon huroanis-i tikus irány követése, mely a ker. vallásban bírja legtisztább kifejezését. A mennyiben pedig a vallás, melynek tárgya Isten mint legtökéletesebb lélek ismerete s odaadó szeretete, hintegeti, éleszti s ápolja szivünkben az erkölcs magvait, az erkölcs pedig lelkünket Istenhez emeli, annyiban a vallás minden ismereteink föltétele, alapja, középfoka és megszentelője, s kell, hogy összes törekvé! sünk e középfok felé irányuljon: mivel minden véges niiveltség a végtelenség érzetéből származik. Istenről való ismeretünk minden más ismeret alapja. Az egyedüli dolog tehát, a melyre nekünk különösen ez idő szerint szükségünk van, a vallás, még pedig a legtágabb értelemben! hit valami eszményi jóban, tökélyben, bizonyos szeretet, mely mindent ujjá teremt, bizonyos ujj ászülő remény, nagy mint az egész mindenség! A fölébredt értelem vallást nem eredményez ; de a vallásos ébredés fölrázza az értelmet, szivet és'akaratot s minden haladás titkos rugójává lészen. E nélkül az emberi lélek, isteni eredete dacára sem eléggé erős arra, hogy következetesen fejlődjék, még kevésbbé arra, hogy áldásosán működjék és boldogul éljen. Ily nagy. sőt egyedüli tényezője lévén lelki nagyságunk- és boldogságunknak a vallás, nem következik-e belőle ama megdönthetlen igazság is , hogy ennek ápolása és fejtése a tanintézetek első és legszentebb kötelessége. Igaz, hogy ha a növendék a szülői házból sem hozott magával valláserkölcsi alapot a tanodába, az intézet ép oly kevéssé építheti szivében a benső embert, mint a hogy kellő alap nélkül nem gazdagíthatja értelmét sem hasznos ismeretekkel, nem lévén norimbergi tölcsére; de hogy a meglevőt ellenkező irány által ne csak ne dúlja föl, de sőt nevelje és ápolja, ez elengedhetlen kötelessége. Mert adott legyen a tanoda még oly bő ismereteket is növendékének, s habár még oly gazdagon felszerelte is tudománynyal, mint útravalóval az élet számára : de ha szivét vallás-erkölcsi erényességgel, mint az élet legfontosb talizmánjával nem vértezte körül, — czifra mezbe öltözött lelki koldust dobott ki az élet zajába festett csolnakot tett kí az élet háborgó tengerére, melynek gyönge lelkű kormányosa kezébe nem szorított — szilárd erkölcsi jellemben — evezőt, s szeme elébe nem tett — Istenben vetett rendithetlen hitben — delej tűt.! Értelme, ha még oly ragyogó is, nem fogja megtarthatni a vészek közepett egymaga, mert nem eszünk, hanem szivünk által hiszünk egy véghetetlenül jó és mindenható Istenben, ki egyedül képes megtartani a háborgó hullámok között, melyek mármár elnyeléssel fenyegetnek. Valamint tehát minden tettünknek, — ha általuk üdvözülni akarunk — kell, hogy az igazság és becsület legyenek mérv- és irányadói: akképen a tanintézeteknek is, ha jól felfogták érdeküket és hivatásukat, — kell, hogy minden tantárgy előadásánál, kiinduló s végződő ! pontja, szóval iránya a vallás erkölcsi érzemények fej-48