Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-16 / 3. szám

tása , illetőleg a mai tudományosság színvonalára emelése érdekében, főleg azon dicséretre méltó célból, hogy a müveit világiak egyik tekintélyes elemét, melyből egyházi törvényhozóink, biráink ós gondnokaink nagy részét nyerjük, prot. elvek szerint, vallásos és egyházias szellemben nevelhessük. Látni való azonban, hogy ez a baj megszüntetésére nagyon csekély hatással van ós lehet; nemesik azért, mert évenként alig egy pár száz ifjú tanul jogakadémiáinkban, hanem azért is, mert a tanároknak sem idejök, sem cóljok nem lehet a joghallgatók valláserkölcsi érzületére s prot. tudatuk ébresztésére oly mértékben hatni, hogy a többnyire hideg, közönyös, sőt ellenséges indulatu növendékekből, az ő müködósök folytán, vallásos ós egyházias férfiak fejlődhessenek. *) Igyekeztünk s igyekszünk más uton is elhárítani a bajt. Sürgettük a theologiának egyetemre vitelét; sőt élénk mozgalom indult egy olyan prot. egyetem szervezése iránt, melyben a theologiai tudományokon kivül a jogiak ós bölcsészetiek is helyet foglalnának; ujabban pedig Erdélyben a kolozsvári egyetemmel kapcsolatban theologiai facultást és tanárképezdét szándékoznak felállítani. Mindeniknek az a célja — az imént nevezettet nem emlitve, — hogy a theol. tudományok terjedelmesebben, nagyobb eruditióval és nyilvánossággal adathatván elő, fényben, tekintélyben, móltóságban ós befolyásban öregbedjenek, s ez által ugy a tanárok és theologusok, mint a papok s közvetve maga a prot. egyház is, a a mostaninál nagyobb méltánylásban, becsben ós befolyásban részesüljön, sőt lehetővé válnék az is, hogy a theologusok, mint egyetemi polgárok, a többi facultások növendékeivel gyakori érintkezésbe jöjjenek, s ez által rájok jótékony hatást gyakoroljanak. De ez a gyógyszer sem volna képes a bajt gyökeresen orvosolni, bármily hatásosnak látszik is első tekintetre. Mert eltekintve attól, hogy egyházunk müveitjeinek jó nagy része, magasabb képzettségét, életpályára való előkészületét más intézetekben, a polytechnicumokban, bányászati, erdőszeti, gazdasági intézetekben, tanitókópezdékben, kereskedelmi és zene akadémiákban s több efféle felsőbb iskolákban nyeri: *) Az meg épen szerencsétlen maradványa a múltnak, hogy a joghallgatókat a legátióba járhatás jogával ruházzuk fel, igy akarván ó'ket vallásosabbakká és egyliáziasbakká tenni. Mert ez a tapasztalat bizonysága szerint nemcsak hogy az óhajtott célhoz el nem vezet, hanem a mellett még a gyülekezetek valláserkölcsi életére is káros hatással van. Sz S. a cél elrósóre nem alkalmas az egyetem. Itt a methodisztikus oktatásnak már nem igen van helye. A sziv nemesítésnek, lélek- és jellemkópzósnek, hazafias és vallásos érzület ébresztésének csak másodrangú szere,- juthat, oly módon, hogy a már meglévőt tovább fejlesztheti, erősbitheti és szilárdabbá teheti, de magát az alapot meg nem teremtheti, a vallásos eszméket, érzéseket, prot. és nemzeti szellemet a szivekbe be nem csepegtetheti, minthogy erre az egyetemen sem kellő idő, sem elegendő alkalom nincsen s nem is lehet, inert itt a tudományoknak minél rendszeresebb, részletesebb és terjedelmesebb előadása a fő s csaknem egyedüli cél. Azt megengedem, hogy a theologia móltóságának s ennélfogva a theologusok és papok tekintélyének emelése, valamint az egyetem polgárainak a papnövendékekkel való folytonos érintkezése jótékony hatással volna egyházi életünkre; lelkészek gondolkozására ugy, mint a világiakéra; de kérdem: teremthetne ez egy magában, prot. egyházunknak buzgó, lelkes, áldozatkész, érte lángoló s ha kell, meghalni is tudó igazi vallásos fórfiikat? Nem, és másodszor is nem, ha az egyetem polgárainak szive, lelke, érzülete, gondolkozása és cselekvési iránya már előbb, a családi körben ós az alsóbb iskolák körében olyanná nem képeztetett. Mellőzöm azon nemes, de mind ez ideig sikertelen törekvést, hogy némelyek a sajtó ós irodalom utján, vallásos iratok terjesztése által igyekeznek egyházunk intelligentiáját a prot. egyház elveinek, ügyeinek ós érdekeinek megnyerni. Hazánkban a vallásos iratoknak, fájdalom, édes-kevés kelendősége van kivált azok körében, a kikre egyházi életünk felvirágoztatása érdekében leginkább hatnunk kellene. A prot. egyházi lapok és folyóiratok s még inkább a tudományos theol. művek világi íérfiaink által csak kivételesen olvastatnak. Ezektől várni tehát a baj orvoslását, hiu reménység s a szó teljes értelmében pium desiderium. S nem is hathatunk általok egyházunk laikus férfiaira mindaddig, mig a politikai sajtó csaknem teljes mértékben ignorálja, sőt kigúnyolja vallási és felekezeti érdekeinket. Mig e sajnos állapot tart, mig a napi sajtó jobbjait egészséges egyházpolitika, hatalmas társadalmi működés, irodalmi tudományosság, közhasznú tevékenység s mindezek felett igazi nemzeti ós prot. szellem által magunk iránt rokonszenvre nem bírjuk: hiábavaló lesz addig minden fáradozásunk, sikertelen lesz minden törekvésünk.